Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Ha én háborút terveznék, először a független hangokat némítanám el. Mi vagyunk a konfliktus első áldozatai” – mondta Galina Timcsenko, a rigai központtal működő orosz független hírportál, a Meduza alapítója az International Press Institute és a Presseclub Concordia által szervezett online beszélgetésen. Ennek témája az volt: van-e bármilyen túlélési esélye a független orosz sajtónak annak fényében, hogy a Kreml a korábbiaknál is sokkal szigorúbb sajtótörvényeket vezetett be az orosz-ukrán háború kapcsán?
A vágatlan beszélgetés az alábbi videón tekinthető meg.
A háborúról való pártatlan tudósítás az orosz kormányzat szerint hazaárulás, és akár 15 év börtönbüntetés is járhat érte.
A független orosz újságírók közül azon kevesek, akik még az országban tartózkodnak, komoly fenyegetésnek vannak kitéve. Sok sajtótermék belenyugodott, hogy egyáltalán nem, vagy csak indirekt módon tudósítson a háborúról, míg mások elfogadták a hivatalos szóhasználatot, amely alapján tilos leírni a „háború” és „invázió” szavakat, és az egyetlen megengedett szófordulat továbbra is csak a „különleges hadművelet” lehet. Az orosz kormány nemcsak a külföldön dolgozó orosz újságírókat, hanem a belföldiek közül is sokakat feketelistára rakott, mint olyanokat, akik külföldi ügynököknek dolgoznak.
Az állami tiltás ellenére a Meduza applikációjának naponta kétmillió olvasója van, a Telegram-csatornáját egymillióan követik, de népszerűek a napi hírlevelei is. Timcsenko 2014-ig a Lenta.ru hírportál főszerkesztője volt, azután távozott a site-tól és az országból, miután a krími válságról szóló tudósításai kiütötték a biztosítékot a kormányzatnál. Ezt követően szinte a teljes szerkesztőség felmondott, egy részük pedig követte a főszerkesztőt, aki a lett fővárosban, Rigában telepedett le, és még ebben az évben megalapították a Meduzát.
Ironikus módon az orosz független sajtó újjáépítésén dolgozó, külföldön élő újságírókat nem csak az orosz kormány fenyegeti, amely feketelistát állított össze a „külföldi ügynököknek dolgozó” médiamunkásokról. Utolérték őket ugyanis az Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankciók is: Timcsenko arra panaszkodott, hogy tudósítóik pénz nélkül maradtak, miután a vezető kártyakibocsátók letiltották az orosz ügyfelek bankkártyáit. Az EU-ban érvényes vízumok kiállításával sem siet az unió, ezért az orosz újságírók két szék között a pad alá estek.
A kormány már a saját törvényeit sem veszi figyelembe
A beszélgetés másik meghívottja, a szintén ellenzéki Novaja Gazeta napilap főszerkesztő-helyettese, Kirill Martinov elmondta: bár nem írhatnak magáról a háborúról, annak gazdasági és társadalmi hatásairól egyelőre még beszámolhatnak – bár a lapot más sorstársához hasonlóan a megszűnés réme fenyegeti. Ő is arról számolt be, hogy a külföldön dolgozó munkatársaik törvényes státusza megszűnt, pénzügyi forrásaikhoz sem férnek hozzá, a belföldi újságírókat pedig folyamatosan megfigyeli az orosz titkosszolgálat.
„A háború miatt a kormányzati szervek úgy érzik, felhatalmazást nyertek, hogy ne vegyék figyelembe a törvényeket” – mondta Martinov arra kérdésre, hogy továbbra is érezhető-e a szakirodalomban „abuzív legalizmusnak” hívott jogtorzítás gyakorlata Oroszországban. Ennek lényege az, amit az Orbán-kormány is előszeretettel alkalmazott több területen is az elmúlt években: a kormányzat látszólag törvényes eszközökkel lehetetleníti el az ellenzéki hangokat. Ilyen volt az ügynöktörvény is, amely Oroszországban a magyarnál jóval szélesebb jogkörökkel biztosított a kormányzatnak, hogy a neki nem tetsző szereplőket egyszerűen eltávolítsa a közéletből.
