Amikor kinézünk az ablakon, talán úgy tűnhet, hogy idén minden jól kezdődik. Végre lehullott az első hó, és a világon nincs két ország, amely hivatalosan és gyakorlatban is háborút viselne egymás ellen. Ez azonban csak akkor lenne valóban biztató fejlemény, ha nem tudnánk, hogy az országok közötti nyílt háború egyszerűen csak kiment a divatból, és valójában most is 67 ország vesz részt a 745 jelenleg is zajló fegyveres konfliktus legalább egyikében. Ezeket a háborúkat szinte kivétel nélkül terroristaszervezetek, gerillák vagy szakadárok ellen vívja egy, de sok esetben több ország, vagy egész szövetségi rendszerek, sokszor egymással szembenálló felek támogatásával.

Nem kell szeretni egymást, de a bizalom hiánya életveszélyes lehet

A világ nem lett békésebb hely, sőt ami azt illeti, 2017-ben minden eddiginél veszélyesebbé válhat, miután elveszni látszik a nemzetközi szereplőket a közös normák betartására kényszerítő kötőerő, nevezzék azt bizalomnak, félelemnek, elrettentésnek, vagy akár idealizmusnak. Egyszerűbben fogalmazva: rég nem voltak ennyire rosszban egymással nemzetközi közösség tagjai. Nem véletlen, hogy a szokásosnál is nagyobb érdeklődés övezi a müncheni biztonságpolitikai konferenciát, melyen idén Orbán Viktor is jelen lesz és melynek jelentőségéről már korábban is írtunk.

Orbán is ott lesz az újabb világháború megelőzését célzó konferencián

A magyar miniszterelnök is ott lesz a februári müncheni biztonságpolitikai konferencián, ami az elmúlt évtizedek legfontosabb találkozója lehet. Régóta nem volt olyan feszült ugyanis a hangulat vezető nagyhatalmak között, mint az elmúlt évben. Az orosz elnök lemondta az utat.

Ian Bremmer, a világ legnagyobb kockázatelemző cége, az Eurasia Group elnöke már bevetette 2017 legújabb trendjelszavát:

geopolitikai recesszió.

A gazdasági recesszió jelentését felületesen már a világ eldugottabb sarkaiban is megismerhették az elmúlt 8 évben. Egyebek között éppen a kedvezőtlen gazdasági folyamatok következménye az a fajta erős hangulatváltozás, amely a nemzetközi porond szereplői között bekövetkezett az elmúlt egy-két évben. Bremmer a bizalom elpárolgásáról és az elszigetelődésről beszél, szerinte

2017 szélsőségesen változékony év lesz a politikai kockázatok szempontjából.

A februári müncheni konferencia hivatalos Twitter-oldalán posztolták az Eurasia Group (EG) Top Risks nevű prognózisát, mely azt fejtegeti, mik lesznek elkerülhetetlenül 2017 legfontosabb kockázati tényezői a nemzetközi politikai térben. Erről videón is beszélget a szervezet elnöke és az igazgatója.

Ebből tehát többé-kevésbé leszűrhető, miről hallhat majd előadásokat a magyar miniszterelnök, aki kifelé közmondásosan csak a magyarokat legközvetlenebbül érintő problémák iránt mutat érdeklődést, de a fülét egészen biztosan nyitva fogja tartani akkor is, mikor távolabbi vidékekről lesz szó.

Lássuk tehát, mi kerülhet az asztalra Münchenben, ahol éppen 79 éve konferenciáztak egy újabb világháború elkerülése érdekében. Remélhetőleg most egy szerencsésebb asztaltársaság gyűlik össze.

Északon baj van

„2017 jelentős éve lesz Észak-Koreának – ez pedig rossz hír a világ többi részének” – fogalmaz az előrejelzés. Szakértők szerint ugyanis a sztálinista diktatúra akár 20 nukleáris robbanófej előállításához szükséges plutóniummennyiséggel rendelkezik, ráadásul az országot vezető Kim Dzsong Un azzal nyitotta az új évet, hogy a Kelet atomhatalmának nevezte országát és bejelentette, egy új interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítására készülnek, melynek hatótávolsága akár az Egyesült Államok nyugati partját is elérheti. Ez pedig több fronton is konfliktust generálhat. Egyrészt Donald Trump már kijelentette, hogy az a rakéta egyszerűen „nem fog megtörténni”, másrészt Kínát hibáztatta, amiért nem segít annak az Amerikának a koreai probléma kezelésében, amelynek vásárlóerejéből egyoldalúan nyerészkedik. Trump eleve nem indított jól Kínánál, a viszony elmérgesedése Észak-Korea ügyében kezdődhet.

