Szokatlan lesz, de hozzá kell szokniuk, milyen érzés, hogy a társadalom nemet mondott nekik. Nincs többé hallgatás, de van beleegyezés. Mert arra nem emlékszünk majd, hogy mikor léptek be először a hálószobákba és orvosi rendelőkbe, arra viszont mindig és örök érvényűen, amikor utoljára.
A Velencei Bizottság véleményezni jön Magyarországra és nem ítélkezni, a véleményt pedig ki-ki a maga politikai hasznára próbálja fordítani. A mostani ellenzék, korábbi kormánypárt eddig figyelmen kívül hagyta ezeket a véleményeket.
Korrupciós botrányok nagymesterekkel, dörgölőző vállalkozókkal és más kijáróemberekkel. Jobb lenne már nem az előző rendszer hibáiról írni, beszélni, de amikor a közelmúlt bűnei nap mint nap a maguk pőreségében tárulnak fel előttünk, még a kicsinységeknek látszó ügyek mellett sem mehetünk el szó nélkül. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Nézve a parlamenti közvetítéseket, látva az utcai demonstrációkat és olvasva a kétségbeesett publicisztikákat a bukdácsoló Magyar Nemzetben, nem lehet kétséges, hogy a Fidesz megsemmisülése elkerülhetetlen, hiszen a létezése a jövőben teljességgel indokolatlan.
A Fidesz utolsó eszmei önmeghatározása a kereszténydemokrácia volt, e mögött azonban nem állt semmiféle jóváhagyó tekintély.
Dőlnek a NER-es csontvázak, így az is nyilvánvaló lesz, hogy a Fidesz nem is darálta be az intézményeket. A rendőrök, hivatalnokok mindig is tudták, mit kell tenniük, csak inkább nem csináltak semmit.
A közszolgálati média függetlensége körüli viták fontosak és szükségesek. A digitális platformok, az algoritmusok és a mesterséges intelligencia azonban már ma alapvetően alakítják a nyilvánosság működését. A közszolgálatiság jövőjének ezért nemcsak a demokratizálás, hanem a megváltozott médiakörnyezethez való alkalmazkodás kérdésére is választ kell adnia.
Egy orosz újságírónő személyes története megmutatja, hogyan omlik össze a gyerekkorunk óta belénk nevelt háborús világkép, amikor a saját országunk válik agresszorrá. Szerkesztett részlet Elena Kostyuchenko I Love Russia című könyvéből.
Az Orbán-kormány bukása óta kérdés Magyarországon, hogyan számoltatható el a politikai elit. Peru világrekorder ebben: utolsó kilenc elnöke közül négy jelenleg is börtönben ül, egy a letartóztatása előtt öngyilkos lett, egy másik pedig éveket töltött házi őrizetben.
Ha valóban társadalmi-politikai megtisztulás a cél, akkor nem lehet úgy tenni, mintha az előző, bukott rezsim tekintélyt és bizalmat vesztett emberei érinthetetlenek lennének.
Magyar Péter sohasem fogja kimondani, hogy a Tisza liberális párt. Van viszont egy pártja mostanra négymilliós táborral. Együtt örül a kozmopolita egyetemista és a mélyen hívő lovasíjász. Na jó, nem feltétlen együtt, de egy időben és ugyanannak. Ezt körberajzolni csak a szabadság színeivel lehet.
Elkezdődött a legfontosabb Tisza-ígéretek teljesítése, az uniós pénzek hazahozatala, a közmédia felforgatása, és a közjogi méltóságokat is lemondásra kényszerítené a kormány. Ez azonban nem minden: jön a könyvhét és Björn Borgot is ünnepeljük. Szubjektív lapajánló.
Nem követelhetjük a kormánytól, hogy pápább legyen a pápánál és európaibb az Európai Uniónál. Azt azonban igen, hogy szakítson az Orbán-kormány stílusával és szellemével.
Az új kormánynak kellene teljes körű vizsgálatot indítani a megígért, de soha fel nem épített Cziffra Központ ügyében, nyilvánosságra hozni minden szerződést és pénzmozgást, kivizsgálni a Gazdaságvédelmi Alapból eltüntetett közpénzek illetve az alapítványi, egyházi tulajdonba átjátszott nagy értékű ingatlanok sorsát – írja a Roma Parlament Jogvédő Mozgalom elnöke, aki feljelentést tett a Tavaszmező utcai épület ügyében.
A magyar közmédia a Fidesz-kormány idején nem csupán amiatt volt problémás, hogy propagandát közvetített, dezinformált és pazarolt, de sem a jogi konstrukciója, sem a működésének jogi és gazdasági keretei nem feleltek meg a nemzetközi előírásoknak, köztük az Európai Unió követelményeinek. A hazai médiatörvény trükkös módon húzta ki a a médiaszolgáltatást a nagyjából független társadalmi felügyelet és monitorozás alól. Alább azt írom le, hogyan kellene valójában megszervezni egy független, felelős, gazdaságos közmédia-szolgáltatást.
A múltat nem lehet végképp eltörölni, de nem is lenne túl hasznos. Magyar Péter szexepilje a felbukkanásakor épp az volt, hogy ő belülről ismerte az Orbán-rendszert. Meglátjuk, kellő teret kapnak-e mellette olyanok, akik a demokratikus és igazságos működést is ismerik belülről.
Balog Zoltán vallomása és a kegyelmi ügy mélyebb összefüggései. Portréinterjú a botrányt kirobbantó Vidéki Prókátorral. A NER világának újabb sokmilliárdos titkai impozáns lenyúlástani áttekintéssel. A rendszer lebontásának jogi nehézségei. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Úgy vagyunk beállítva, hogy a jogtalan bosszú nagyobb elégtételt okoz, mint a négy és fél év másfél évre felfüggesztve. De a társadalomnak nevezett képzelt közösségben a bosszút kiszervezzük, a NER működtetőit, haszonélvezőit a hatályos törvények alapján, a független igazságszolgáltatás teljes szigorával kell elszámoltatni.
A hétvégi tárcasorozatunkban ezúttal ismét Péterfy Gergelyt kértük meg, hogy öt kulcsszót felhasználva dolgozza fel az elmúlt hetet. Neki a korábban 16 éven át mindenhonnan felhangzó, megfontoltan vontatott, alattomosan fenyegető brekegés jutott eszébe.
Most azt kell megtanulnunk, hogy a haza nem a kormány, a haza mi vagyunk. Tudunk úgy beszélni róla, hogy nem minden mondat végén valaki vezetékneve áll? A rend nem ott kezdődik, hogy mindenkit szeretünk, aki „a mi oldalunkon” áll, hanem ott, hogy megtanuljuk megismerni magunkat meg egymást.
