Párhuzamos világok: miért nem alszanak a fizikusok?

Az univerzum olyan, amilyennek látjuk, legalábbis ez a sokáig megdönthetetlennek hitt, ólomsúlyú paradigma irányította a fizikusokat, miközben megpróbáltak rájönni a természet alapvető szabályszerűségeire és törvényeire. Reflexszerűen jöhet erre a kérdés: mi van akkor, ha mégsem olyan és ha elméletben alkothatunk más fizikai törvények alapján működő univerzumokat is, azok miért nem létezhetnek?

Warren Ellis képregényíró Planetary c. sorozatában ezer oldaról járja körbe  a multiverzumot: a képünkön is látható hópehely szerinte a világegyetem  összes lehetséges univerzumának ábrázolása. A fizikusok egyetértenek az elmélettel.

Itt lép be a képbe a párhuzamos, alternatív, egymástól különböző világegyetemeket tömörítő multiverzum-elmélet, amit 104 éve dobott a tudományos köztudatba William James pszichológus, a popkultúra pedig Michael Moorcock írónak köszönheti a kifejezés még nagyobb körbe való elterjesztését. Az elmélet beásta magát kozmológiába, fizikába és filozófiába, képregény- és geekkultúrába, egyes elektronikus zenei zsánerekbe egyaránt. A kérdés - állítja Sean Caroll, a Caltech fizikusa - nem is annyira az, hogy miért létezhetnek vagy nem létezhetnek alternatív univerzumok, hanem az, hogy világunkban miért az általunk ismert és tapasztalt fizikai törvényszerűségek működnek és miért nem mások. Az erre adott válaszok száma meglehetősen sok, a multiverzumokkal kapcsolatos elméletek ugyanis szép számban gyarapodtak. Az antropikus elv például egyenesen azt mondja ki, hogy az általunk megfigyelhető univerzum "életbarát", egyébként nem lennénk képesek tudatosan létezni benne - igaz, azt sem tudjuk, hogy az általunk ismert számszerűsített tényezők (például a kör átmérőjének és kerületének aránya) mennyire korlátozhatja az élet kialakulását.


Ugyanerre bólint rá Brian Greene, a Columbia Egyetem elméleti fizikusa is, aki hiába hivatkozik arra, hogy a húrelmélet révén a miénktől teljesen eltérő világokat is le lehet írni, bevallja: reményei szerint a miénk az egyetlen működő univerzum. A fizikus amúgy jól ismert arról, hogy könyvei mellett más módokon is megpróbálja teljesen érthetően átadni a nagyközönség számára gondolatait a multiverzumról: júniusban például DJ Spookyval, egy világhírű washingtoni kísérleti és hip-hop zenésszel állt össze, hogy prezentálja érdeklődőknek a párhuzamos univerzumokat - zenében.


Ami a húrelméletet illeti - azt a részecskefizikai modellt, amely az általános relativitáselméletet és a kvantummechnikát összhangba hozva azt állítja, hogy a részecskék nem pontszerűek, hanem kiterjedt, húr- vagy membránszerű objektumok -, a konferencián David Tong cambridge-i fizikus kérdőjelezte meg egészen emberi módon. Egyfajta filozófiai krízisről beszélt, amit akkor tapasztalt meg, amikor rádöbbent: lehet, hogy egész életét úgy élte le eddig, hogy nem tudja, a húrelmélettel leírhatja a körülötte lévő világot és az életet. Elmondása szerint még az elmúlt évek legnagyobb fizikai áttöréseit ígérő technikai áttörések, mint az LHC részecskegyorsító vagy a Planck-műhold sem tudnának bármi határozott újdonságot mondani a témával kapcsolatban. Azonban, állítja Tong, jóval többet tud mondani ez a modell a kevésbé grandiózus dolgokról, például a kvarkok viselkedéséről vagy egyes egzotikus fémek tulajdonságairól.