Törökvész

A júniusi puccs óta Recep Tayyip Erdogan török elnök hatalma megerősítésén és konszolidálásán dolgozik. Ennek sarokpontja lehet az alkotmányról várhatóan áprilisban tartandó népszavazás, ami tulajdonképpen a parlamentáris demokrácia elnöki rendszerre cseréléséről szól majd. Mivel a felmérések szerint a választók egyelőre szinte fele-fele arányban támogatják és ellenzik a tervet, ezért az elnök várhatóan agresszív kampányt folytat majd. Azonban még ez sem fog segíteni Erdogan önbizalmán, aki szeretne Putyinná válni, de képtelen erre és ezen még egy megerősítő népszavazás sem segít – vélekedik Ian Bremmer. Folytatódhat a gülenisták és a kurdok elleni hadjárat, valamint a közösségi- és hagyományos média rövid pórázra vonása, a magánszektor centralizálása. Törökország ráadásul a szíriai szerepvállaláson, a régiós középhatalmi szerepért zajló küzdelmén és az Európával szemben állandó aduászként előhúzható több millió menekültön keresztül is kapcsolódik számos ország problémahalmazaihoz.

Délen sincs minden rendben

Ha Dél-Afrikában baj van, akkor Afrika déli részén is baj lesz – hangzik az elsőre értelmetlennek tűnő jóslat. Bővebben: az előrejelzés szerint ha a Zuma elnök és az ellenzék közötti összecsapások tovább gyengítik az ország kiegyensúlyozott kormányzását, az az egész régióban éreztetni fogja a hatását. A Dél-afrikai Köztársaság ugyanis hegemón szereplőként a fennálló hatalmi egyensúly záloga, és gyengülésével olyan instabil államokban szabadulhat el (még jobban) a pokol, mint Mozambik, a Kongói Demokratikus Köztársaság vagy Zimbabwe, ahol 2008-ban az akkori dél-afrikai elnöknek még sikerült elsimítania a Mugabe elnökválasztása utáni konfliktust és hatalommegosztással kibékíteni a feleket. Erre 2017-ben már jóval kevesebb esély van.

Jacob Zuma

AFP / Gianluigi Guercia

A Fehér Ház és a Szilícium-völgy összecsapása

Az Egyesült Államok digitális innovációs keltetőgépének prominens szereplőiről nem állíthatjuk, hogy a frissen megválasztott elnök híveiként tetszelegtek volna a kampányban. A közösségimédia-felületek hamis hírek elleni, egyelőre még inkább csak szavakban megjelenő fellépése sem a legkedvezőbb fejlemény Trump számára, aki nem keveset köszönhet a kattintáscsászár összeesküvés-elméletek terjesztőinek. A tech-gigászok és Trump között azonban a legkézzelfoghatóbb ellentét abban áll, hogy a Szilícium-völgy dolgozó ideáljai a parancssorok által irányított gépek. Ez pedig újabb munkahelyek elvesztését jelentené a munkahelyek megvédését zászlajára tűző Trumpnak. Az EG tanulmánya a világ két legbefolyásosabb gócpontja, Washington és a Szilícium-völgy összecsapását tényként kezeli, de a várható következményekről nem szól.

Közel-Kelet: A hely, ahová a fejlődés romlást hozott

Érdekes megállapítást tesz a csoport igazgatója, mikor azt mondja, a modern technológia rengeteg emberen segít világszerte, de a Közel-Keleten csak rontott a helyzeten, növelte a politikai instabilitást. Az autoriter rezsimek megdőlését segíti az új nyilvánosság, de ugyanúgy teret ad súlyosan populista politikai áramlatoknak is. Az ipari automatizálás itt is a munkahelyek megszűnéséhez vezet és az amerikai energiaforradalom sem tett jót az OPEC-országokon belüli társadalmi megállapodásoknak a lakosság és az állam vezetése között. A környék terroristái pedig előszeretettel nyúlnak most már az egér vagy a touchpad után is a Kalasnyikov elsütő billentyűje helyett.

