Alig fogyaszt, meglehetősen jól megy, szép, kényelmes – sablonos mondatok. Egy BMW-ről nem lehet ilyeneket mondani. A kétliteres dízelmotorral szerelt ötös visszacsúszott a középszerűségbe, hiányzik belőle a vezetés élménye. De tényleg keveset fogyaszt.
© Autómenedzser |
Tisztelet az autógyártóknak, hogy így kívánják kevésbé szennyezni a környezetet. Csak félő, hogy a BMW-vásárlóknak nem a kócsag, a pisztráng vagy a hegyi kecske megmentése jár a fejükben, amikor a kék-fehér emblémás márka mellett döntenek. Ők szárnyalni akarnak, farolni, motort bőgetni, a kalaptartóra bokszkesztyűt tenni, cammogó sort beelőzni, villamospályán port verni, rendőrautókat lehagyni. Reméljük ez mind nem igaz, és van közöttük olyan is, aki kényelmesen, gazdaságosan, biztonságosan akar közlekedni. Neki való az 520d, amelynek volánja mögött nem érezzük azt, hogy mi vagyunk a világ urai. Indexelünk, megköszönjük, ha beengednek a sorba, esetleg elengedjük a gyalogosakat. Bennem is ott motoszkált, hogy ez „csak” 177 lóerős, nem ugrik, nem tol olyan vehemensen. Ez a fajta kisebbrendűségi érzés idegen egy BMW-sofőrtől, ezért kétséges a legkisebb motorváltozat sikere. Bár rengeteg ügyfél kéri típusmegjelölés nélkül az autót, talán ők a takarékoskodó szerények.
© Autómenedzser |
Tesztautóm különleges felszereltséggel büszkélkedhetett (Lifestyle Edition), de az extrák megmaradtak az ésszerűség határain belül: első és hátsó tolatóradar, bixenon-fényszórók, kanyarkövető lámpák, dupla ülésfűtés, sportkormány, multifunkciós hátsó könyöktámasz, Bluetooth, kilépőfény, elektromos napfénytető.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
A Daimler részesedést vásárol az orosz Kamazban »
A NiT még nem elégedett az elektronikus útdíj kompenzációjával »











