...megölni nem kell félnetek...

Több mint ötezer ember, javarészt civil halt meg világszerte a dzsihádista támadásokban egyetlen hónap alatt, novemberben. A 14, javarészt közel-keleti, afrikai, közép- és dél-ázsiai országot sújtó szélsőséges erőszak áldozatainak négyötöde Afganisztánra, Nigériára, Szíriára és Irakra jutott, ezen belül is főleg a két utóbbi országra. Vagyis a Nyugat-ellenes fundamentalista ideológiát magukévá tevő szervezetek közül egyértelműen az idén a világ számára váratlanul felbukkant, egyelőre legyőzhetetlennek tűnő Iszlám Állam (IS) a legveszélyesebb.

A szervezet működése és célja igen rejtélyes. Valójában azt sem tudni pontosan, mekkora területet tart ellenőrzése alatt Szíriában és Irakban. A különféle kutatóintézetek 30 ezer és 90 ezer négyzetkilométer közé taksálják a kiterjedését, vagyis akár akkora is lehet, mint Magyarország. A kalifátus a szír–török határtól a fővárosán, a szíriai Rakkán és az iraki Moszulon keresztül a Bagdadtól délre lévő falvakig húzódik, elfoglalva az ebben a sávban lévő utakat, városokat, de nyilvánvalóan a sivatagban messzebb lévő települések felett is befolyással bírva.

De bármekkora területről legyen is szó, az IS valamiféle államalakulatot hozott létre, így tovább lépett, mint az al-Káida terrorhálózat, amely – bár céljai között szerepelt a Nyugat-barát arab rezsimek, elsősorban is a szaúdi királyság megdöntése és új kalifátus megteremtése – nem foglalt területeket. Az IS ezért inkább az afganisztáni, szintén fundamentalista Talibán mozgalomra hasonlít, amely egy országot vezetett, és befogadta az al-Káidát. Annyiban azonban különbözik a táliboktól az IS, hogy az elismert országhatárokat felrúgva hozta létre kalifátusát.

Nemcsak az uralmának kiterjedése, de a hatalomgyakorlása is ellentmondásos. A The Observer brit hetilap titokban küldött helyi beszámolókból próbálta megtudni, hogyan zajlik a mindennapi élet Rakkában, a kalifátus központjában. Ezek szerint az IS totalitárius rezsimet hozott létre, amelyben a szervezet katonái viszonylagos luxusban élnek, Red Bullt isznak, és saját kórházakban gyógyíttatják magukat. A még mindig 200 ezres város lakói azonban éheznek, nélkülöznek, segélykonyhákra szorulnak. A városban rendszeresek a keresztre feszítések, lefejezések, ostorozások, akár kiskorút is megfenyítenek például cigarettázásért. Nemcsak a saría, a muszlim törvények megsértőire sújt le a szigor, hanem a szervezet ellenfeleire is.

A lakosok sorsát csak nehezíti, hogy általában reggel a szíriai kormány, délután vagy este pedig az USA vezette szövetségesek gépei támadják a levegőből a várost. A helyi beszámolók szerint az IS légvédelme nem válaszol a csapásokra, vagyis nem védi meg a kalifátus „alattvalóit”. Így beigazolódni látszik az a félelem, hogy a légicsapások sokkal inkább az ártatlan lakosságot sújtják, és nem igazán törik meg az IS erejét. A kiszolgáltatottság állítólag a szélsőségesek karmai közé taszítja a lakosokat, sőt gyermekek is felbukkannak az IS kiképzőtáboraiban.

Úgy tűnik, a szervezet nem mindenhol folytatja azt a korábban kialakított gyakorlatát, hogy az alapvető szolgáltatások előteremtésével vásárolja meg a lojalitást. Vagyis nem óhajtja megosztani az olaj feketekereskedelméből, a rablásokból, adókból, csempészetből, váltságdíjakból, védelmi pénzekből naponta befolyó 2-3 millió dolláros jövedelmét – illetve 2–4 milliárd dollárra taksált vagyonát – az elfoglalt területeken élő, 6 milliósra becsült lakossággal. A területén azonban nemcsak olajkutak vannak, hanem jelentős vízforrások, sőt Irak gabonatermő vidékének a 40 százaléka is. De akár megfélemlítéssel, akár a szolgáltatások kiépítésével, illetve a kettő keverékével hajtja uralma alá a népeket, azok más hatalomhoz úgysem igen fordulhatnak.

