Lázasan építi a határzárakat egész Európa

Már a messzi északra is begyűrűzött az európai menekültválság: Norvégia bejelentette, kerítést emel az egyetlen, Kirkenes városa közelében lévő norvég–orosz határállomás térségében. A 200 méter hosszú és négy méter magas határzárral Oslo annak akarja elejét venni, hogy Oroszország felől bejuthassanak Norvégiába a Szíriából és más válság sújtotta térségekből szárazföldön érkező menekültek. Az időzítés nem tűnik tökéletesnek. 2015 első tíz hónapjában még ötezer menekült jelent meg az északi sarkkörtől 400 kilométerre lévő Storskog határállomáson, ám november óta egy sem, mert Moszkva úgy határozott, csak orosz és norvég állampolgárokat enged a határhoz.

A döntést még furcsábbá teszi, hogy az orosz oldalon néhány kilométerre már áll egy 120 kilométer hosszú határzár. A kerítést még a hidegháború idején építették, de az utóbbi években az oroszok korszerűsítették, hatékony mozgásérzékelőket szereltek fel. A szögesdrót célja hivatalosan az, hogy elzárja az Oroszországba vezető utat a vadállatok elől, de valószínűleg nem sokan hiszik el, hogy Moszkvát különösebben aggasztaná néhány határsértő medve és rénszarvas felbukkanása. Az orosz építkezés mögött inkább az állhat, hogy romlik a viszony a NATO és a Kreml között, és Moszkva meg kívánja szigorítani a NATO-tag Norvégia felőli határszakasz őrizetét.

A több mint ezer kilométerrel délebbre lévő Baltikumban is épülnek a kerítések, Észtország és Lettország ugyancsak az orosz határt akarja lezárni. Az észtek az átkelésre nem alkalmas részek kivételével a teljes határszakaszon megépítik a három méter magas szögesdrót akadályt. „A határt pilóta nélküli repülőgépek, radarok és kamerák figyelik majd” – írta a tallinni védelmi minisztérium a 70 millió euróba kerülő határzárról. A lettek csak a határátkelők térségében emelnek kerítéseket, s így megússzák húszmillió euróból. Bár a hivatalos indoklás szerint a 2018-ra elkészülő határzár kizárólag a migránsok, illetve a csempészek ellen épül – korábban Oroszországban dolgozó, állásukat vesztett vietnamiak ezrei is be akartak jutni a balti államokba –, Tallinnt és Rigát a Moszkva iránti bizalmatlanság is hajtja. Ez már csak azért sem meglepő, mert tallinni vádak szerint az orosz titkosszolgálatok észt területen is igen aktívak, s 2013-ban állítólag onnan raboltak el egy észt állambiztonsági tisztet, Eston Kohvert.

Ukrajna esetében viszont kimondottan Oroszország elzárása a cél: az ukrán–orosz határ teljes hosszára tervezett kerítés célja, hogy Moszkva ne támogathassa közvetlenül a szakadár kelet-ukrajnai erőket. Az elképzeléssel csak az a baj, hogy a terület jelentős részét éppen a szakadárok ellenőrzik, így egyelőre nincs esély a határ 2018-ra tervezett hermetikus lezárására.

A mediterrán térséghez közelebb lévő államokban is készülnek az új, egyértelműen a migránsok elleni kerítések, vagy legalábbis a róluk szóló tervek. Ezek az országok úgy vélik, nem tart örökké az EU és Törökország közötti megállapodás. Ennek értelmében Ankara török területen tartja a menekültek nagy tömegeit, cserébe több milliárd eurós pénzügyi segítséget kap Brüsszeltől, és felgyorsulnak az EU-tagságról és a vízumliberalizációról folyó tárgyalások. Bulgária a napokban jelentette be, hogy újabb, 30-40 kilométeres szakaszon épít kerítést a török, illetve a görög határszakasza térségében, s egyben korszerűsíti is a védelmi berendezéseket. Macedónia a görög határra húz fel második kerítést.

