szerző:
Weyer Béla

A szélsőjobb és a populisták lovagolták meg a szászországi Chemnitz városünnepén történt bűncselekményt, amelynek az elkövetői menekültek, az áldozata pedig német állampolgár volt.

Elmaradt Drezdában a Bundesliga másodosztályában a hétvégén a Dynamo Dresden és a Hamburger SV meccse. Pedig nagy küzdelem lehetett volna, a helyi fekete-sárgák minden bizonnyal igyekeztek volna bebizonyítani, hogy a keletiek sem rosszabbak a nyugatiaknál. De a meccset még a kezdés előtt le kellett fújni, mivel a szászországi rendőrség bejelentette, nem tud megfelelő számú egyenruhást küldeni a nyugalom megőrzésére. Máshol kell az erő, Chemnitzben.

Ott ugyanis két, élesen szemben álló csoport jelentett be demonstrációt aznap délutánra, s őket kellett egymástól távol tartani. Az előzmény egy egyszerű rendőrségi jelentés. Augusztus 26-án, a város alapításának 875. évfordulójára rendezett ünnepségen a hajnali órákban két csoport között szóváltásra, majd tettlegességre került sor, melynek során Daniel H. 35 éves német állampolgár olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás után meghalt. Az elkövetéssel gyanúsítottakat, egy iraki és egy szíriai menekültet őrizetbe vették.

A különböző közösségi oldalakon ekkorra már az eredményt is tudni vélték: a migránsok molesztáltak egy asszonyt, s leszúrták a derék német férfit, aki a védelmére kelt. A hírek villámgyorsan terjedtek, s már szerveződött is a tiltakozó demonstráció a gyilkos migránsok meg az őket idehozó Angela Merkel ellen. Mintegy nyolcszázan vonultak föl, középen a talpig feketébe öltözött kemény mag a „Merkelnek mennie kell” és az „Ellenállás, ellenállás” jelszavakat skandálta. Másnapra nagyobb tömeg gyűlt össze: vagy hatezren vonultak föl, ismert neonácik, focihuligánok, arcukat maszkkal eltakaró randalírozók, jobb karjukat magasra lendítve a Németországban tiltott Heil Hitler-köszöntést imitálók. S köztük sok, sem öltözékre, sem magatartásra a neonácik közé nem sorolható, egyszerű polgár.

Szélsőjobboldali tüntetők Chemnitzben. Beintő jelek
©

Ők egy hősre emlékeztek. Merthogy közben a közösségi média egy része – főként a jobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD) párt és az iszlámellenes drezdai mozgalom, a Pegida szimpatizánsai – hőst faragtak az áldozatból. Megöltek egy német családapát – írták, s a jelek szerint az ilyen forrásokból táplálkozó kormánypárti magyar média egyenesen hős német édesapát emlegetett.

Holott Daniel H. ennek a szerepnek aligha felelt volna meg, és az eset után nyilatkozó barátai, valamint az özvegye szerint valószínűleg tiltakozott is volna ellene. A német anyától és kubai apától származó asztalos – aki azon az estén két, orosz származású kollégájával indult végzetes útjára – a Facebook-oldala szerint kifejezetten baloldali beállítottságú volt. Oldalán ott volt a „Fuck Nazis” logó, zenében is, politikában is a baloldaliakat (köztük a Slime punkzenekart vagy Sahra Wagenknechtet, a Baloldal párt frakcióvezetőjét) lájkolta.

Megtámadott nő védelméről pedig aligha lehetett szó. A két kolléga egyikének ukrán felesége is velük volt az esetnél, szemtanúként ő hívta a rendőrséget, szerinte senki sem molesztálta őt, a késelésbe torkollt tettlegesség azon robbant ki, adnak-e cigarettát.

Mindez cseppet sem enyhíti a tény súlyát, miszerint egy ember meghalt. Hogy gyilkosság, emberölés vagy halált okozó testi sértés, majd a bíróság fogja megállapítani. Viszont az is tény, hogy ebből a populista jobboldalnak sikerült politikai tőkét kovácsolnia – akkor is, ha ennek módszerei finoman szólva is vitathatók. „Wir sind das Volk”, vagyis „Mi vagyunk a nép” – skandálták most Chemnitz utcáin az AfD és a Pegida hívei azt a jelszót, amivel 1989-ben az NDK-s polgárok vonultak utcára a diktatúra ellen. Most viszont a negyedszer is kancellárrá választott, egykori keletnémet Merkel volt a céltábla.

Elég ízléstelennek tűnt az is, hogy Björn Höcke, Türingia tartomány AfD-s frakcióvezetője (aki szerint szégyen a berlini holokauszt-emlékmű) a múlt szombatra meghirdetett gyászmeneten úgy jelent meg a híveivel, hogy azok fehér rózsát tűztek a gomblyukukba. A fehér rózsa Németországban különös jelentéssel bír: ez volt a neve annak a Hitler-ellenes diákmozgalomnak, amelynek legismertebb képviselőit, Sophie és Hans Schollt 1943-ban végezték ki, ők azóta is a diktatúra elleni szelíd, polgári ellenállás jelképei.

