Orbán Viktor visszavárja a Fidesz kebelére a Tiszában csalódott választókat. A tusványosi tábor képtelen feldolgozni az áprilisi sokkot. Mészáros Lőrinc már kiszállna az eddig jól fialó Hungarikum Alkuszból, elvonási tünetek a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknál, így lett nemecsekesített ner a NER-ből. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
A kormányzat demokratikus működést, intézményi önkorlátozást és a fékek helyreállítását ígéri. Ez ritka lehetőség arra, hogy a rendszerváltás egyik régi adósságáról végre érdemi vita kezdődjön. Arról, hogy milyen jogi eszközökkel lehet megakadályozni a titkos megfigyelések politikai célú felhasználását.
Az ellenállás faiskolájáról és Trump meggondolatlanságáról szólnak vasárnapi lapszemléink.
Egy köztársasági elnöknek sok haszna nincs. A társadalmi egyeztetésnek sincs. Ha elmarad, az kizárólag azért probléma, mert megígérték. Az értelmetlen ígéretből pedig szószegés és hitelvesztés lesz.
Miként e sorok írója is. Ügynök és privatizátor életkori okoknál fogva nem lehettem, ám „az elmúlt húsz év bűneiben” némi túlzással ott voltam minden kilométerkőnél, ha csak segédmunkásként is. (A bűn segédmunkásai, az erény segédmunkásai, nímandok koronként változó megítéléssel, kivéve, ha valaki, mint én, mindegyik korban összefirkál egy papírt a megrendelőnek.)
Még a Túró Rudi és Puskás Öcsi sem tartozik a nemzetet hézagmentesen egyesítő magyar entitások közé. Mi jön Polgár Judit meghiúsult államfőjelölése után? Miért nem valószínű, hogy Putyin direkt utasításokat adott Orbán Viktornak? Mit érdemes elolvasniuk a magukat becsapottnak érző fideszeseknek? Ez itt a Fülszöveg, az e heti HVG szubjektív ajánlója.
Az oly sokszor oly sok pátosszal emlegetett „nemzeti egység” nem a Kárpát-medencei konyhakert végébe elásott Szent Grál, amelyet széles mozdulatokkal ki kell ásni.
Nem véletlen, hogy Szijjártó átigazolását a korrupció tankönyvi esetének látja a közvélemény, mintegy a permanens hazaárulás kiterjesztésének interkontinentális méretekre. Eközben az összeomló és kétségbeesetten vernyákoló Fidesz-tábor mindezt nemzetközi gazdasági sikernek próbálja láttatni.
A harmadik rendszerváltásnak nem újabb győztes alkotmányára van szüksége. Hanem a mi alkotmányunkra. Olyanra, amelyet ismerünk, értünk, megvitattunk, alakítottunk, népszavazáson erősítettünk meg, és ezért meg is védünk, ha szükséges.
Arról volt szó, hogy a közmédia befogja a politikai pofáját, amíg ki nem alakulnak az új és immár tisztességes pofázási feltételek. Ha ezek már seperc kialakultak, miért nincs rendes híradó? Ha nem alakultak ki, és persze, hogy nem alakultak ki, akkor miért van politikai hírszolgáltatás egyáltalán?
Magyar Péter tehát átlépte a Rubicont. Mint kétezer éve: visszafordulás innen már nincs, a meccs viszont még nyitott. A Tisza feletti ítéletet az alapján lehet majd kihirdetni, mit építettek a lerombolt rendszer helyébe. Az alkotmánymódosítás életbelépésétől övék minden felelősség. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Az országnak már hetven százaléka áll a kormány mellett, és rohadtul nem érinti meg őket, hogy a havi ötmilliós fizetésért hümmögő balfácánt leszedik, és ezután nem fér hozzá az ötven kocsiból álló flottához. Sőt inkább azon tanakodnak, hogy eddig minek volt.
Az Alkotmánybíróság legitimitását kérdőjelezi meg, hogy Hende Csabát annak ellenére választották alkotmánybíróvá, hogy ehhez hiányzott a törvényben előírt szakmai teljesítménye és háttere.
Az örök meglepetés jellemzi az országot, a Fidesz bukása éppúgy váratlanul éri a hazai közvéleményt, mint ahogy az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésén is meglepődött. A közvélemény állapotát és a bukás mögötti hosszú folyamatokat érdemes vizsgálni
A rendszerváltás óta soha senki nem züllesztette olyan mélyre a magyar filmipart, mint a Fidesz kesztyűbábja, a jellem és akarat nélküli végrehajtó, Káel Csaba, akit azért ültettek a helyére, hogy biztosan senki ne szólhasson bele a szabad rablásba. Ez a korszak soha többé nem térhet vissza.
Ha az őrült költségvetési hiányt és túlköltekezést fel akarja számolni, a Tisza kénytelen lesz szembenézni azzal, hogy fenntartható, betartható és stabil adópolitikára (valakiknek óhatatlanul többet kell majd fizetnie, mint eddig) és a rászorulóknak kedvező szociálpolitikára van szükség.
Most a fellélegzés ideje van. Van, aki inkább elfelejtené ezt a lidérces másfél évtizedet. De aki nem néz szembe a múltjával, az arra ítéltetett, hogy megismételje. Van is erre egy jó formátuma az állami médiának!
Össze vagyunk zárva: nyertesek és vesztesek, számonkérők és vétkesek, és a szemünk láttára derül ki, hogy az április 12-én megígért rendszerváltás milyen hosszú menetelés. Az e heti HVG annak a dokumentuma, mit jelent a valóságban az oly sokak által oly sokféleképpen ismételgetett választási jelszó: „lépésről lépésre”. Ez a Fülszöveg, ajánlónk az e heti HVG cikkeiből.
Ezúton jelezném, hogy a börtönökben még rosszabb a helyzet ebből a szempontból, mert napirend előtti felszólalásokra szinte egyáltalán nincs mód, ahogy tüntetések szervezését is rossz szemmel nézik, legalábbis ide vonatkozó ismereteim szerint.
Sorozatunk e heti szerzőjét, Lackfi Jánost is arra kértük, hogy öt kulcsszót felhasználva írja meg, hogyan élte meg az elmúlt hetet. Lássuk az öt szót: villámháború, Velence, félrelépés, pancserek, ezeregyéjszaka.
