A közel egy hete tartó ellenzéki és diáktüntetések résztvevői egy nappal a nemzeti ünnep előtt ultimátumot adtak Hongkong kormányzójának: vagy szerdáig visszalép, és visszavonják a sokat támadott kormányzóválasztási jogszabályt, vagy még nagyobb számban vonulnak az utcára. És mivel Leung Csun-jing mindeddig igen kevés késztetést mutatott arra, hogy meghátráljon, valószínű, hogy a hét közepétől az eddigiekhez képest is indulatosabbak és erőszakosabbak lesznek a szervezők által teljesen erőszakmentesnek szánt utcai tüntetések. A demonstrálók mindenesetre jelezték, "korlátlan időre" kívánnak berendezkedni.

A diáktüntetéseket az váltotta ki, hogy a pekingi parlament augusztus végén módosította a 2017-es kormányzóválasztás szabályait. Az új rendelkezések alapján ugyan továbbra is szavazhat minden arra jogosult, de a választható jelölteket egy 1200 fős, "a hongkongi társadalom széles körét reprezentáló" bizottság, azaz valójában Peking szűri ki, hogy bebiztosítsa magának a város Kína-hűségét. A hongkongiak ezzel szemben szabad jelöltállítást akarnak.

Az 1997 óta ismét Kínához tartozó hétmilliós városállam brit gyarmat volt, ma úgynevezett Különleges Közigazgatású Terület, amely korlátozott autonómiát élveza Pekingben elfogadott "egy ország, két rendszer" elv alapján. Saját alkotmánya és pénzrendszere van, és a britekkel aláírt egyezmény szerint a kínai kommunista vezetés a kapitalista gazdaságot is meghagyja ötven évig. Pontosabban csak a tüntető hongkongiak, mert a felmérések szerint a lakosság erősen megosztott a kérdésben, főként a gazdasági elit ellenzi a felfordulást.

Büszkék a jogaikra

A több mint negyven sérültet "eredményező" hétvégi rendőri erőszak, a gumibotozás, a könnygáz használata komoly felháborodást keltett világszerte, és csak növelte a tüntetők elszántságát. (A tüntetés azért kapta az Umbrella Revolution nevet, mert többen esernyőkkel védekeztek a könnygáz ellen.) Egy nappal az ultimátum lejárta előtt a városban nagy a feszültség, tízezrek vannak az utcákon, az óvodák, iskolák ma nem fogadnak gyerekeket, sok üzlet is zárva tart, a diákok egy része barikádokat emelt. Dacára annak is, hogy Leung Csun-jing kormányzó konzultációsorozatot ígért a diákoknak a választási reformról.

A hétvégi erőszak világszerte felhívta a figyelmet a hongkongi tüntetésekre

AFP / Xaume Olleros

"Nekem az az érzésem, hogy ez a megmozdulás leginkább a Kínától való relatív függetlenség megtartására és kibővítésére megy ki" – mondta a hvg.hu-nak a jelenleg Hongkongban (sőt, "az egyik tüntetési gócponttól egy sarokra") élő Miklósi Zsuzsanna. "A hongkongiak hangsúlyozottan megkülönböztetik magukat a 'Mainland Chinese-októl', vagyis az anyaországban élő kínaiaktól. Gyakran nem is kínainak nevezik magukat, hanem hongkonginak. Bár büszkék a hagyományaikra, sokkal kifinomultabbnak és civilizáltabbak tartják magukat. Jártam a határ mindkét oldalán, tényleg ég és föld van a két ország között. A fiatalok nagyon büszkék az itt elérhető személyiségi jogokra és lehetőségekre, ezeket szeretnék megőrizni."

"Szerdán itt nemzeti ünnep lesz, mivel a Kínai Népköztársaság megalakulásának születésnapját ünneplik. Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akik eddig csak munka után tudták támogatni a tüntetőket, napközben is rá fognak érni" – vetíti előre a várható tömegeket Miklósi Zsuzsanna, aki szerint azonban a tüntetőktől biztos nem várható erőszak.