A múlt szombat végül is nagyobb rendbontás nélkül telt. Az AfD által meghirdetett gyászfelvonuláshoz csatlakozott a Pegida, s megint ott voltak a focihuligánok, az ismert és kevésbé ismert (mert például arcukat maszkkal takaró) neonácik, az identitárius mozgalom hívei, összesen mintegy nyolcezren. Köztük sok AfD-s politikus más tartományokból. Velük szemben mintegy háromezren sorakoztak föl a „Szívvel a heccelés ellen” jelszóval meghirdetett ellentüntetésre – amire szintén jöttek máshonnan is, szociáldemokrata, zöld és baloldali politikusok. A chemnitzi rendőrség – ez alkalommal megerősítve más tartományokból érkezett egységekkel és a szövetségi rendőrséggel – sikeresen távol tartotta őket egymástól.

Náciellenes plakát. Üzenetek párbaja
©

Akik leginkább pórul jártak, azok az újságírók. A német szélsőjobb kedvenc szlogenje a „Lügenpresse”, vagyis a „Hazug sajtó”, ebbe szerintük mindenki beletartozik a közszolgálati rádióktól és tévéktől a kereskedelmi adókon át az összes nyomtatott lapig, legyen az konzervatív vagy liberális beállítottságú. Most is ezt vágták a helyszínen dolgozó újságírók fejéhez, időnként meg is lökdösték, le is köpködték őket. Persze rosszabbul is járhattak volna: pár héttel korábban Drezdában, egy Merkel-ellenes Pegida-tüntetésen a ZDF közszolgálati tévé stábját háromnegyed órán keresztül fogva tartotta egy rendőrjárőr. Az ok: az egyik tüntető sérelmezte, hogy felvételeket készítenek róla – holott nyilvános rendezvényen ez megengedett. Szerinte viszont nem, ezért odahívta a rendőröket, akiknek 45 percbe tellett, míg megnyugtatóan megbizonyosodtak a stáb személyazonosságáról. Csak később derült ki, hogy a képmását féltő tüntető a tartományi bűnügyi rendőrség alkalmazottja volt.

„A szászok forradalommal próbálkoztak” – foglalja össze a történteket a szász tartományi parlament egyik korábbi képviselője, hozzátéve, hogy nem fog nekik sikerülni, hiszen mindenképp kisebbségben vannak. Viszont az eset tanulsága, hogy az állam sok területen csődöt mondott. Az első közvetlenül a tüntetéseket kiváltó eseményhez kapcsolódik: a két, azóta előzetes letartóztatásban lévő menekült egyike elvileg már nem is lehetett volna Németországban. Mivel 2015-ben a Balkán-útvonalon úgy érkezett, hogy előtte már Bulgáriában volt, és ott is beadott menedékkérelmet, a dublini egyezmény szerint vissza kellett volna küldeni – amibe a bolgárok bele is egyeztek. Csak a kiutasítási határozatok végrehajtása lassú, nehézkes. Sokszor annyira elhúzódik, hogy addigra az érintettnek már van munkája, jövedelme, adófizető, a legjobb úton jár az integráció felé – s akkor jönnek érte, hogy irány a repülőtér.

De ugyancsak az állam, a politikusok hibájaként sorolja föl az exképviselő, hogy a 2015-ös határnyitás után – mint mondta: „az helyes volt, hogy a Budapesten rekedteket idehoztuk” – nem igyekeztek szabályozott mederbe terelni a bevándorlást. „Az emberek úgy érezték, megint a fejük fölött döntöttek el valamit” – foglalta össze a HVG-nek a keletiek életérzését. Mert aligha véletlen, hogy komolyabb menekült- és idegenellenes megmozdulásokra leginkább az egykori NDK területén kerül sor, s ott is kitüntetetten Szászországban. Ez a környék volt az NDK-s időkben a leginkább elszigetelt mindattól, ami a Nyugat, politikában, kultúrában, idegenekkel való bánásmódban, toleranciában. Drezdát és vidékét például „Tudatlanok völgyének” csúfolták, merthogy ott a nyugati tévét egyáltalán nem, rádiót is leginkább csak középhullámon lehetett fogni.

Mindazonáltal hiba lenne a chemnitzi eseményeket a „blöde Ossis”, vagyis a „buta keletiek” legyintéssel letudni. Egyrészt ez sértő és kontraproduktív – ha sokáig mondják valakire, hogy náci, akkor az is lesz. De legalábbis úgy szavaz. És az AfD a tavaly őszi Bundestag-választáson Szászországban 27 százalékot ért el. Az más kérdés, hogy a nyugati tartományokban ennél sokkal kevesebbet, s ezért van „csak” 12,6 százaléka a szövetségi parlamentben. De pontosan egy év múlva tartományi választások lesznek Szászországban, s az eredmény ismétlődésével ott a legerősebb párt lehet belőle.

WEYER BÉLA

[email protected]

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!