Ökológiai katasztrófa zajlik a szemünk előtt

– kommentálta a HVG megkeresésére a parajdi sóbányánál a napokban történteket Keresztes Lujza hidrobiológus, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Biológiai és Ökológiai Intézetének igazgatója.  

A május végén vízzel elöntött sóbánya katasztrófájának ez a pusztító újabb fejezete szerdán kezdődött, amikor a bányát üzemeltető Országos Sóipari Társaság (Salrom) alvállalkozója – anélkül, hogy egyeztetett volna hatóságokkal – megbontotta a külföldi szakértők által javasolt, majd a román vízügy által a patakon megépített vízhozamcsökkentő gátakat. A bontás nyomán pedig nagy mennyiségű só került a Korond-patak vizébe majd onnan a Kis-, majd Nagy-Küküllőbe, ahonnan a Maroson keresztül Magyarország felé tart, és – legalábbis amíg biztonságos mértékűre nem hígul – minden édesvízi élőlényt elpusztít. Az első halpusztulásokat csütörtökön jelentettek a Kis-Küküllőről.

A halak táplálékául szolgáló kisebb vízi élőlényeket kutató Keresztes Lujza szerint a Korond-patakon és a Kis-Küküllőn tapasztalt halpusztulások nyomán egyértelmű, hogy az ilyen kisebb élőlényeknek sincs esélyük,  

nagyon súlyos a helyzet, steril csatorna lesz ezekből a vízfolyásokból.  

Az édesvízi élő szervezetek egyáltalán nem viselik el a sós vizet – mondta a kutató, aki a nyílt tengeren hajótörést szenvedettek példájával élt: hiába van ott a rengeteg víz, szomjan halhatnak. Végső soron az édesvízi élő szervezetek esetében is ez történik: a sejtjeikben lévő vizet ugyanis – az ozmózis miatt, amikor a vízmolekulák a magasabb koncentrációjú oldat felé áramlanak át a sejtfalon – gyakorlatilag kivonja a sós víz, a sejt pedig elhal, az élőlények gyakorlatilag kiszáradnak. 

A Fekete-tengert is lepipálta sótartalomban

Literenként 0,5 mg az a mennyiség, ami még nem ártalmas. A szakember jelezte, hogy a Kis-Küküllőben magasabb sókoncentrációt mértek, mint ami a Fekete-tengerre jellemző (amelynek átlagos sótartalma 18 gramm literenként). A Maszol.ro pénteken arról számolt be, hogy Dicsőszentmártonnál literenként 22 grammos volt a Kis-Küküllő sótartalma, de itt már hígult, a Korond-patakban még ennél is magasabb, 30 g/l volt az érték, ami már megközelíti az óceánokra jellemző 35 g/l sótartalmat.  

Édesvízi szervezetek esetében ez az élettel nem összeegyeztethető.

– mondja a kutató, aki szerint a katasztrófa beláthatatlan következményekkel jár a helyi ökoszisztémára. A pusztulást az is fokozza, hogy a betorkolló kisebb vízfolyások, patakok sok esetben el vannak gátolva, így az élőlények számára nem áll rendelkezésre menekülő útvonal a sós víz elől. A sós víz a Maroson keresztül Magyarországot is elérheti. A vízminőséget már egy hete folyamatosan figyeli a hazai vízügy, a legutolsó információk szerint még a határérték alatt van a víz sótartalma.

Az ökoszisztéma a sószennyezés esetleges levonulta után a betorkolló patakokból még újjáépülhet, de már csak részben: lesznek olyan egyedi fajok, vízi ízeltlábúak, amelyek nem pótolhatók. Kérdés azonban, mikor vonul le a sós ár: a részben a bányából származó, részben a mélyre kimosott mederből kioldódó só utánpótlása egyelőre folyamatosnak tűnik, igaz, Mircea Fechet román környezetvédelmi miniszter csütörtökön azt nyilatkozta, hogy a következő 24-48 órában lesz nagy nyomás a környezeten a magas sótartalom miatt.  

Az elpusztult halak ugyanakkor nem jelentenek veszélyt a többi élőlényre – legalábbis, amíg nem kezdenek el tömegesen bomlani –, a ragadozók, vízi madarak gond nélkül elfogyaszthatják őket.  

Egy évtized   

Az ökoszisztéma regenerációja akár egy évtizedbe is beletelhet. Erről Hartel Tibor ökológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Környezetmérnöki és Környezettudományi Karának oktatója írt a Facebookján. Az oktató szerint a sószennyezés leállítását nemzeti prioritásként kellene kezelni, amihez jelentős erőforrásokat kell mozgósítania az államnak, a hatóságoknak pedig a felelősséghárítás helyett a helyzet súlyosságáról kellene kommunikálniuk, szemlézi a Kronika Online. Ezzel azokra a kormányzati nyilatkozatokra utalt, amelyekben például a hódokat, végső soron pedig a visszatelepítésükön dolgozó környezetvédőket okolták a kialakult helyzetért, alaptalanul.  