A Russia Today orosz propagandatévé mindenütt ugyanazokkal a ravasz módszerekkel dolgozik
Stephen Hutchings nemzetközi orosz média- és kulturális szakértő, a Manchesteri Egyetem professzora hétfőn reggel tartott online előadást az orosz állami propaganda nemzetközi terjesztésének egyik zászlóshajója, a Russia Today (RT) globális közvéleményre gyakorolt hatásáról. A beszélgetés a bécsi székhelyű Forum for Journalism and Media szervezésében zajlott.
Martinov szerint ugyanakkor ezen Oroszország túllépett, hiszen például az igazságszolgáltatás terén már ezeket a diszkriminatív törvényeket sem veszik figyelembe. Erre jó példa az, hogy az orosz médiahatóság (egyben a legfőbb állami médiacenzor), a Roszkomnadzor lényegében a törvényeket megkerülve bármit blokkolhat, amit akar, vagy amire a Kremlből utasítják.
Amikor a Meduza napi 50 felszólító levelet kapott a hatóságtól, hogy vegyenek le bizonyos cikkeket, a Roszkomnadzor meg se várta, hogy leteljen a médiatörvény által biztosított 24 óra, pár percen belül elérhetetlenné tette a cikkeket Oroszországban. Ezeket a döntéseket megtámadni se lehet a bíróságon, hiszen a jogszolgáltatás függetlensége alapjaiban dőlt meg Vlagyimir Putyin 22 éves uralma alatt.
Az orosz társadalom a cancel culture áldozatává vált
Timcsenko arra a kérdésre, hogy hatékony-e az orosz propagandaoldalak tiltása Nyugaton, vagy éppen az orosz Telegramon, azt válaszolta, hogy ez nem hatékony, és nem is ért vele egyet. „Tisztelettel kell bánnunk az olvasóinkkal, meg kell adnunk nekik a lehetőséget a választásra. Nem akarom lemásolni Putyin módszereit, és nem akarok semmilyen információt betiltani” – mondta.
Felmerült az is, hogy az összes orosz állampolgár diszkriminálva van Putyin háborúja miatt. Timcsenko szerint az egész orosz társadalom a „cancel culture” áldozatává vált, a diktatúra elől menekülő oroszok folyamatosan érzik a feléjük áramló gyűlöletet a külföldi hatóságok és a lakosság részéről. Megkérte a nyugati sajtót, hogy tudatosítsák olvasóikban: Oroszországban nincsenek független közvélemény-kutatások, nincs szabad sajtó, ezért nincs valós kép arról, hogy valójában hány orosz támogatja ezt a háborút. „Oroszország nagyobb Putyinnál, a Kremlnél vagy a hadseregnél. Én például félig ukrán vagyok, mégis kitaszítottá váltam” – magyarázta a Meduza vezetője.
Milyen forgatókönyvekkel számolhat tehát az orosz független sajtó? Timcsenkóék rossz, rosszabb és legrosszabb esettel számolnak. A legenyhébb (és éppen megtörténő) szankció az, ha blokkolják, ennél rosszabb, ha extremistának titulálják őket. A legrosszabb pedig természetesen a hazaárulás vádja, és az ezzel járó évtizedes börtönbüntetés. Martinov egyenesen odáig ment, hogy szerinte Oroszország hamarosan felhúzza a digitális vasfüggönyt, mert a hatalom is érzi, hogy a szelektív blokkolás nem hoz kielégítő eredményeket, és egyre több orosz szembesül az ukrán háború borzalmaival.
Az ukrajnai háború valamennyi csütörtöki hírét olvashatja percről percre tudósításunkban.
