Párton kívüli történészt indít a lengyel jobboldali ellenzék az elnökválasztáson

A vasárnap délutáni bejelentéskor nem a párt jelöltjének nevezték, hanem független civil jelöltnek, mégpedig egy állampolgári bizottság nevében, amelyről pedig eddig semmit nem lehetett hallani. A vezető kormánypárttal ellentétben a párton belüli előválasztást elvetették, a döntést valójában valószínűleg egy öt fős vezetői csoport hozta meg Jaroslaw Kaczynski, a 2015 és 2023 között kormányzott Jog és Igazságosság (PiS) elnöke vezetésével.

Karol Nawrocki 2021 óta a Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója. Tudományos teljesítménye csekély, főleg helytörténeti jellegű. A közvélemény kevéssé ismeri, de előnye lehet, hogy nem politikus, nem volt köze a kormányzáshoz. Pártháttér hiányában nem veszélyezteti a 76. évében járó Kaczynski pártelnök pozícióját, ugyanakkor a PiS megbízható, meggyőződéses híve. Menedéket, munkát adott olyan politikusoknak, akik a 2023-as kormányváltás után vesztették el az állásukat.

2017 és 2021 között ő verte szét a PiS-kormány megbízásából Gdanskban A II. Világháború Múzeumának kiállítását, amely bírálói szerint túlzottan a nép szenvedésére helyezte a hangsúlyt a hősiesség bemutatása helyett. Vallja, amit a PiS, hogy a történettudomány feladata nem a tények feltárása, hanem a nemzettudat erősítése. Például azt hirdeti, hogy a német megszállás alatt a lengyel társadalom nagy része segítette az üldözött zsidókat – arról kevésbé szól, hogy a zsidómentők többségét lengyel szomszédainak feljelentése buktatta le –, és nemzetgyalázásnak tartja a nemzeti történelem sötét foltjainak feltárását.

Kiváló történészek sorát bocsátotta el a Nemzeti Emlékezet Intézetéből neki nem tetsző tudományos írásaik miatt. Az intézmény az ő vezetése alatt minősítette törvényesnek azt a brutális kommunista akciót, amelynek során 1947-1950-ben mintegy 150 000 ukrán nemzetiségű kelet-lengyelországi civil lakost deportáltak válogatás nélkül, rettenetes körülmények között, arra hivatkozva, hogy támogatták a kommunistaellenes partizánokat.

Futballista és boxoló volt, és sokak szerint gyanús múltú emberekkel, sőt neonáci futballhuligánokkal, bűnözőkkel állt kapcsolatban. Erre azt válaszolta, hogy a sportban sokféle embert ismert meg, de magánjellegű kapcsolatot nem tartott velük, viszont ha régi ismerőssel találkozik, azzal kezet fog és beszélget. Jó viszonyban van a szélsőjobb Konföderációval, ami a második fordulóban, a Konföderáció jelöltjének kiesése után jól jöhet.

A PiS-en belül legfőbb riválisa Przemyslaw Czarnek, 2020 és 2023 közti oktatási és tudományos miniszter volt.

Végül azért nem ő lett az elnökjelölt, mert bár dinamikus politikus és remek szónok, agresszív radikalizmusa még a párton belül is sokakat riaszt. Például bajnak tartja, hogy a nők dolgoznak, mert emiatt később szülnek, pedig az lenne a fő hivatásuk. A melegekről pedig azt mondta: „Hagyjuk már ezt a hülyeséget az emberi jogokról meg az egyenlőségről! Ezek nem egyenjogúak a normális emberekkel”. Az „LMBTQ-ideológia” gyökere szerinte ugyanaz, mint a hitleri német nemzetiszocializmusé.

Szóba került elnökjelöltként Mateusz Morawiecki pártalelnök, a 2018 és 2023 közötti miniszterelnök is, aki többször értésre adta, hogy készen állna erre. Ám Kaczynski pártelnök valószínűleg azért nem támogatta őt, mert egy volt kormányfő könnyen támadható kormányzásának hibái miatt, továbbá mert a külföldön tanult volt nemzetközi bankárt, Tusk miniszterelnök egykori tanácsadóját a régi párttagok közül sokan még most is idegennek tartják.

Tehát Nawrocki lett a jelölt, akit most fel kell építeni. Ezt akadályozhatja, ha a pártnak nem lesz pénze, mert az Állami Választási Bizottság elutasította a pénzügyi beszámolóját, ami a teljes költségvetési támogatás elvonását jelenti. Igaz, az ügynek még nincs vége, nagy bírósági csatározás várható.

A fő ellenfél, a Donald Tusk miniszterelnök vezette Polgári Koalíció szombaton jelentette be: a párt liberális szárnyát képviselő Rafal Trzaskowski varsói főpolgármestert indítja a jövő májusi elnökválasztáson. 

Kaczynski tudja: a győzelem létkérdés a Tusk-kormány számára, mert a PiS-ből indult Andrzej Duda most mindent megtesz, hogy akadályozza a kormány működését, a győzelmet hozott választási program végrehajtását. A törvények jelentős részét megvétózza vagy az Alkotmánybírósághoz küldi,

nem hajlandó kinevezni a kormány bizalmát élvező nagyköveteket,

októberben pedig a parlamentben kijelentette, hogy Donald Tusk kormánya alkotmánysértő és nem az ország érdekei szerint politizál.

Ha a következő öt évben is a kormányzásból 2023 végén kibukott PiS embere ülne az államfői székben, reménytelennek látszik, hogy az amúgyis belső ellentétekkel küzdő mostani kormánykoalíció végig tudja vinni az elvben 2027 őszéig tartó ciklust. A PiS ennek tudatában száll be a harcba.