Továbbra sem sikerült elterelni a Korondi-patak vizét a parajdi sóbányánál, így az továbbra is jelentős mennyiségű oldott sót szállít, amiből bőven jut a Maros folyóba is. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Talaj- és Vízvizsgálati Laboratóriumának mérései szerint ugyanis határérték körüli volt a sóterhelés a Maros magyarországi szakaszán június utolsó hetében – írja az MTI.
A közlemény szerint június utolsó hetében újabb, az előzőnél jelentősebb hullám vonult le a folyón, a korábban mért – a sóterhelésre jellemző – vezetőképességi értékek kétszeresével, ami elérte, illetve enyhén meghaladta a határértéket. Ezt követően napokig a határérték környékén, 900 és 1000 µS/cm között stabilizálódott a vezetőképesség, és csak a legújabb adatok alapján indult csökkenésnek.
Az újabb sóhullám, illetve a magas szinten lévő értékek arra utalnak, amit a Parajdról érkező hírek is alátámasztanak, hogy a Korond-patak elterelése még nem oldódott meg, így egyelőre folyamatos az utánpótlás.
A jelenlegi értékek hosszabb távú fennmaradása azt jelenti, hogy az érzékenyebb, elsősorban gerinctelen élőlényekre, például a kérészekre már negatív hatással lehet a hosszan tartó sóterhelés. Ezért az SZTE kutatói a marosi iszap sótartalmát is vizsgálják.
Egy másik probléma, hogy a nyár közepéhez közeledve egyre kevesebb a természetes lefolyásból adódó vízhozam, és kérdés, hogy a vízgyűjtőn lévő tározókból mennyi vizet tudnak majd felhasználni a továbbiakban a hígításra. Amennyiben csökken a vízhozam, az a sókoncentráció további növekedéséhez vezethet – mondják a kutatók.
Barta Károly, a laboratórium vezetője úgy fogalmazott, jelenleg a víz természetes szint feletti sótartalma annak felel meg, mintha egy liter vízbe egy csipetnyi, azaz nagyjából fél gramm asztali sót szórnának. Ez elsőre nem tűnik soknak, de a folyó 50-60 m3/s vízhozamánál ez azt jelenti, hogy másodpercenként 25 kiló a sószállítás mértéke, napi szinten pedig több mint 2000 tonna többletsó halad át egy-egy szelvényen a magyarországi szakaszon.
A nyitókép illusztráció.
