Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Ukrajna két szakadár „köztársasága”, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság elismerése automatikusan azt jelenti, hogy Moszkva a teljes közigazgatási területeket is független köztársaságokként ismeri el, a 2014-ben meghúzott határokkal – olvasható a Meduza független orosz hírportál gyorselemzésében. A baljós helyzetértékelés – ahogy több más orosz elemző is – arra következtet, hogy Ukrajnának jobban fog fájni a konfliktus, mint amekkora területet egyébként a szakadárok uralnak.
Moszkva nem vitatja?
A két „köztársaság” „alkotmányában” szerepel ugyanis a határaik sérthetetlenségének elve, csakhogy a szakadár köztársaságok 2014-ben önkényesen döntöttek úgy, hogy a területük megegyezik a közigazgatási egységek (oblaszty = terület) határaival, miközben ennek csak egy részét tartják ellenőrzésük alatt. A Meduza fejtegetése szerint, ha ezeket az határokat Moszkva vitatná, akkor külön elő kellene írnia, hogy csak azokon a területeken ismeri el a szakadár köztársaságokat, amelyeket ténylegesen ellenőrzésük alatt tartanak.
Határtalan népköztársaság
A szakadár népköztársaságok 2019-ben törvénybe is iktatták, hogy a határaik egybeesnek az „egykori” tartományi határokkal, de ezt külön megállapodásban kellene szentesíteni Kijevvel. A Meduza arra tippel, hogy megpróbálhatják érvényesíttetni ezeket a határokat, ez esetben a Kreml felszólíthatja Kijevet, hogy vonja ki csapatait a teljes két tartományból – ahogy ezt Andrej Klimov, a Duma külügyi bizottságának alelnöke is pedzegette már. Ahogy ő fogalmazott, ez esetben „nagyon nem könnyű választás” elé állíthatják Kijevet. Moszkvát ugyanakkor semmi nem kötelezi erre, vagyis arra, hogy „az egész Donbaszt kiharcolja a szakadároknak”, akik ráadásul ezt maguk sem nagyon erőltették az elmúlt években. A Meduza szerint ezért akár tartósan is fennállhat ez a furcsa kettősség, hogy a népköztársaság határainak sérthetetlenségét valójában nem próbálják meg érvényesíteni.
Zelenszkij: Nem félünk semmitől és senkitől - percről percre az orosz-ukrán konfliktusról
Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfő este videóüzenetben jelentette be az önkényesen kikiáltott Donyecki, illetve Luhanszki Népköztársaság Moszkva általi elismerését. Putyin az orosz fegyveres erőket felhatalmazta, hogy „biztosítsák a békefenntartást" a Moszkva által Ukrajnától függetlennek elismert területeken. A Nyugat elítéli a lépést és továbbra is szankciókkal fenyeget.
„A lövöldözés itt egyfajta rituálé”
Az Ukrajnában kialakult konfliktus egyetlen pozitív hozadéka az lehet, hogy az orosz katonai jelenlét stabilizálhatja a helyzetet Donbaszban – nyilatkozta a Lenta orosz hírügynökségnek Andrej Kortunov politológus, az Orosz Külügyi Tanács (RSZMD) főigazgatója. Az orosz és az ukrán hadsereg közvetlen összecsapásainak esélyéről azt mondta, komoly veszélye van az eszkalációnak a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok határain.
A milíciákkal lövöldözni egy dolog, ehhez hozzászoktak, ez egyfajta rituálévá vált. Az orosz hadsereget provokálni viszont már más tészta; azt gondolom, Ukrajna aligha választja ezt az utat.
Kortunov reményét fejezte ki, hogy az orosz fél sem eszkalálja a helyzetet.
A Lenta megszólaltatta Vlagyimir Zsarihin politológust, az orosz befolyási övezettel foglalkozó elemzőközpont igazgatóhelyettesét is, aki úgy vélekedett, Zelenszkij ukrán államfőnek egyetlen lehetősége van a konfliktus megfékezésére: befagyasztani a konfliktust Donbaszban és elismerni a két szakadár terület elvesztését.
„Az ukrán elnök tehet ugyan hangos bejelentéseket, megszakíthatja a diplomáciai kapcsolatokat Oroszországgal, de azt meg kell értenie, hogy Donbaszt elvesztették, innen már nincs visszaút” – nyilatkozta Zsarihin.
Túlélési ösztönök
A politológus bízik benne, hogy „Zelenszkijnek bekapcsol a túlélési ösztöne”, és felfogja, hogy most már nem holmi félkatonai alakulatokkal áll szemben, hanem Oroszország reguláris hadseregével.
Azok után, hogy Zelenszkij az amerikaiakkal közösen elásta a Minszki Egyezményt, megszűnt a helyzet jogi rendezésének lehetősége. Csak a befagyasztás maradt – érvelt a politológus. Ennek egyik lehetséges módja szerinte az lenne, ha ENSZ-békefenntartókat küldenének a két tartomány határaihoz, ahogy azt Putyin orosz elnök is kezdeményezte másfél évvel ezelőtt, „csak sajnos az amerikaiak nem ezt az utat választották”.
A másik lehetőség szerinte a konfliktus befagyasztásának erőszakos kikényszerítése. Ennek feltétele a két szakadár köztársaság elismerése, tűzszüneti megállapodás megkötése, majd az orosz erők telepítése az ütközőzónába. A politológus Abháziát és Dél-Oszétiát hozta fel példának, ahol szerinte ennek a felállásnak köszönhető, hogy „14 éve béke van”.
Zsarihin szerint a legésszerűtlenebb lépés lenne, ha az ukrán elnök háborúzni kezdene Donbaszért, hiszen ez esetben már közvetlenül az orosz hadsereggel kerülne konfliktusba, amit szerinte Zelenszkij sem szeretne és nem is tervez ilyesmit.
