Kerülő úton

Ritka eset, ha egy politikus a megrögzött struktúrákat felforgató reformprogrammal növeli a népszerűségét. Úgy tűnik, Emmanuel Macron gazdasági miniszternek – aki 37 évesen a francia szocialista kormány legfiatalabb tagja – ez a bravúr sikerült. A túlszabályozott gazdaság versenyképességét javító, ám a szocialisták keményvonalasai szemében a párt alapértékeit eláruló ultraliberális intézkedésekkel elérte, hogy Manuel Valls kormányfő után a szocialisták második legkedveltebb politikusa lett. Az Európában legszigorúbb vasárnapi zárva tartáson lazító, a zárt foglalkoztatási ágak némelyikének monopolhelyzetét megtörő és a távolsági buszközlekedést liberalizáló változtatásokkal ugyanis a közvélemény-kutatásokban megkérdezettek több mint kétharmada egyetért.

A hónapokon át tartó parlamenti vita során a több mint ezer módosítással az eredetihez képest fellazított intézkedéscsomagot végül nem a kormánypárti többségű törvényhozás hagyta jóvá. Valls – tartva a megosztott konzervatív ellenzék, a hozzá csapódó elégedetlen szocialisták, a zöldek és több radikális baloldali párti képviselő túlsúlyától – élt az 1958-as alkotmány adta lehetőséggel, és a programot a kormányával fogadtatta el. A legutóbb 2006-ban, a konzervatív Nicolas Sarkozy elnöksége idején bevetett manőver miatt éppen az exállamfő most ellenzékben lévő pártja, az Unió a Népmozgalomért (UMP) tiltakozott, majd bizalmatlansági szavazást kezdeményezett a szocialista kabinettel szemben. Pedig ahogy Sarkozy, az elődei is bevetették szorult helyzetekben a parlamenti szavazás alóli kibúvót adó paragrafust, amit az ötödik köztársaság fennállása óta 58 alkalommal alkalmaztak.

A konzervatívok kormánybuktató próbálkozása kudarcot vallott, a lázadó szocialista képviselőket pedig hathatós eszközzel sikerült jobb belátásra bírni: Stephane Le Foll kormányszóvivő a pártból kizárást lebegtette meg azok előtt, akik segédkeznek a Valls-kabinet megbuktatásában. A reformok mellett elkötelezett Macron a brit Financial Times gazdasági lapnak adott interjújában megerősítette, hogy a kormány nem áll le az átalakításokkal, az idén a vállalkozók mozgásterét szűkítő, rugalmatlan munkaerőpiacot érintő módosításokkal folytatja. Macron számol azzal, hogy a szakszervezetek hatalmát korlátozó, a munkaadóknak az elbocsátásokat megkönnyítő, bürokratikus szabályokat lebontó változtatások a mostanihoz hasonló ellenállást váltanak ki a kormánypárti képviselőkből.

A szocialisták a mostani intézkedéscsomagban leginkább a 109 éves múltra visszatekintő vasárnapi zárva tartás lazítását kifogásolták. Pedig szó sincs átfogó liberalizálásról. Egyelőre csak annyi történt, hogy az eddigi évi öttel szemben tizenkét alkalommal fogadhatnak vevőket az üzletek a hétvégén. És ezt is csak megszorításokkal tehetik, az időpontot az illetékes önkormányzatokkal egyeztetni kell, az alkalmazottak csak önkéntes alapon dolgozhatnak, és olyankor százszázalékos bérpótlék jár nekik. Ezenfelül országszerte turisztikai övezeteket is létrehoznak, az ottani üzletekben viszont minden hétvégén lehet majd vásárolni. Lesznek olyan kiemelt idegenforgalmi körzetek, ahol a hét összes napján éjfélig tarthatnak nyitva. Jelenleg egyébként országszerte hatszáz turistaövezetben részlegesen vasárnap is nyitva lehetnek az üzletek. Köztük például a párizsi Champs-Élysées-n sorjázó luxusboltok.

