Bizonyos gének biztosíthatják a tartós párkapcsolatot

2007. január 08., hétfő, 16:27
Szerző: MTI

A tartósan boldog párkapcsolat titka néhány genetikai különbség: amerikai tudósok statisztikái azt mutatják, hogy a nők ritkábban lépnek félre olyan párkapcsolatokban, ahol a felek immunrendszerét meghatározó gének különbözőek.

A gének játéka csupán?

Christine Garver-Apgar pszichológus (University of New Mexico) munkatársaival azt vizsgálta, hogy a romantikus kapcsolatban lévő párok genetikai hasonlósága alapján meg lehet-e jósolni, hogy milyen hűségesek, illetve hogy szexuálisan mennyire összeillőek lesznek.

A kutatók - mint arról a Psychological Science című szakfolyóiratban beszámoltak -, a fő szöveti összeférhetőségi komplex (MHC ) géncsoportba tartozó speciális géneket vizsgálták, amelyek szabályozzák, hogy az immunrendszer hogyan címkézi fel a kórokozókat és a saját testsejteket. Korábbi kutatásokból tudni lehetett, hogy az MHC géneknek idegen-barát felismerő rendszerének szerepe van a szexuális vonzódáshoz, de a gének hosszú távú kapcsolatra gyakorolt hatását még nem vizsgálták.

Garver-Apgar és munkatársai 48 heteroszexuális párt vizsgált meg genetikai szempontból, majd kérdéseket tett fel nekik.

Kiderült, hogy a genetikai hasonlóság növekedésével a nők viselkedése drámaian megváltozik. Kevésbé reagálnak partnerük szexuális jelzéseire, gyakrabban vannak futó kalandjaik, és - különösen menstruációs ciklusuk termékeny napjaiban - jobban vonzódtak más férfiakhoz. Azoknál a pároknál, akiknél jelentős különbségek voltak az MHC génekben, nem fordultak elő ilyen, a szakítás veszélyét magukban rejtő viselkedésformák.

A közös MHC gének relatív hossza egyenes arányban állt azzal, hogy a nők hányszor csalták meg párjukat. Ha a férfinek és a nőnek felerészben közösek voltak az MHC génjei, 50 % volt a valószínűsége annak, hogy a nő megcsalja a férfit.

A tanulmány arra is fényt derített, hogy a férfiakra mindez nem volt igaz, a férfiakat egyáltalán nem befolyásolta a genetika. Az MHC gének hasonlósága egyáltalán nem változtatta meg a partnerük iránt érzett vonzódást, s a többi nő iránti érdeklődésük sem nőtt.

Garver-Apgar és csapata úgy véli, hogy a az MHC gének azért vannak hatással az emberi viselkedésre, hogy szélesebb körű immunitással rendelkező utódok szülessenek - idézte a tanulmányt a New Scientist című angol tudományos folyóirat online kiadásában.

Kinyomtatom • Elküldöm