Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Az oroszok mindent megtesznek, hogy elvágják Szeverodonyecket” – írta vasárnap a Telegram üzenetküldő alkalmazáson Szerhij Hajdaj, a régió kormányzója. „A következő két-három nap jelentős lesz”. A folyó túlpartján, Liszicsanszkban az ukránok megpróbálnak kitartani az oroszok ellen, ahol a terep az előnyükre szolgál, ám az egyre fogyatkozó fegyverzetük kérdésessé teszi, hogy képesek lesznek-e kitartani.
Ukrán tisztviselők a NATO-szövetségesekhez folyamodtak a nagyobb hatótávolságú fegyverek gyorsabb leszállításáért, valamint a még elemibb készletek, többek között a lőszerek sürgős pótlásáért. Mivel azonban a háború lendülete egyre határozottabban Oroszország javára változik, Ukrajna szövetségesei, akiknek veszélyben a gazdaságuk, hamarosan kénytelenek lehetnek sokkal alapvetőbb kérdésekkel szembenézni, mint hogy milyen fegyvereket küldjenek Kijevnek. Felmerülhet például, hogy nyomást gyakoroljanak-e Ukrajnára az Oroszországgal való békekötés érdekében, vagy kockáztassák az orosz eszkalációt agresszívabb katonai támogatással.
„Amint a súlypont délre és keletre tolódott, a nagyobb tömeg és a meglévő területi vívmányaik alapján számítani lehetett a komolyabb orosz térnyerés lehetőségére” – mondta Ian Lesser, egy volt amerikai tisztviselő, aki a Német Marshall Alap brüsszeli irodáját vezeti. „Ez azonban komolyabb, hosszabb távú kérdéseket vet fel a konfliktus természetével, Ukrajna céljaival és az azokkal kapcsolatos nyugati célokkal kapcsolatban” – mondta.
(NYT)