Hiába mutatták a felmérések, hogy a párizsiak háromnegyede szívesen vásárolna vasárnap, a főváros szocialista polgármestere, Anne Hidalgo nem támogatta a kormányzati kezdeményezést, álláspontjával egy platformra került a katolikus egyházzal, a zöldekkel és a radikális baloldallal. A vasárnapi nyitva tartás könnyítését a legélesebben a szocialisták nagyágyúja, a hagyományos baloldali értékekhez ragaszkodó Martine Aubry támadta, akinek munkaügyi minisztersége idején vezették be a 35 órás munkahetet. Hiába érvelt Macron a parlamenti vitában azzal, hogy az alkalmazottak közel harmadának a hét utolsó napja sem pihenéssel telik, csak a párizsi éttermekben, múzeumokban, mozikban, valamint a kereskedelemben és a közlekedésben legalább 80 ezren dolgoznak olyankor. Mindemellett a lakosság akkor is bőszen vásárol, az internetes cégek forgalmának negyede arra az időre esik. Mindenesetre a szakszervezetek áprilisra országos sztrájkot szerveznek az intézkedéssel szembeni tiltakozásul.

Decemberben 50 ezer közjegyző, végrehajtó, ügyvéd, bírósági fogalmazó már utcára vonult, a 37 szigorúan szabályozott foglalkozási ág közül ugyanis a jogi jellegűek esetében liberalizációs intézkedéseket hoznak. Pedig az IMF az ajánlásában a taxisokat és a gyógyszerészeket is kiemelte, mint olyan szakmában dolgozókat, ahol versenyhelyzetet kellene teremteni, ám ők egyelőre megúszták. Pedig a fogyasztók biztosan örülnének, hiszen krónikus a hiány taxiból, a szolgáltatás drága, a bonyolultan megszerezhető engedély pedig 250 ezer euróba is kerülhet. Gyógyszertárból az európai átlagnál kevesebb van Franciaországban, és a nem receptköteles orvosságokat nem lehet drogériában árulni. A belföldi közlekedés viszont olcsóbb lehet, és tízezer új munkahely is létesülhet azzal, hogy megnyílik a távolsági közlekedés piaca, ahol eddig csak nemzetközi járatokat is indító busztársaságok működhettek. A jelenlegi rendszerben a vasút szinte monopolhelyzetet élvez, és mindössze évente 110 ezren utaznak távolsági busszal, miközben Nagy-Britanniában 30, Spanyolországban pedig 32 millióan.

A Valls-kormány az állami bevételek növelésére folytatná az irányadó CAC-40-es tőzsdeindexben szereplő vállalatokban lévő, összesen 110 milliárd euróra becsült állami részesedés kiárusítását. A privatizációból a következő másfél évben 5–10 milliárd euróval számol. A mostani reformcsomag része a Valls–Macron-páros által követett, a blairi harmadikutas szemlélet mentén haladó, vállalkozásbarát, az állami szerepvállalás visszaszorítását célzó politikának, aminek keretében a közkiadásokat 2017-ig 50 milliárd euróval szorítják le, a cégek terheit adó- és járulékcsökkentés formájában pedig 40 milliárd euróval mérséklik. A kormánypárton belül sokan nehezményezik azonban, hogy az elnökségének félidején túl levő, katasztrofális népszerűtlenségén a Charlie Hebdo-vérengzést követő határozott kiállásával némiképp javító Francois Hollande teret engedett a szerintük a baloldali értékeket megtagadó új generációnak. A független közgazdászok ugyanakkor éppenséggel keveslik, és egyelőre csupán az első, kicsi, bár jó irányba tett lépésnek tartják az eddig elhatározott intézkedéseket, amelyekkel Párizs a múlt héten elérte, hogy Brüsszeltől újabb halasztást kapjon a költségvetési hiány mérséklésére. A pénzügyminiszteri posztjáról tavaly áprilisban leköszönt, majd az Európai Bizottság pénzügyi biztosává kinevezett Pierre Moscovici jelentette be a jó hírt, hogy Párizsnak további két éve van, és 2017-ig kell leszorítania a deficitet a maastrichti feltételeknek megfelelő szintre, a GDP 3 százalékára. A testület döntését sommásan azzal indokolta, hogy Franciaország az utóbbi két évben a helyes irányban haladt.

TÁLAS ANDREA