Közeledik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, de hiába találkozunk magányosnak tűnő fiatal madarakkal a településeken, túlnyomó többségük nem szorul segítségre – figyelmeztet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), amely szerint
a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket!
Ugyanez a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal,
amelyeket jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad!
Az MME szerint a kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy
- a fiókák még a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket,
- a sűrű aljnövényzetében bujkálnak,
- a kertben, parkban, utcán ücsörögnek a földön,
- hangosan csipognak,
- magányosnak tűnnek.
A látszat azonban csal, semmi bajuk, csak arra várnak, hogy a közelben táplálékot kereső szüleik végre hozzák az ételt, így szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha hazavisszük őket.
Mért? Mert
- nem tudjuk megtanítani megtanulni a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra,
- könnyen lehet, hogy a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelmet adunk nekik, amivel maradandó egészségkárosodást is okozhatunk.
Az MME szerint ilyenkor a legjobb, ha a nyílt helyen üldögélő a fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá helyezzük. Ha pedig leszakadt a fiókás fészek, vagy a viharos időben kiestek a fiókák, akkor telepítsük őket vesszőkosárba, amit ágak közé teszünk. A tennivalókról egy infografikát is készítettek.
