A lengyel elnök szabotálja az általa kinevezett kormány külpolitikáját

Andrzej Duda arra hivatkozik, hogy a nagykövetségek vezetői nem a kormányt, hanem a Lengyel Köztársaságot képviselik, ezért neki joga van felülbírálni a minisztérium javaslatait, ennek megfelelően nem hajlandó aláírni a külügyminiszter által javasolt nagyköveti felmentéseket és kinevezéseket.

Valójában azonban az pusztán egy sok száz éves hagyomány maradványa, hogy a diplomáciai képviseletek vezetőit a nem elnöki rendszerű köztársaságokban is az államfő nevezi ki és menti fel – ahogy az alkotmányos monarchiákban is a politikába egyébként be nem avatkozó uralkodó –, de a nagykövet a Külügyminisztérium alkalmazottja, akit a miniszter irányít.

A lengyel alkotmány kétségtelenül azt mondja, hogy az elnök az államot képviseli a külkapcsolatokban, és ennek részeként nevezi ki és menti fel a nagyköveteket, de a következő mondat így szól: „A köztársasági elnök a külpolitika terén együttműködik a Minisztertanács elnökével [Lengyelországban ma is ez a miniszterelnök hivatalos címe] és az illetékes miniszterrel.” Az ilyen kijelentő mód pedig a jogszabályokban mindig azt jelenti, hogy köteles együttműködni.

A jelenlegi lengyel kormányt Andrzej Duda elnök maga nevezte ki decemberben, miután jelentős többséggel bizalmat kapott a képviselőházban. Az államfő megpróbálta ugyan késleltetni ezt, de sikertelenül, és az eskütétel után együttműködést ígért.

Valójában azonban az első pillanattól kezdve szemben állt a kormánnyal, és a parlament által elfogadott törvények rendszeres megvétózásával vagy az Alkotmánybírósághoz küldésével akadályozza a kormányprogram végrehajtását.

A kormányt támogató polgárok pedig egyre csalódottabbak amiatt, hogy a választási ígéretek nem teljesülnek, és van elemző, aki úgy véli: ennek következtében Donald Tusk miniszterelnök a ciklus vége, 2027 előtt megbukhat.

Ennek a konfliktusnak a része az is, hogy az elnök nem hajlandó kinevezni a kormány bizalmát élvező nagyköveteket, és visszahívni azokat, akik a saját kormányukkal szemben lépnek fel. A Gazeta Wyborcza úgy tudja: Morawiecki volt miniszterelnök megpróbálta rávenni Giorgia Meloni olasz kormányfőt, akinek pártja ugyanabban a konzervatív EP-frakcióban ül, ahol az övé, hogy az új lengyel nagykövetjelöltnek ne adják meg az agrément-t, vagyis a hivatalos kinevezés előtt szükséges beleegyezést a működéséhez.

Meloni ezt állítólag visszautasította, sőt Mattarella köztársasági elnököt is azonnal tájékoztatta. Azok a misszióvezetők, akiket Radoslaw Sikorski külügyminiszter le akar váltani, gyakran nem teljesítik a kapott utasításokat, de Andrzej Duda ennek ellenére ragaszkodik hozzájuk.

Átmeneti megoldást persze lehet találni: a leváltani kívánt nagykövetet hazahívják „konzultációra”, és így, bár formálisan nem szűnik meg a megbízatása, eltávolítják a képviseletről, otthon pedig nem kap feladatot. Helyére kiküldik azt, akit akarnak, de nagyköveti kinevezés híján csak ügyvivőként, ami számos politikai és protokolláris nehézséget okoz akkor is, ha az illető diplomata átveszi a nagykövetség tényleges vezetését.

Andrzej Duda megbízatása 2025 augusztusában jár le, és úgy látszik, hogy addig fennmarad a feszültség közte és a kormány, illetve a törvényhozás mindkét házának többsége között. És persze arra sincs garancia, hogy akkor majd a kormánnyal barátságosabb elnököt sikerül választani.

A 2023 októbere óta ellenzékben lévő, a 75 éves Jaroslaw Kaczynski által vezetett Jog és Igazságosság még nem árulta el, ki lesz a jelöltje – a média éles belső vitákról vél tudni, mert a legtöbbször emlegetett Mateusz Morawiecki volt miniszterelnök támogatói és ellenfelei egyaránt erősek –, a mostani kormányoldalon pedig Rafal Trzaskowski liberális varsói főpolgármesternek van a legnagyobb esélye a jelöltségre, de még az sem dőlt el.