Beszorított folyók 

A katasztrófa hátterében Keresztes Lujza szerint összetett, rendszerszintű problémák állnak, de fontos tényező az érintett vízfolyások állapota. Egy természetes vízfolyás, amely nincs mesterséges mederbe terelve, és megvan azt ártere, árhullám érkeztével ki tud szélesedni, képes kanyarogni, meanderezni, így le is tud lassulni, lerakni hordalékát, vastagítva a határt, amely elválasztja egymástól a felszíni vízfolyásokat és a föld (itt nem is olyan nagyon) mélyében rejtőző sót.  

A szabályozott, kiegyenesített, gátak közé, sokszor körbebetonozott mederbe terelt vízfolyásnak viszont nincs ilyen lehetősége: egy heves esőzést követő árhullám – aminek nagyságát csak növeli, hogy a sokszor tarra vágott hegyoldalakon akadálytalanul zubog le a csapadék a völgybe – egyre mélyebbre vágja medrét: a folyó csak lefelé tud terjeszkedni. Parajd közelében is ez történt: a Korond-patak medre bevágódott, elmosta az agyagból és hordalékból évmilliók alatt képződött természetes határt, és befolyt a bányába. 

A katasztrófa újabb fejezetét is az okozta, hogy hiába javasolták külföldi – közte magyar – szakemberek a Korond-patak folyásának lassítását, hiába épített a román vízügy ennek érdekében gátat a bánya feletti részre, azt Salrom alvállalkozója csütörtökön átvágta.  

A G4media.ro idézi a bányavállalat pénteki közleményét, amelyben azzal magyarázzák a gát átvágását, hogy a Korond-patak elterelésén dolgozó alvállalkozó csökkenteni akarta a gát mögötti vízszintet. A döntést szerintük azonnal meg kellett hoznia a helyszínen nehézgéppel dolgozónak, mivel a gát mögötti vízszint elérte a felvonulási utat, amelynek állagát, ezáltal a további munkálatokat, továbbá a gépek és dolgozók épségét fenyegette. A döntést többen hevesen kritizálták. „Az egymással harcoló két társaság semmibe veszi a szakértők tanácsait, és tízezrek maradnak ivóvíz nélkül, tovább súlyosbítva a környezeti katasztrófát” – idézte a lap Tánczos Barna romániai miniszterelnök-helyettest, aki a gátakat építtető román vízügyre és a Salromra utalt. 

Az ügy miatt hétfőre mind a gátat építő román vízügyet, mind az azt átvágó alvállalkozót megbízó Salrom vezetőit berendelték a román parlament környezetvédelmi bizottsága elé.  

A bányavállalat a bánya konszolidációját fontosabbnak ítélte, vagyis azt, hogy ne öntse el a magasabb szinteket is a víz, és legyen esély akár a termelés, akár a helyi turizmus újraindítására – vélte Keresztes Lujza.  

Parajdi sóbánya, amikor még turisztikai attrakcióként működött

Fazekas István

A kutató fontos összefüggésre is rámutatott: a térség környezeti erőforrásai, a folyók, a táj természetes állapotban megőrzése nemcsak egészségesebb ökoszisztémát eredményez, de változatosabb lehetőségeket biztosíthat a környéken élők számára a megélhetésre. Jelenleg, ahogy a múltban is, a bányára és a rászervezett turizmusra voltak utalva, és így rendkívül kiszolgáltatottak egy ilyen katasztrófának. A változatos természeti ökoszisztémához hasonlóan egy változatos gazdasági-társadalmi ökoszisztéma is jóval nagyobb eséllyel birkózik meg egy hasonló válsággal.

„Ha változatos a táj, ha megtanulunk a természettel együttműködve – nem pedig ellene, technológiával próbálva megzabolázni –, vele újra összekapcsolódni, akkor lehet esélyünk”

– fogalmazott. Megnyugtató megoldás egyelőre nem látszik: a megtelt bányából valahova le kellene engedni a vizet, ám a nagy tározók kialakítása a völgyben fekvő települések, utak miatt problémás. „Ha viszont csak leengedjük, lemossuk a Maros teljes ökoszisztémáját.” Most azonban úgy tűnik, éppen ez történik: a szakember szerint pénteken már Erdőszentgyörgy – Székelyföld határa – magasságában is jelentettek halpusztulást a Kis-Küküllőn, a hatóságoknak pedig onnan 50 kilométerrel lejjebb, Dicsőszentmártonnál is le kellett állítaniuk a vízművet a magas sótartalom miatt.  

Eközben a vízzel ellepett bányában is súlyosbodott a helyzet: 700 köbméter kőzet beomlásáról, a műszaki felvonulási út megrepedéséről számolt be a Krónika. Az omlások miatt újabb adag magas sótartalmú víz került a felszínre, ami a Korond-patak felé folyik, a bányabeli omlások a korábbi sószennyezéshez is hozzájárultak. A legújabb ötlet a helyzet javítására, hogy a Korond-patak vizét a bánya feletti szakaszon kiszivattyúznák, és a bánya alatt eresztenék vissza a medrébe, így elkerülve, hogy az sóval szennyeződjön.