Dél-Szudánban található a bolygó egyik legnagyobb vizes élőhelye, a Szudd, melynek neve az arab szadd – azaz akadály – szóból ered. Ma részben ez a mocsaras terület szolgál helyszínéül a Nílus menti vándorlásnak, mely során az esőzéseket követően nádi-és mocsári antilopok, valamint gazellák milliói kezdenek vándorlásba. A vonulási időszak januártól júniusig tart, ezidő alatt az emlősök Dél-Szudánból a szomszédos Etiópiában található Gambella Nemzeti Park alá tartozó területek felé vándorolnak. November és január között aztán a másik irányban is sor kerül a vándorlásra.
Dél-Szudán 2011-ben, hosszú polgárháború után vált független állammá, jelenleg pedig a Föld legkevésbé fejlett országai közé tartozik. Az erőszak máig sem szűnt meg teljesen, így a térség ma sem teljesen biztonságos a kutatók számára, cserébe viszont a tömegturizmus negatív hatásai is elkerülték az országot. Az emberi tevékenység és a klímaváltozás hatására a bolygó több pontján csökkent a biodiverzitás, és bár a háborúskodás hatásai itt is nyomot hagynak az élővilágon, az antilopok – főleg vándorló életmódjuknak köszönhetően – mintha immunisabbak lennének az emberi tevékenységre, sőt, 2007-hez képest még nőtt is a számuk a CNN cikke szerint. Ugyan a jelenség – amelyet eddig viszonylag keveset vizsgáltak – még bőven kínál kutatni valót a tudósok számára, az azonban már most kijelenthető, hogy ez a vándorlási hullám a legnagyobbak közé tartozik a Földön. Ezt látszik megerősíteni egy közelmúltban nyilvánosságra hozott kutatás is: ennek során – a vándorlás történetében először – levegőből mérték fel részletesen a vonuló állatok számát, és arra jutottak, hogy több, mint 5 millió egyed kel útra ebben az időszakban. A jelenség fennmaradásához bizonyára hozzájárult az ország elszigeteltsége, azonban az egyre növekvő emberi aktivitás és természetrombolás ezt is veszélybe sodorhatja a jövőben.
