Lisszabonban az Igazságügyi Campus épülete előtt márványtábla jelzi, hogy a létesítményt 2009-ben José Sócrates akkori szocialista miniszterelnök avatta fel. A minap ő is vethetett egy pillantást a feliratra, amikor kihallgatásra vitték. Jelenleg pedig Évorában, a különleges védelemre szoruló foglyok számára épített börtönben tartják előzetes letartóztatásban. A karizmatikus politikust, aki hat éven keresztül állt az ország élén, korrupcióval, pénzmosással, súlyos adócsalással gyanúsítják.
A portugál igazságszolgáltatásban kötelező titoktartás ellenére a sajtóban kiszivárogtatott információk szerint a nyomozás hosszú idő óta folyik Sócrates után, aki a jövedelméhez képest túl nagy lábon élt. Gyanús pénzmozgásokra is felfigyeltek a volt kormányfő körül, aki miután 2011-ben elvesztette a választásokat, lemondott a politikai szereplésről, és Párizsba ment, hogy doktori diplomát szerezzen politológiából. Sajtóértesülések szerint Sócratest egy üzletember barátja és a sofőrje segíthette nagy összegek tisztára mosásában. A pénz eredete a feltételezések szerint nagyrészt közmunkával kapcsolatos koncessziós szerződéseknek köszönhető. Az exkormányfő – aki az utóbbi időben a svájci Octapharma gyógyszerészeti cég latin-amerikai konzulenseként, valamint az RTP portugál közszolgálati televízió kommentátoraként kereste kenyerét – a gazdagságát firtató kérdésekre egy általa felvett kölcsönre és vagyonos családjára szokott hivatkozni. Az eljárás elhúzódása esetén akár 2018-ig is előzetesben tartható Sócrates mindenesetre a börtönből sem adja fel a harcot. A sajtónak eljuttatott levelében „felesleges megalázásként” jellemzi őrizetbe vételét, hangsúlyozva, hogy meg fogja cáfolni az igazságtalan vádakat. „Ez az eljárás még csak most kezdődik” – írta.
A volt miniszterelnök bebörtönzésének megrázó hatása volt, sokak emlékezetében megmaradt az a kép, amelyen a mindig elegáns, kisportolt Sócrates nejlonszatyorral a kezében, rendőrökkel körülvéve belép a börtön kapuján. Habár az utca embere szerint Portugáliában „minden politikus korrupt”, a sokat hangoztatott mondat második fele, hogy „mégis mind megússzák”, most érvényét veszteni látszik. Igaz, akadnak, akik a hívei által istenített, de nagyszámú ellenséget is szerzett Sócrates elleni eljárást politikai okokkal magyarázzák – a jelenlegi jobbközép kormány előszeretettel vádolja azzal, hogy csődbe vitte az országot.
Vannak, akik úgy vélik, az ügy alkalmas arra, hogy a jelenlegi államigazgatást érintő széles körű korrupciós ügyről elterelje a figyelmet. Sócrates őrizetbe vételét ugyanis csak egy héttel előzte meg egy másik letartóztatási hullám. Tizenegy személyt vettek őrizetbe korrupció, hatalommal való visszaélés, hűtlen kezelés és pénzmosás gyanújával – köztük a Határokat és Külföldieket Ellenőrző Hivatal igazgatóját, a Nyilvántartási és Közjegyzői Hivatal elnökét, az igazságügy-minisztérium főtitkárát. A hatóságok kezében állítólag bizonyítékok vannak arra, hogy az úgynevezett aranyvízumért folyamodó, főleg kínai állampolgárok nagy összegű kenőpénzt fizettek a döntéshozóknak.
Az aranyvízumprogramot 2012 végén hozta létre a jobbközép kormány, ötletadója Paulo Portas miniszterelnök-helyettes, akkori külügyminiszter volt (erről lásd Talmi csillogás című írásunkat). A gazdasági válsággal küszködő Portugáliának minél több külföldi befektetésre volt (és van) szüksége, amit a schengeni zónára érvényes vízumok áruba bocsátásával is igyekezett növelni. Három módja van annak, hogy egy EU-n kívüli állampolgár az unióban szabad mozgást nyújtó letelepedési engedélyhez jusson Portugáliában: 500 ezer euró vagy annál magasabb értékű ingatlan vásárlása, minimum egymillió eurós tőkeátutalás, vagy legalább 10 munkahelyet teremtő beruházás.
Már a program kezdetekor többen figyelmeztettek arra, hogy az aranyvízummal kapcsolatos eljárás a korrupció melegágya lehet, a nagy összegű befektetések pénzmosásra is alkalmasak. A legnagyobb meglepetést nem is maga a korrupciós kiskapu létrejötte okozta, hanem hogy azt olyan vezető állami tisztségviselők működtették, akiknek éppenséggel a határok védelme, a bevándorlók ellenőrzése, a törvényesség betartásának felügyelete lett volna a feladatuk. Sajtóértesülések szerint a hálózat tagjai kenőpénz ellenében gyors eljárást ígértek, amiért a befektetendő összeg minimum tíz százalékát számolták fel, vagy a valójában alacsonyabb értékű ingatlant 500 ezret érőként regisztrálták, a különbség nagy részét pedig zsebre tették. Előfordult az is, hogy csupán ingatlanvételi előszerződés született, de valójában nem is történt vásárlás, csak lefizették a közreműködőket.
Az utóbbi időben feltárt bonyolult korrupciós ügyek mind egy személy, Carlos Alexandre vizsgálóbíró kezében összpontosulnak. A kenőpénzek elleni harc legfőbb képviselőjének tartott, fáradhatatlan „szuperbíróról” azt tartják, hogy nem fél senkitől, annak ellenére, hogy többször megfenyegették. Nem kizárt, hogy újabb meglepetésekkel áll majd elő, hiszen akadnak még korrupciógyanús ügyek bőven. A híresen lassú portugál igazságszolgáltatásra most rendkívüli feladat hárul. A portugálok azt várják, hogy a politikai hatalomtól függetlenül működve, minden állampolgárt egyenlőnek tekintve gyors és igazságos ítéletek születnek.
MUHARAY KATALIN / LISSZABON