Magyarország arra készül, hogy az először épített gyoda, majd a propaganda szerint sikeresen működő kerítés mögé, a déli határszakasz teljes hosszában végignyúló újabb kerítést telepítsen. Az Orbán Viktor miniszterelnök szerint akár több százezer menekült megállítására is alkalmas szuperkerítésre az indoklás alapján szintén a Brüsszel és Ankara közti megállapodás jövőjének bizonytalansága miatt lenne szükség. Közben azért bajok vannak azzal a kerítéssel is, amelynek köszönhetően állítólag már „egy madár sem tud ellenőrzés nélkül berepülni Magyarországra”. A rendőrök augusztusban is több száz olyan határsértőt fogtak el, akik embercsempészek segítségével vagy a határzár megrongálásával jutottak be az országba. A jelenleg a magyar–szerb, illetve a magyar–horvát határ mentén húzódó kerítés még hosszabb lehet: ha az érkezők azt megkerülve próbálnak bejutni Magyarországra, akkor a magyar–román szakaszon is megjelenhetnek az építők.

A 2015 ősze óta álló magyar határzár nem állította meg a menekülthullámot, csupán Horvátország és Szlovénia felé terelte az Ausztrián át Németország és a skandináv országok felé tartó migránsok százezreit. Ennek következtében Szlovénia és Ausztria is lépett. Ljubljana a horvát határ egyes szakaszain, az osztrákok pedig a spielfeldi szlovén–osztrák határátkelőn emeltek kerítést, hogy visszatartsák, illetve eltereljék a hullámot.

Miután az idén márciusra elapadt a Törökország felől, Görögországon és a többi balkáni országon át Nyugat-Európa felé tartó menekülthullám, az Észak-Afrikából Olaszországba induló menekültek kerültek a figyelem középpontjába. Olaszországba 2016-ban eddig 120 ezer menekült jutott be dél felől, s Ausztria, amely attól tart, hogy az újabb tömeg az Appennini-félsziget felől érkezik, akadályokat emelt a fő olasz–osztrák közlekedési útvonalon, a Brenner-hágón lévő határátkelőn. Bár Bécs szerint a szögesdrót szakaszok és a betonelemek nem akadályozzák, csak terelik a forgalmat – Ausztria a saját esetében látványosan tartózkodik a kerítés szó kiejtésétől –, Róma nem nézte jó szemmel az építkezést.

Spanyolország két észak-afrikai exklávéja, a Marokkó területére beékelődött Ceuta és Melilla városa köré épített kerítést, hogy megakadályozza a spanyol területre belépni akaró és menedékjogot kérő migránsokat. Az első drótkerítéseket az 1990-es években húzták fel, s a spanyol hatóságok azóta többször is megmagasították és megerősítették. Bár nagy tömegek manapság nem ostromolják a két várost – ahonnan Marokkó visszafogadja a kiutasított marokkói állampolgárokat –, a más országokból érkezett menekültek gyakran próbálkoznak a bejutással. Akadnak, akik a tenger felől közelednek, s a parti őrség figyelmét kijátszva próbálnak bejutni az „ígéret földjére”.

Nagy-Britannia az észak-franciaországi Calais közelében, a két országot összekötő „Csalagút” keleti bejáratánál épített kerítést. Majd amikor kiderült, hogy az első akadályok túl gyengéknek bizonyultak, meghosszabbították és megerősítették a védvonalat. Az ottani kerítést senki sem tartja jó megoldásnak, még a britek is elismerik, hogy a határzárral nem lehet véget vetni a menekültválságnak.

A hosszú távú megoldást aligha jelentő kerítések építésének talán a kivitelezők mellett az embercsempészek örülnek a legjobban. A Nyugatra jutás költségei az utóbbi hónapokban az égbe szöktek, de szerbiai források szerint a maffia még mindig képes arra, hogy 72 órán belül eljuttasson egy menekültet Törökországból Nyugat-Európába. És persze az emberéletben mért ár is emelkedik. Tavaly, amikor több mint egymillió ember érkezett tengeren Európába – beleértve a Török- és Görögország közti keskeny szakaszt is –, 4200-an vesztek a vízbe. Az idén eddig csupán 300 ezerre tehető az érkezettek száma, viszont már több mint háromezren fulladtak a tengerbe. Magyarázat lehet, hogy a balkáni út lezárulása óta az Észak-Afrikából Európába tartók száma emelkedett, és egyre többen vágnak neki a veszélyes tengerszakasznak lélekvesztőkön.