"Sokkal valószínűbb, hogy még jobban megbénítják a várost, valamelyik öböl alatti alagút elfoglalásával például, vagy esetleg a metró lezárásával. Nem tudom, a kormány újra bevetne-e rohamrendőröket, vagy komolyabb oszlató eszközöket használnának-e, az viszont biztos, hogy az erőszakos fellépés csak olaj lenne a tűzre: sokan a tévéhíradóban látott könnygázas felvételek után csatlakoztak a tüntetőkhöz vasárnap este."

Sükösd Miklós szociológus, aki a hongkongi egyetem Újságírás és Média Központjának tanára volt 2009 és 2013 között, szintén fontosnak tartja, hogy "a kínai egypárti diktatúrával szemben Hongkongban teljes a sajtó-, gyülekezési és akadémiai szabadság, tisztelik az emberi jogokat, felszámolták a korrupciót, magas szintűek a közszolgáltatások, és átlátható a közigazgatás". Sükösd megfogalmazása szerint "a területen egyfajta liberális, alkotmányos autokrácia működik. A hongkongiak többéves követelése e rendszer tejes demokráciává alakítása."

De mi a tétje a megmozdulásoknak? – kérdeztük a magyar Hongkong-szakértőtől. "Kína reakciója sokat elárul a belső, demokratikus politikai reformok esélyeiről is, akár magának a kommunista pártnak a belső demokratizálásával kezdve. Hongkong kérdése erről is szól. És arról is, hogy Tajvannal hogyan bánna Kína egy esetleges egyesítés után. Hongkong demokráciát követelő jelene és Kína erre adott mai válasza talán Tajvan jövőjét is megmutatja. És az igazi tét: milyen politikai irányt választ Kína, a világ második legnagyobb hatalma, az Amerikát kihívó, a nyugati világrendszernek minden területen alternatívát állító birodalom?"

Kína a saját rendjét is védi

A szeptember elején még csak egyhetesre tervezett egyetemi megmozdulásokból több tízezres utcai felvonulások lettek, akkor aktivizálódott az Occupy Central with Love and Peace mozgalom, amely a bankok, az üzleti negyed elfoglalására buzdított.

Tüntetők tízezrei árasztották el a belváros utcáit

AFP / Dale De La Rey

A pekingi külügyminisztérium nyilatkozatában óva intette a külföldet a beavatkozástól, ennek dacára az amerikai kormány arra szólította fel Pekinget, hogy tanúsítson önmérsékletet, ne alkalmazzon erőszakot a tüntetőkkel szemben, és ne blokkolják az internetet.

A megmozdulásokat "illegálisnak", a saját országában is fennálló rendre veszélyesnek tartó kínai hatóságok ugyanis cenzúrázzák a médiát, a tüntetéshez kapcsolódó keresőszavakat blokkolták, lezárták az Instagram fotómegosztót, a Twitter, a Facebook, a YouTube és a Google szolgáltatásai meg amúgy sem elérhetők. Külön bája a kínai nyilatkozatoknak, amikor "határozottan tiltakoznak" minden olyan cselekmény ellen, amely "aláássa a jogállamiságot és veszélyezteti a társadalmi békét".

"A kínai vezetés csak magára vethet, hogy nem mérte fel a szabad választásokat tiltó döntése következményeit" – állítja Sükösd Miklós. "Évek óta tudni lehet hogy Hongkong belső fejlődése pontosan ebbe az irányba mutat. A szabad választás a demokratikus pártok, civil szervezetek és a közvélemény nagy részének régi követelése. A kommunista pártnak persze szokatlan a helyzet,  az 1989-esTiananmen téri megmozdulások óta nem volt ilyen nagyarányú, artikulált demokratikus követelés Kínában."

(Forrás: hvg.hu, BBC, MTI, Spiegel Online, South China Morning Post)