Napokkal a munkácsi véres tűzharc után sem teljesen világos a leszámolás háttere, de annyi már egyértelmű, hogy alvilági üzelmek vezettek a három halálos áldozatot és tizenhárom sérültet követelő lövöldözéshez. És mindez másfél ezer kilométerre a keleti hadszíntértől, Ukrajna európai uniós határainak közvetlen közelében történhetett meg. Az ország 1991-es függetlenné válása óta Kárpátalja nagyon jövedelmező vidék az azt uraló klánok számára. A kilencvenes években, a feketepiac felosztásakor megszokott jelenséggé váltak a véres leszámolások, megfélemlítések. Aztán az ezredfordulóra módosult a stílus, s kevésbé barbár módon ment az osztozkodás, ám mostanra ismét visszatérőben vannak a sötét és félelmet keltő kezdeti idők.
Ukrajna Magyarországgal szomszédos megyéjében valóságos egyeduralmat épített ki a Baloga-klán. Viktor Baloga, a család feje egykor Viktor Juscsenko elnöki hivatalát irányította, később Viktor Janukovics kormányában is töltött be miniszteri posztot. Saját pártot is alapított: az Egységes Centrum a választásokon Kárpátalján mindent visz. Viktor Balogán kívül jelenleg két testvére és egyik unokatestvére is törvényhozó Kijevben, regionális szinten pedig a família tucatnyinál is több tagja képviselő. Ukrajnában nagyon erős kötelék van a legális és a feketegazdaság, illetve a politika között. Nem ideológiai alapon szerveződnek a pártok, a nagy üzleti szereplőknek, az oligarcháknak vannak pártjaik, politikusaik, valamint azokat kiszolgáló médiavállalkozásaik.
A Baloga-klán rossz nyelvek szerint a Jobb Szektor nevű párt finanszírozója is, és most azt próbálta felhasználni újabb húzásához. Nehezen tűri ugyanis, ha bárki más túlságosan önállósodik. Márpedig egyik riválisa, Mihajlo Lanyo független parlamenti képviselő most ezt tette. Vélhetően a radikális szervezet fegyveresei ráijeszteni mentek hozzá, csak éppen a tervezettnél brutálisabban sült el az akciójuk. Bár az a hatalmas fegyverarzenál, ami náluk volt, arra utal, hogy eleve tűzharcra készültek.
A munkácsi miniháború most a Kárpátalján folyó alvilági üzelmekre irányította a figyelmet, de hiba lenne azt feltételezni, hogy Kijevben erről eddig nem tudtak. Csupán behunyták a szemüket. S félő, hogy most is, amint elcsitulnak a kedélyek, minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Esetleg annyi különbséggel, hogy kicsit átrajzolódik a térkép, lehet, hogy a csempészéssel, korrupcióval megvádolt Lanyót Balogáéknak mégis sikerülhet eltakarítaniuk az útból.
A négy EU-s országgal egyszerre határos Kárpátalján rendületlenül virágzik az illegális cigaretta-, alkohol-, kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelem. A rendszer nyilván nem működhetne a megyei vezetés, a rendőrség, az ügyészség, a titkosszolgálat és legfőképp a vámosok és határőrök hathatós támogatása nélkül. Mindenki megtalálja benne a saját, nem is oly kicsi tortaszeletét. Most hirtelen Arszenij Jacenjuk kormányfő javaslatára menesztették ugyan a kárpátaljai vámhivatal parancsnokságát, de ez a lépés csak a publikumnak szól, ettől még semmi sem változik meg. Legfeljebb a régiek szerepét újak veszik át, azaz csak újraosztják a piacot.
Feltételezések szerint egy-egy kamionba rejtett cigarettaszállítmányon dollárszázezreket keresnek a csempészek. A zöldhatáron, a Tiszán át, sőt a levegőben, drónokkal viszik át az árut. Jelentős az az illegális import is, ami nyugat felől érkezik Ukrajnába kisbuszokban, haszonjárművekben, amelyek rakterét 300-400 euróért sokszor ki sem nyitják az ukrán vámosok és határőrök. A csapi–záhonyi átkelőn kedd és csütörtök nyíltan „kisbuszos napnak” számít: aki ilyenkor jár arra, kilométeres sorokat lát belőlük. A magyar oldalon rájuk sem hederítenek, mert csak a befelé tartó járműveket vizsgálják tételesen.
Az igazán nagy halak nem kínlódnak a szem előtt lévő, hivatalos átkelőkkel, hanem a zöldhatárt preferálják. Néhány éve még egy alagutat is építettek Ungvár mellett, a szlovák határnál. A több száz méteres járatot profi módon ásták meg, abban világítás és sínek is voltak. Kis vagonokba pakolták, és áttolták a drogot és a dohányárut, illetve csempésztek át illegális menekülteket. Ungváron egy titkosszolgálati tiszt udvarán kezdődött az alagút, a szlovák oldalon pedig egy raktárban végződött, ahová eleve teherautók jártak, így nem volt annyira gyanús a mozgásuk. Naponta több millió dollárt hozhatott az alagút az üzemeltetőinek, végül a szlovákok három éve felfedezték a föld alatti átkelőt, ám az ügyben azóta sem vettek őrizetbe senkit.
DUNDA GYÖRGY / UNGVÁR
