„Ha látod az ember szemében a rémületet, nem teheted meg, hogy nem segítesz” – mondja a hvg.hu stábjának File Mónika, a Szatmár Megyei önkormányzat elnökének sajtófönöke, miközben körbevezet minket Halmi határátkelőjén. Az alig ötezres román-ukrán határtelepülés napközben viszonylag csendes, amikor megérkezünk, csupán egy fiatal ukrán anyuka játszik kislányával, ők arra várnak, hogy ismerőseik felvegyék őket, és továbbmenjenek a tranzitból.

Mint megtudjuk, a kis határátkelő békeidőben a regionális forgalomban játszik szerepet, a háború kitörése óta viszont a nap 24 órájában érkeznek menekültek. Napközben inkább olyanok, mint az említett édesanya: viszonylag jó háttérből jövő, a háború elől kocsival menekülő emberek. Este azonban több tucat fős csoportok jönnek, köztük már többen kétségbeesettek, sokan a családjukat hátrahagyva érkeznek. A helyiek tudni vélik: vannak, akik ezeket a csoportokat az ukrán oldalon üzletszerűen gyűjtik össze és hozzák át.

Ukrán édesanya a kislányával Halmi határánál.

Túry Gergely

Bár a többségnek csak egyszerű iránymutatásra van szüksége, Halmiban több civilszervezet és helyiek egyaránt jelen vannak, rengeteg élelmiszerrel és egyéb segítséggel várva a menekülteket. A Máltai Szeretetszolgálat az Orange mobilszolgáltatóval fogott össze, melegedőjükben román SIM-kártyát kaphat bárki, akinek szüksége van rá. Meg persze egy forró teát és pár kedves szót, utóbbiban önkéntesek egy nagyon fiatal csapata segít, többen az elmúlt napok eseményeinek hatására keresték fel a szervezetet. Mint mesélik: több nap után is meghatja az embert, amikor azt látja, hogy a sátrukba érkező szétszakított családok először beszélnek az otthon maradtakkal. Ellentétben a békeidővel, most nemcsak a határmenti településekről, hanem Kijevből is többen érkeznek.

Ukrán család érkezik Romániába Halminál.

Túry Gergely

Közben elgurul mellettünk két teherautó, majd beáll a határellenőrökhöz, ahol még órákig vizsgálják a rakományt. „Ezeket mi; a Szatmárnémeti polgármesteri hivatal, a vízszolgáltatók, a Máltaiak és a Hans Linder alapítvány küldtük” – magyarázza Butka Gergő, aki Szatmárnémetiben vezet egy kulturális szervezetet, de most magánemberként vesz részt a menekültek segítésében. A megyeszékhely a háború kitörésekor felvette a kapcsolatot a kárpátaljai testvérmegyéjével, akik konkrét kérésekkel fordultak hozzájuk: ellentétben sok, élelmiszert és adományt küldő szervezettel, Szatmárnémeti egy nagyobb és hat kisebb dízelgenerátort, valamint a vízszolgáltatás fenntartásához szükséges eszközöket küldött Beregszászra, felkészülve arra, hogy esetleg leáll az energiaszolgáltatás, vagy elér a front Kárpátaljáig. Mint mondja, támogatni kell a helyi szervezeteket és hatóságokat is,

hiszen élelmiszert bárki tud küldeni, de generátort kevésbé.

Adományt szállító teherautók gurulnak be Halmi határátkelőjéhez ellenőrzésre.

Túry Gergely

Előbbiben a helyiek bőven kiveszik a részüket, de Butka szerint ahogy erősödik a háborús nyomás, úgy jönnek majd többen, míg a lakosság lelkesedése elkerülhetetlenül csökkenni fog, ezért minden segítséggel felül kell kalkulálni. Azt viszont mindenki kiemeli: sokkal nagyobb a menekülthullám a partiumi régió másik határátkelőjén, Máramarosszigeten.

Butka Gergely és File Mónika

Túry Gergely

A helyiek csak Szigetként hivatkoznak a hegyi szerpentines úton másfél órára lévő határátkelőre, a negyvenezres városban pedig valóban egészen más kép fogad minket: a város belső utcáinak egy részét lezárták a rendőrök, a civilek és a sajtó csak egy kijelölt helyen, a szervezőkkel egyeztetve közelítheti meg a határt, ahol egy egysávos híd köti össze Ukrajnát és Romániát a Tisza felett.

Amíg a határátkelők egy részén még nincs központi koordináció, Máramarosszigeten az UNICEF vette kézbe a szervezést: aki átlép a határon, azt az önkéntesek egy sátorba kísérik, ahol felveszik az adatait, megkérdezik a terveiről, és ha kell, összekötik a szállásadókkal. A településen egy közösségi központ és egy sportcsarnok jelenti az ideiglenes menedéket, de folyamatosan érkeznek magánemberek felajánlásai hosszabb távú elszállásolásra. Emellett megannyi szervezet és egyház, a Máltai Szeretetszolgálattól kezdve a romániai magyar politikai párt RMDSZ-ig biztosít azonnali segítséget, küld önkénteseket.

