A gyakorta szószátyár Wikipedia online közösségi enciklopédia alig pár mondatot vesztegetett a múlt hét keddje előtt a 49 éves David Bratre, ami érthető, hiszen nem túl jelentős virginiai főiskola szinte ismeretlen közgazdászprofesszora. Az életrajzi bejegyzés azóta a többszörösére bővült, mert Brat történelmet írt: a republikánus előválasztáson legyőzte a képviselőházi többségi frakció vezetőjét, Eric Cantort. Márpedig amióta 1889-ben létrehozták a szintén a többségben lévő párt által adott házelnöki mögött a második legfontosabb pozíciót, annak betöltőjével – akinek döntő befolyása van a törvényhozási menetrend meghatározásában – még nem esett meg ilyen csúfság. Ráadásul Brat nem célfotóval nyert, hanem 11 százalékpontot rávert ellenfelére. Pedig Cantor 5,4 millió dollárt gyűjtött a kampányára, míg a professzor nagy nehezen mintegy 220 ezret szedett össze, alig többet annál, amennyit riválisa két elegáns steakhouse-ban elköltött pénzes támogatóinak megvendégelésére.
Amerika egy hete ismerkedik Brattel, akit olyannyira felkészületlenül ért a győzelme, hogy amikor az MSNBC hírtelevízióba behívták, az aktuális politikai kérdések közül a szövetségi minimálbérhez és a szíriai polgárháborúhoz sem tudott semmit hozzáfűzni, s azzal próbált kibújni a válaszadás alól, hogy azt mondta, úgy tudta, ünnepelni jött. A küzdelmet kilátástalannak tartva a szóvivője az előválasztás előtt tíz nappal felmondott, így főnökét a 23 éves kampánymenedzsere menekítette el a sajtó elől, hogy jobban felkészülhessen. Brat nézeteiről annyit kiderítettek, hogy teológiai diplomát és közgazdasági doktorátust szerzett, 1996 óta tanít a Virginia fővárosához, Richmondhoz közeli Randolph–Macon Főiskolán, s a vallás és a gazdasági konjunktúra kapcsolatáról publikált. Egyformán hatással volt rá a protestáns munkaerkölcs és a libertariánus ikon, Ayn Rand munkássága, a kapitalizmus feltétlen híve, de ostorozza a mohó bankokat és Wall Street-i pénzembereket.
Míg Brat Isten akaratát emlegette a sikerével kapcsolatban, a vereség sokkolta az 51 éves Cantort, aki másnap bejelentette, hogy július 31-ével lemond a posztjáról. Történelmi kudarcát nagyrészt annak tulajdonítják, hogy túl biztosra vette a győzelmét. Erre az bátorította, hogy igazán csak első alkalommal, 2000-ben kellett megküzdenie a mandátumért – és akkor is csak a pártja jelöltségéért –, a következő hat alkalommal nagy fölénnyel nyert. Most is alig mutatkozott a körzetében, helyette már párttársainak gyűjtött kampánypénzt a novemberi félidős kongresszusi választásokra, ahol az a tét, hogy a republikánusok a képviselőház mellett a szenátusban is megszerzik-e a többséget, és ezzel hivatali ideje utolsó két évére megbénítják Barack Obama elnököt. Cantor magabiztosságát növelte, hogy mindenki arra számított, átveszi a házelnöki tisztséget, ha attól visszalép John Boehner. Ezen a poszton – amely az amerikai hatalmi hierarchiában az elnök és az alelnök után a harmadik – Cantor lett volna az első zsidó, aki ilyenként egyetlen a republikánusok között a washingtoni kongresszusban, miközben a demokraták soraiban 33-an vannak.
Cantor vesztét az is okozhatta, hogy a 2010-es népszámlálás után a Virginiát irányító republikánusok a választókerület határát egy főleg demokraták lakta körzet lecserélésével átírták, és még konzervatívabbra hangolták. Brat pedig különösen az újonnan odacsatolt republikánusok körében tudta ellenfelét a washingtoni elitnek a kisemberek gondjaival nem törődő, a gazdag üzletemberekhez kötődő képviselőjeként beállítani. Jellemző, hogy a professzor esélyeit még a párt soraiban 2009-ben feltűnt, a brit adókivetés elleni 1773-as bostoni teadélutánról nevet választó konzervatív mozgalom is olyan alacsonynak ítélte, hogy nem kampányolt mellette. Igaz, most viszont a hősének tartja Bratet, aki novemberben szinte biztosan mandátumot szerez, demokrata ellenfele az egyik professzortársa lesz a főiskoláról.
Az eddigi idei előválasztásokon a teadélutánosok jelöltje csak a 91 évesen a tizennyolcadik kétéves mandátumáért próbálkozó texasi Ralph Hallt tudta legyőzni a mérsékelt republikánusok közül, Lindsey Graham dél-karolinai szenátor a múlt kedden egyszerre ötükkel bánt el. Brat sikere viszont azt jelenti, hogy újraindulhat az ideológiai harc a párton belül, amit a demokraták kajánul figyelhetnek, és megpróbálkozhatnak őszig kihasználni.
A The Wall Street Journal amerikai gazdasági lap rendszerint a republikánusokat támogató szerkesztőségi oldala óvta a pártot attól, hogy a Virginia 7. számú kongresszusi választókörzetében leadott 65 ezer szavazat határozza meg, milyen politikát folytasson. Már csak azért sem lenne szabad, hogy a mérsékeltek engedjenek a teadélutánosok nyomásának – mint tették tavaly a kormánygépezet megbénításához vezető adósságplafon-vitában –, mert Brat az elitista bélyegnél is hatásosabban sütötte rá Cantorra, hogy az illegális bevándorlóknak adandó amnesztia mellett van, ami vörös posztó a konzervatívok szemében. Holott a rövidesen már csak volt házelnök kulcsszerepet játszott abban, hogy a képviselőházi republikánusok elvetették szenátortársaik kompromisszumos javaslatát. Cantor csak azt tartja elképzelhetőnek, hogy az állampolgárság felé vezető utat kizárólag azon illegálisak előtt nyissák meg, akik gyerekként, a szüleikkel jutottak át az országhatáron.
Az illegális bevándorlók ügye a republikánusok Achilles-sarka, mert főleg spanyol ajkúakat érint, akik közül a legálisan az USA-ban tartózkodók már a legnagyobb kisebbséget alkotják. Az előzetes számítások szerint a következő, 2016-os elnökválasztáson közülük már 28,2 millióan szavazhatnak, ami 17 százalékos növekedés a 2012-eshez képest, és a voksuk különösen fontos lehet a déli államokban, elsősorban Floridában. Márpedig ha a republikánus elnökjelölteknek a pártbeli előválasztási kampányban a konzervatív bázisuknak tetsző, ám a spanyol ajkúakat ellenük fordító módon az illegális bevándorlók további jogfosztottsága, valamint esetleges deportálásuk mellett kell érvelniük, akkor nincs esélyük a kérdésben liberálisabb demokratákkal szemben. Ez a csapda csukódott két éve Mitt Romneyra, aki hiába fordított a köpönyegén az elnökválasztásra, Obama a hispanók körében 44 százalékponttal előzte meg. Két év múlva pedig könnyen így járhat az illegális bevándorlók kérdésében a republikánusok mérsékelt szárnyához tartozó és az indulással kacérkodó Marco Rubio floridai szenátor és Jeb Bush volt floridai kormányzó (George Bush fia és George W. Bush öccse) – hiába, hogy az előbbi kubai származású, az utóbbi pedig folyékonyan beszél spanyolul, és a felesége mexikói születésű.
NAGY GÁBOR