Az IS pénzügyi bázisát hagyományos módszerekkel aligha lehet megroppantani. A gazdasága zárt, a pénzmozgáshoz szinte nem használ bankot, a nemzetközi pénzügyi rendszert kikerüli. Novemberben például kiderült, az USA mindössze négy IS-vezető ellen hozott szankciókat, aminek az volt a magyarázata, hogy közvetítőkön keresztül áramlik a készpénz. Számítások szerint főként a kőolajvagyon révén a kalifátus ellenőrzése alatt 500 milliárd dollár értékű ásványkincs lapul, a feketegazdaság segítségével pedig az eladott termékekből közvetlenül áramlik a készpénz a hadigazdaságba. Nem csoda, ha a szerényebb becslések szerint is az IS fegyvereseinek száma közel százezer, és akár 6–10 ezer újonc is csatlakozhat havonta a jól felszerelt hadsereghez.

Szakértők szerint kétségtelen, hogy a terrorista és lázadó szervezet kritériumainak egyaránt megfelelő IS felbukkanása a nemzetközi dzsihádista mozgalom legjelentősebb fejleménye a New York és Washington elleni 2001. szeptember 11-ei – Oszama bin Laden vezette al-Káida által végrehajtott – támadás óta. Létrejötte a geopolitikai helyzet szüleménye. Kellett hozzá Núri al-Maliki volt iraki síita kormányfő megosztó politikája, amely elidegenítette a szunnita kisebbséget. Továbbá a szunnita Szaúd-Arábia és a síita Irán regionális rivalizálása, ami miatt az öbölbeli monarchiák jelentős összegekkel támogatták a Teheránnal szövetséges, alavita Basar Asszad szír elnök rezsimje elleni iszlamista felkelőket, így az IS elődjét.

De Irak 2003-as amerikai megszállása, majd a síita bagdadi kormány elleni szunnita felkelés is hozzájárult az IS kialakulásához. A Rand Corporation washingtoni kutatóintézet még Irak amerikai megszállása során, 2007-től talált dokumentumokból azt állapította meg, hogy a terrorszervezetet a modern kori M formájú menedzsment – multidivíziós hierarchia – alapján szervezték meg. Az amerikai General Motors autógyárnál az 1920-as években bevezetett és utóbb igen sikeresnek bizonyult vállalatvezetési struktúra lényege, hogy viszonylag nagy pénzügyi függetlenséget és napi szinten szabad döntéshozatalt enged a különféle osztályoknak a nehézkes centralizációval szemben.

A terrorsejtekről talált főkönyvek, számlák, egyéb okmányok, feljegyzések alapján az elemzők arra jutottak, hogy a lázadók már 2010 előtt külön divízióba szervezték a pénzügyeket, a hírszerzést, a hadműveleteket, a logisztikát, a médiát, a futárszolgálatot. A lázadó csoportokat összefogó vezetők 2010-ig gyakran változtak, hiszen az életüket vesztették az amerikai csapásokban. A szervezet élére akkor került Abu Bakr al-Bagdadi annyiban tökéletesítette a mozgalmat, hogy az iraki börtönök módszeres megtámadásával sorra szabadította ki nemcsak az iszlamistákat, de a néhai Szaddám Huszein Baath pártjának világi vezetőit is, rátermett emberekkel töltve fel az egységeket.

„Káderpolitikájának” is köszönhetően professzionális terror- és hadigépezetet hozott létre, amely 2013-ra megvetette a lábát Szíria keleti részén, majd az idén Irakban. Ám az, hogy innentől hova tovább, még bizonytalan. Egyelőre patthelyzet állt be az amerikaiak vezette légicsapásokkal támogatott iraki hadsereg és az IS között. A terror más térségekbe exportálása viszont elkezdődött. Novemberben Szaúd-Arábia síiták lakta vidékén az egyik, síita imahelyet ért támadásban nyolcan haltak meg, s az elkövető közölte, hogy a parancsot külföldről – a nyomozás szerint az IS-től – kapta.

KERESZTES IMRE