Ukrán család lép be Romániába Máramarosszigetnél.

Túry Gergely

Nektek, akik elestetek ebben az igazságtalan háborúban. Örök világosságot! - írja az ukrán áldozatoknak kitett emléktábla.

Túry Gergely

Bár a kárpátaljai magyarság túlnyomó többsége Magyarország felé vette az irányt, Romániába is többen érkeztek, és itt is jelennek meg harmadik országokból Ukrajnába költözött diákok, akiket Bukarest és a nemzetközi követségek felé irányítanak. Máramarosszigeten viszont jelentős, és rohamosan nő azoknak az ukránoknak a száma, akik közvetlenül a háború elől menekülnek.

A hvg.hu több, Kijevből érkezett családdal is tudott beszélni. Egyikük elmondása szerint néhány napja rakéta csapódott be a lakásuktól néhány saroknyira. Mindannyian nagyon hálásak voltak a Máramarosszigeten dolgozó önkénteseknek, elmondásuk szerint ők is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy újra biztonságban érezzék magukat. Volt, aki nem tudta, hogy pontosan hol tölti majd az éjszakát, egy másik családért viszont riportereink előtt érkezett meg egy ismerős, akinél ki tudják várni a háború végét.

A legtöbben ugyanis abban bíznak, néhány hónapon belül vissza tudnak térni a hazájukba, hiszen családtagjaik egy része Ukrajnában maradt – van, aki a gazdaságot próbálja támogatni azzal, hogy nem hagyja ott a munkáját, a férfiak közül pedig sokan önkéntes katonának állnak. Egy édesanya a hvg.hu-nak kétségbeesetten és dühösen beszélt a háborúról, amelyért „egyetlen egy személy felelős”, hiszen az ukránok békések, soha nem akartak háborúzni, és mindannyian csak a végét várják. Az orosz elnöknek azt üzeni:

Állj meg! Minket nem kell megmenteni — inkább mentsd saját magadat és a lelkedet, ha ez még egyáltalán lehetséges.

A hvg.hu-nak mesélő egyik ukrán család a határnál

Túry Gergely

László Erika, a Máltai Szeretetszolgálat nagybányai vezetője szerint egy hét után sem lehet hozzászokni a látottakhoz. Mint meséli, a helyszínen lévő orvosoknak, és a sérülten érkezőket kórházba szállító mentősöknek bőven akad dolga: vannak, akik törésekkel érkeznek, a hosszú utazás és kimerítő várakozás alatt sokan teljesen legyengülve, betegen lépik át a határt,

de olyan is volt, aki Kijevben lőtt sebeket szerzett, amelyek felnyíltak, mikor a határra érkezett.

Ami pedig legalább ennyire fájó látvány, az a családi traumáké – folytatja. A harcképes férfiak a háromfős családapákon kívül kötelesek maradni, de voltak, akik a gyerekeiket, szüleiket kellett otthon hagyják. Erre rakódnak rá a háborús élmények: mint meséli, találkozott egy kijevi családdal, akik öt napot töltöttek egy bunkerben, és közel négy nap alatt jutottak el a határig, ahol egy pincehelyiségben kaptak ideiglenes szállást.

Mikor meglátta az édesanya, elrohant, és azt mondta: ő meg ne lásson még egy pincét, öt napot ült ott, soha többet nem akar gondolni sem rá.

László Erika, a Máltai Szeretetszolgálat önkéntese

Túry Gergely

Azt még Halmiban mesélték, hogy hallani olyanokról, akik üzletet csinálnak az emberek segítéséből, azt viszont már Simina Tulbure, a román parlament diaszpóráért felelős USR párti képviselője mondta a hvg.hu-nak Máramarosszigeten, hogy ennél komolyabb veszély is leselkedik a menekülőkre: Ukrajna és Románia között világszinten is jelentős probléma az emberkereskedelem, és nem kellett sok időnek eltelnie a háború kitörése óta, hogy híreket kapjanak arról,

egyesek önkéntesnek adják ki magukat, és rabolnak el embereket a határon túlról, azzal az ígérettel, hogy biztonságosan átviszik őket Romániába.

A politikus azt mondta, a parlamentben indítványt adott be, hogy az állam regisztrációs rendszert indítson az önkéntesek számontartására. Így elejét lehet venni egy olyan problémának, amit semmiképpen sem szabad hagyni, hogy kibontakozzon – magyarázta.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatos valamennyi cikkünket ezen az oldalon találja meg.