szerző:
Bihari Ádám - Kijev
Tetszett a cikk?

Tudósítónk Kijevben arra ébredt, hogy kitört a háború. A kijeviek félnek, mindenki próbálja elhagyni a várost. Óriásiak a sorok és mindenki attól tart, hogy az orosz hadsereg az ukrán főváros felé tart.

Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Friss cikkek a témában
Csütörtök hajnalban, kijevi idő szerint 4 óra 47 perckor zörgésre ébredtem. A telefonomra érkező hírüzenet szerint Vlagyimir Putyin bejelentette az orosz csapatok Ukrajna elleni támadását. Ezután tompa puffanásokat hallottam a távolból, de városi fülnek ez csak egy korán kezdett építkezés pár sarokra. A puffanások folytatódtak és a hírekben robbanásokról számoltak be Kijevben. Mikor lementem a szálloda elé, az utcán álldogáló emberek már a dörrenések irányát fürkészték és egymást kérdezgették.
A reggel 6 óra 10-es vonattal mentünk volna Szlavjanszkba, Donyec-megyébe, de időközben kaptuk a hírt, hogy az onnan 16 kilométerre fekvő Kramatorszkot már rakétákkal lövik. A keleti út elmarad és egyre inkább úgy tűnik, hogy ha nem mozdulunk, akkor is közeledik hozzánk a frontvonal.
Körülbelül fél 7-kor megszólaltak a légoltalmi riadók Kijev-szerte. Először csak egy rövidebb traktus, aztán egy percekig tartó. A hírek ömlöttek, mégis híréhség volt. Támadnak keleten, északon, délen, de nem tudjuk merre tartanak és mi a céljuk a fővárossal.
Nagyjából regel 9 órakor már gyülekeztek az emberek az utcán. 10-re már tömegével rohangált mindenki felszerelve bőröndökkel, hátizsákkal, gyerekkel, kutyával, cicával. Kijev lakossága egészen komolyan fontolóra vette a lehetőséget, hogy a város az orosz offenzívák célja lehet. “Hol van Senkivkától (a belarusz-ukrán határon fekő település) Donbasz és Luhanszk? Rohadt messze. Ezek Kijevbe jönnek!” - sűrítem egybe több kijevi ukrán ismerősöm szavait.
A metró tele van. Egyelőre a legtöbben mennek le, hogy elutazzanak, de hivatalosan is ovóhellyé nyilvánították az állomásokat, ingyenes az utazás is. A boltok, bankautomaták és benzinkutatk előtt sorok. Az emberek idegesek, kiabálva telefonálnak, az autósok dudálnak, de az alapvető szolgáltatások működnek. Nyitva a gyógyszertár, a kis eletronikai műtyűrök tárhelye és gyrosos is. A belvárosban óriási a dugó. Egy ideig. 1-2 órával később pedig Kijev egyik forgalmas sugárútja is tök üressé vált.
Szeretnénk Kijevben maradni, ezért megpróbáltuk meghosszabbítani a foglalást: “Az nem fog menni sajnos, evakuálnunk kell a szállodát, mert a pályaudvar mellett vagyunk, ami célponttá válhat. De átfoglalunk önöknek egy másik szállodánkba” - tájékoztatott minket a recepciós. Az új szállodába érve már a kötelező adminisztrációt követően a hölgy azt is közli, hogy hol van az óvóhely az épületben, illetve figyelmeztet, hogy a függönyt tartsuk elhúzva (ha esetleg robbanás történne, ne robbanjon ránk az üvegszilánk közvetlenül). Ezeket az óvintézkedéseket az ember elhessegeti magától, hiszen az lehetetlen, miért tennék. Ezt a mondatot az elmúlt pár napban sajnos túl sokszor hallottam.

Csütörtök hajnalban, kijevi idő szerint 4 óra 47 perckor zörgésre ébredtem. A telefonomra érkező hírüzenet szerint Vlagyimir Putyin bejelentette az orosz csapatok Ukrajna elleni támadását. Ezután tompa puffanásokat hallottam a távolból, de városi fülnek ez csak egy korán kezdett építkezés pár sarokra. A puffanások folytatódtak és a hírekben robbanásokról számoltak be Kijevben. Mikor lementem a szálloda elé, az utcán álldogáló emberek már a dörrenések irányát fürkészték és egymást kérdezgették.

Túry Gergely

A reggel 6 óra 10-es vonattal mentünk volna Szlavjanszkba, Donyec-megyébe, de időközben kaptuk a hírt, hogy az onnan 16 kilométerre fekvő Kramatorszkot már rakétákkal lövik. A keleti út elmarad és egyre inkább úgy tűnik, hogy ha nem mozdulunk, akkor is közeledik hozzánk a frontvonal.

Egyre több járatot törölnek
Túry Gergely

Körülbelül fél 7-kor megszólaltak a légoltalmi riadók Kijev-szerte. Először csak egy rövidebb traktus, aztán egy percekig tartó. A hírek ömlöttek, mégis híréhség volt. Támadnak keleten, északon, délen, de nem tudjuk, merre tartanak és mi a céljuk a fővárossal.

Nagyjából reggel 9 órakor már gyülekeztek az emberek az utcán. 10-re már tömegével rohangált mindenki felszerelve bőröndökkel, hátizsákkal, gyerekkel, kutyával, cicával. Kijev lakossága egészen komolyan fontolóra vette a lehetőséget, hogy a város az orosz offenzívák célja lehet. „Hol van Senkivkától (a belarusz–ukrán határon fekvő település) Donbasz és Luhanszk? Rohadt messze. Ezek Kijevbe jönnek!” – sűrítem egybe több kijevi ukrán ismerősöm szavait.

Túry Gergely

A metró tele van. Egyelőre a legtöbben azért mennek le, hogy elutazzanak, de hivatalosan is óvóhellyé nyilvánították az állomásokat, ingyenes az utazás is. A boltok, bankautomaták és benzinkutak előtt sorok. Az emberek idegesek, kiabálva telefonálnak, az autósok dudálnak, de az alapvető szolgáltatások működnek. Nyitva a gyógyszertár, a kis elektronikai mütyürök boltja és gyrosos is. A belvárosban óriási a dugó. Egy ideig. 1–2 órával később pedig Kijev egyik forgalmas sugárútja is tök üressé vált. 

Szeretnénk Kijevben maradni, ezért megpróbáltuk meghosszabbítani a foglalást: „Az nem fog menni sajnos, evakuálnunk kell a szállodát, mert a pályaudvar mellett vagyunk, ami célponttá válhat. De átfoglalunk önöknek egy másik szállodánkba” – tájékoztatott minket a recepciós. Az új szállodába érve már a kötelező adminisztrációt követően a hölgy azt is közli, hogy hol van az óvóhely az épületben, illetve figyelmeztet, hogy a függönyt tartsuk elhúzva (ha esetleg robbanás történne, ne robbanjon ránk az üvegszilánk közvetlenül). Ezeket az óvintézkedéseket az ember elhessegeti magától, hiszen az lehetetlen, miért tennék. Ezt a mondatot az elmúlt pár napban sajnos túl sokszor hallottam.

Az orosz–ukrán háborúról szóló percről percre tudósításunk ide kattintva érhető el.

Túry Gergely
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!