Chevrolet Aveo teszt: a jegyző álomautója

A lehető legjobban felszerelt Chevrolet Aveót teszteltük 1,6 literes benzinmotorral és automatikus váltóval. Felnőtt a versenytársaihoz, de messze van még a csúcs, bár az ötcsillagos törésteszt, valamint az 502 literes csomagtartó dicséretre méltó. Ára vonzó, dinamikája kevésbé.

70, 86, 100 és 115 lovas benzines motorokkal választhatjuk a Chevrolet Aveót, a dízelre még várni kell, pedig az lesz igazi feltámadása a koreai-amerikai kettős állampolgárságú kisautónak. Most hiába szólnak a trombiták, az 1,6-os Aveo nem váltja meg a világot, főleg nem az automatikus váltóval szerelt példánya.

A négyajtós, automatikus váltós Chevrolet Aveo alpolgármesterek és jegyzők álomautója. Minden megvan benne, ami egy szolgálati autóhoz kell, ám semmi nincs benne, amibe beleszerethetnénk. A mai világban ez utóbbira amúgy sincs szükség, szenvtelenül élünk és szenvtelenül halunk. Az Aveo ezzel a felszereltséggel már-már majdnem olyan, mint egy ideális kisautó, de azért ne essünk túlzásba: bármennyire is elérkezett a francia-olasz-német versenytársak előszobájába, az Aveónak szüksége van még egy lépésre, egy lökésre. Az autó, amire nem vágyunk, ám, ha a fenekünk alá tolják, beleszokunk és kedvelni fogjuk.

Fotó: bcs

Jól néz ki, szemből mindenképp. A motorkerékpároktól kölcsönzött szemei dögösek, hátsója nem üt akkorát, ám csomagtartója a kategória élvonalába emeli. A puttony 502 literes, 7 literrel marad el a kategóriacsúcsot jegyző Logantól, szája szűk, viszont jó mélyre pakolhatunk. Ajtajának lecsukása hangos és mocskos művelet, nincs fogantyú és a csillapítás is nulla. Parkolásban tolatóradar segít. A külső tükrök mérete megfelelő, jól lehet manőverezni a kocsival.

Automatikus váltója a kényelmet szolgálja, de dinamikus haladást ne várjunk tőle. A motor amúgy sem karcos, a váltó azonban székely bácsitól menekülő ördögként kulcsolja patás lábait a nyakába, így próbálja lassítani. Hatsebességes, és van kézi fokozata is. Ebben (M fokozat) a váltó bütykén lévő plusz és mínusz gombokkal válthatunk fel és vissza. A jó benne, hogy hagyja az automatika, hogy kedvünkre váltogassunk, ugyanakkor rossz is, hogy nem segít be, ha például induláskor véletlenül M-be küldtük a kart (közvetlenül a D fokozat után következik, ha nem nézünk oda, könnyen így járunk) és kifolyik a fülünk, úgy üvölt a motor a fordulattartomány vörös zónájában.

Ha nincs forgalom szépen, kényelmesen dolgozik a váltó helyettünk, de ha zsúfolt úton előzgetünk, akkor rugalmatlansága felbosszant. Nagy gázra (előzni szeretnék) percekig csak bőg a motor, az autó nem gyorsul, hatosból hármasba vált vissza (pedig négyes, vagy ötös is elég lenne). Tétovaságát hamar megunva meglódul az autó, az előzések zömét sikeresen be is fejeztem, de nem érezzük erősnek a csúcsmodellt. Ha van időnk előzni, akkor padlógáz helyett finoman, hosszan nyomjuk a gázpedált, akkor szépen és finoman tudjuk megelőzni a lassabb járművet, csak győzzük kivárni. Száz kilométer/órás sebességnél 2200-at forog a főtengely, 120-nál 2500-at, 130-nál 3000-et. Ha ilyenkor tempomatra váltunk, megbarátkozhatunk a menetzajjal, nem veszélyes. 140 fölött azonban hangos, beszélgetni nem nagyon tudunk.

7,6 literes átlaggal vettem át az autót, ezek szerint vannak csodák, nekem nem sikerült nyolc alá szorítani a fogyasztást. Amikor gyorsan vezettem és autópályán is használtam, 9 literes átlagot mutatott a fogyasztásmérő, városi, elővárosi nyugodt tempójú vezetésnél ez lement 8,1 literre a háromszáz kilométeres próba végén. Kisautótól nem várnánk ilyen nagy szomjúságot, ráadásul a menetdinamika nem is szolgált rá a dőzsölésre.

Futóműve pattogósabb, mint az ötajtósé, a budakeszi emelkedőn a reggelire elfogyasztott három virsli kardozik a gyomromban. A 17 hüvelykes felnik erre rá is játszanak. A Kapy úton tempósan kaptatva felfelé a keresztirányú úthibákon néha elveszítjük a tapadást, olyan mintha repülne az autó. Kormányzása meglepően közvetlen, jó az úttartása.

A Cruze-ból megismert kormány az Aveóban együtt mozog a bajuszkarokkal, a műszerfal kijelzője olyan, mint egy motoré, a fordulatszámmérő hangsúlyos helyet kapott, a kilométeróra digitális, a fedélzeti számítógép kijelzője jó helyen van, mindig rémisztgethet fogyasztási adataival. A középkonzol tetszik, a manuális klímát ülésfűtés egészíti ki az LTZ Plus felszereltségben. Ugyanehhez tartozik a napfénytető, amely elektromosan nyitható és tolható. Az ülés kényelmes, az üléspozíció ideális a vezetéshez, az üléslap rövid, a kartámasz útban van, mint minden kisautóban általában. Esti fényekben jobban néz ki a beltér, esti megvilágításában derült ki számomra, hogy ülésfűtés is van benne. A kesztyűtartó kétrekeszes, a felsőben elfér egy mobiltelefon is, de igazából hangzó eszközöknek találták ki, itt van az aux- és az USB-csatlakozó. Mobilt a műszerfal két oldalán található nyitott résekben is tárolhatunk, pohártó mindenkinek jut. Hátul sem szűk az Aveo, kis család kényelmes utazhat benne.

Bluetooth-szal könnyen és gyorsan összeköthetjük, majd pedig kihangosíthatjuk a telefonunkat, sőt a rajta tárolt zenéket is lejátszhatjuk. Üzleti autó jellegét a tempomat is hangsúlyozza.

Négyajtós Aveóhóz legolcsóbban 1,2 literes, hetven lovas benzinmotorral 2,79 millió forintért juthatunk, az LS alapfelszereltség tartalma: hat légzsák, 4 csatornás blokkolásgátló (ABS) fékasszisztenssel, elektronikus menetstabilizáló rendszer (ESC) kipörgésgátlóval (TC) és visszagurulásgátlóval (HSA), tempomat, isofix gyermekbiztonsági rendszer, 14 hüvelykes acél keréktárcsák, távirányítású központi zár, elektromos ablakemelők elöl, kísérőfény, CD-s rádió mp3 lejátszóval. Jó tudni, hogy egy balesetnél a tető az autó súlyának 4,2-szeresét is elbírja.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.