A szivárvány színei

Csupán egy napon múlt, hogy az amerikai Legfelső Bíróság nem aznap hozta meg a döntését a melegek házasságának legalizálásáról, amikor a leszbikusok, a homo- és biszexuálisok, valamint a transzneműek közösségének (LGBT) jelképévé vált szivárványszínű zászló a bemutatkozásának évfordulóját ünnepelte. A lobogó első alkalommal 1978. június 25-én, az akkor még Gay Freedom Day Parade nevet viselő – ma már simán Pride-nak hívott – San Franciscó-i melegfesztiválon jelent meg. Tervezője, az 1951-ben Kansasben született Gilbert Baker a városban katonáskodott, a leszerelése után is ott maradt, s első dolga volt egy varrógépet beszerezni. Szüleinek 19 éves korában vallotta meg, hogy a saját neméhez vonzódik, és San Franciscóban női ruhába öltözött drag queenként lépett fel. Mivel nem volt sok pénze, az öltözékét maga készítette.

A zászlók mozgósító hatását az USA alapításának kétszázadik évfordulója kapcsán 1976-ban rendezett ünnepségeken mérte fel, és kapva kapott az alkalmon, amikor barátja, Harvey Milk – az USA első, másságát nyíltan vállaló megválasztott önkormányzati tisztviselője – arra kérte, alkossa meg a parádéra a melegközösség jelképét. A homoszexuálisokkal addig többféle színt is kapcsolatba hoztak: a viktoriánus Angliában a zöldet, az 1960-as években az USA-ban a levendulát és a náci koncentrációs táborokban az őket jelölő rózsaszín háromszöget. Baker éppen ez utóbbit akarta feledtetni, amikor harminc önkéntes segítőjével összevarrta a hatalmas zászlót, és megfestette nyolc színét, amelyeknek külön jelentésük volt. A rózsaszín a szexualitást, a piros az életet, a narancs a gyógyítást, a sárga a napsütést, a zöld a természetet, a türkiz a varázslatot és a művészetet, az indigókék a békességet, a lila pedig a lelket szimbolizálta.

A színek közül elsőként a rózsaszín tűnt el, amire Baker kétféle magyarázatot adott: az általa kikevert színt ipari méretekben nem tudták előállítani, illetve egy fotós barátja azt mondta, a színes fényképeken nem jön elő jól. Az indigókék pedig akkor került ki, amikor az 1979-es parádé szervezői úgy akartak megemlékezni az előző év novemberében meggyilkolt Milkről – akinek az életéről 2008-ban játékfilm készült Sean Penn főszereplésével –, hogy a menet útvonalának két oldalán, két részre bontva szerepeltetik a zászlót, amelynek így páros számú színre volt szüksége.

Gilbert 1994-ben költözött New Yorkba, ahol az 1969-ben a Greenwich Village városrészben található Stonewall Inn szórakozóhely homoszexuális vendégeivel való rendőri összetűzés 25. évfordulójára a társaival elkészítette a zászló – amely színösszeállításában az 1960-as években Olaszországban feltűnt és békejellé vált szivárványzászlóra hasonlít – egy mérföld (1,6 kilométer) hosszú változatát. A lobogó megalkotásának 25. évfordulójára, 2003-ban pedig a floridai Key West híres Duval utcájában egy 1,5 mérföldes (2,4 kilométeres) verzió kötötte össze a Mexikói-öblöt az Atlanti-óceánnal. Baker előadásokból, művészeti tárgyakból és írásokból tett szert pénzre, mert nem gazdagodott meg a zászlóból – azt ugyanis nem védi szerzői jog –, amelyet az idén június közepén fogadott be dizájnkollekciójába a New York-i Modern Művészetek Múzeuma.