Gyenge Merkel, útját kereső Európa

Az előrejelzés ezen fejezete nem csak Merkelről, hanem a kontinensről is szól. Európára idén is több kiemelt politikai kockázat vár, és az EG prognózisa szerint ezek egy része mindenképp valóra válik majd. Az EU és az Egyesült Királyság között a Brexitről folytatott viták tovább mélyíthetik a szakadékot a két hatalom között. A francia elnökválasztások az euroszkeptikus szélsőjobboldal előretöréséhez vezethetnek. A görög pénzügyi válságra továbbra sem született végleges megoldás. Törökország demokratikus jellegének elpárolgása nyomán a menekültek unióba szabadulását akadályozó török–EU-megegyezés is bármikor széteshet. A fejlett világ nagyszabású terrortámadások által legfenyegetettebb régiója pedig 2017-ben is az Európai Unió lesz.

AFP / John Macdougall

Több mint egy évtizednyi stabil hatalmi pozíció után Angela Merkel idén akkor is bukhat, ha egyébként valószínűleg megnyeri a szeptemberi választásokat. A menekültválság vitatott társadalmi megítélése, valamint a populista mozgalmak váratlan sikere jelentős kihívás a befogadás, sokszínűség és liberális demokrácia mellett továbbra is kiálló Merkel számára. Ütőképes ellenzéke azonban nincs, így csak a szélsőjobboldalról érkező vádakra kell megfelelő válaszokat adnia – állítja a tanulmány. Geopolitikai pozíciója nem irigylésre méltó, az EG szerint ha Le Pen megnyeri a francia választásokat, az egyértelműen Merkel uralmának végét jelentheti.

Hisztérikus Kína

2017 fontos év lesz a Kínai Kommunista Párt számára. Ősszel összeül a párt 19. kongresszusa, amely többek között dönt a pártvezetés összetételéről és az ország politikai jövőjének fontosabb sarokpontjait is meghatározza. Ebből fakadóan azonban a kínai elnök, Hszi Csin-ping elképesztően érzékeny lesz minden kívülről érkező jelenségre, ami bezavarhat a kínai érdekszférába, hiszen ez elvonhatja a figyelmét a hatalma alapjainak megőrzésétől. A felfokozott hangulatban nem kizárt, hogy Kína sokkal agresszívabban fog reagálni a megszokottnál, ha piszkálják. A kínai-amerikai kapcsolatok romlására komoly esély van.

„A belpolitika csak legyőzhet, a külpolitika viszont megölhet”

A fenti mondatot John F. Kennedy elnök mondta, ám Donald Trump ennek éppen az ellenkezőjét gondolja. A cikk végére maradt az egyik legnagyobb fenyegetés a világbékére (legalábbis szorítkozzunk erre, az önmagában értelmezhetetlen kifejezésre, amikor konfliktusok megelőzéséről beszélünk). Nem is egy aktív háborús szándékról, vagy egy konfliktus kiélezéséről van szó, hanem ennek éppen az ellenkezőjéről: egy független, passzív Egyesült Államokról. Egy szuperhatalom hiánya tovább gyengítheti a nemzetközi intézmények legitimitását is.

A Kína és az Egyesült Államok között egyre jobban érlelődő konfliktus, valamint a kártyákat folyamatosan keverő és minden levesbe beleköpő Oroszország jóval veszélyesebb hellyé teheti a világot, mint amilyen akár tavaly volt.

Bár a Gergely-naptár szerint már jó pár napot elhagytunk belőle, külpolitikai értelemben azonban nem túlzás kijelenteni, hogy 2017 nem fog elkezdődni január 20-a, de inkább 21-e előtt. Trump az elnöki beiktatásáig annyi autógyártót fenyeget meg, amennyit csak akar, azt üzen Kínának, amit csak akar (legfeljebb saját magának épít akadályokat), de a hivatalban lévő elnökként hozott első döntéséig csak találgatni lehet, mely szavait fogják tettek követni.