zCast: A klímacélok elérése nem holmi zöld hóbort, a természettel nem lehet tárgyalni
A kibocsátáscsökkentés lényege, hogy tervezhetően alakítsuk a bolygó ökoszisztémáját, ami pedig a gazdaság és a társadalom működésének az alapja. Ha nem így teszünk, kicsúszik a kezünkből a dolog és a világ összes pénzét elkölthetjük, hogy mérsékeljük a következményeket. A természettel nem lehet tárgyalni – mondja Huszár András, a Green Policy Center klímapolitikai szakmai műhely társalapító igazgatója, akivel klímacélokról, ambíciókról, a velük kapcsolatos döntéshozatalról és arról beszéltünk, egy magyar átlagember hogyan vehet részt az ő jövőjét befolyásoló zöld döntésekben.
hvg.hu
Visszafelé kell terveznünk a kibocsátáscsökkentést: azt kell néznünk, mi a cél, és mennyi idő maradt teljesíteni, ilyen szempontból alacsonyak a magyar ambíciók, és a 2030-as uniós 55 százalék is lehetne merészebb – derül ki a zCast ötödik évadjának második adásából, amiben Huszár Andrással, a Green Policy Center klímapolitikai szakmai műhely társalapító igazgatójával beszélgettünk.
Huszár András rendet vág a klímacélok között, elmagyarázza, mi az a net zéró, és fontos támpontot ad ahhoz, hogy hogyan értékeljük a kibocsátáscsökkentési ambíciókat: az 1990-es bázisévtől kezdve 60 évünk van, aminek már eltelt a fele, és még nem értük el az 50 százalékos csökkentést. 2030 után aránytalanul kevesebb időnk lesz a kibocsátás lefaragására, pedig
a következő generációkkal szúrunk ki, ha rájuk hárítjuk a kibocsátáscsökkentés fennmaradó nagyobb részét.
Ha nem tartjuk kézben a folyamatot, a világ összes pénzét elkölthetjük a klímaváltozás súlyos következményeinek mérséklésére. Erről persze meg kell győzni a társadalmat is: el kell tudni magyarázni miért fontos a cél, és milyen szempontok alapján születnek a döntések, hiszen “itt nem pápaválasztásról van szó”.
Huszár András szerint vízióra lenne szükség, és a zöldpolitika adhat lehetőséget, hogy színre lépjen végre a mostanában olyannyira hiányolt Nagyformátumú Politikus.
Jöjjön velünk, és hallgassa meg, miért találta kiábrándítónak a klímapolitikai döntések előkészítését az ilyenekben korábban résztvevő szakember, miről kellene szerinte szóljon a zöld átállásról szóló diskurzus, miért nem takarózhatunk azzal, hogy kis ország vagyunk, kis kibocsátással, de szó esik még az alacsonyabb kibocsátású járművek paradoxonjáról, a klímagyűlésekről, és egy pofonegyszerű trükkről, amivel nagyobb eséllyel bírhatjuk rá a döntéshozókat, hogy komolyabb vállalásokat tegyenek a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.