Mint múlthét csütörtökön megírtuk, az Eötvös József Gimnázium végzős diákjai arra kérik rokonaikat és barátaikat, hogy idén a ballagási virágra szánt összeget (vagy egy részét) inkább jótékony célra fordítsák, segítsék a KézenFogva Alapítvány munkásságát.

Cikkünk alá több mint száz hozzászólás érkezett, a legtöbben nagyra becsülik a fiatalok kezdeményezését: „itt jön egy új generáció, akit fog érdekelni a saját társadalma. Gratulálok mindenképpen mindenkinek, aki részt vesz benne és mindenekfelett az ötletgazdáknak. Csak így tovább!!!” – írja például az egyik kommentelő.

Virágzik a düh

De voltak más vélemények is. Egyesek szerint egyenesen tönkreteszik a virágkötőket az akcióval, mások szerint pedig inkább a drága ruhákról és a piálásról kellene lemondaniuk a fiataloknak.

Túry Gergely

„Azért elgondolkoztató számomra, hogy azok a virágkötők, akik napi 12 órát dolgoznak hétvégén is és ünnepnapokkor is, amikor mások pl. a meleg lakásban szürcsölik a halászlét karácsonykor, akkor ők dolgoznak. De minekután már minden bokorban lehet kapni multis virágot ez az akció még nagyobb megbecsülést fog vinni maga után feléjük... Nagyon szép gesztus, de ne tegyünk már tönkre másokat.

Nézzük már meg az érem két végét. És próbálja már felfogni ez a társadalom, hogy a virágosokat becsülni kell azért, hogy a saját magán- és családi életüket helyezik háttérbe a szakmájukért. Vagy eljön annak az ideje, hogy ezt tönkretéve a szerettünk esküvőjére, temetésére... vihetik a multis virágot” – írja egy dühös hozzászóló, majd egy későbbi kommentben hozzáfűzi: „Nem tudom, mik lesztek, ha beléptek a nagybetűs adó és bér és stb. fizető életbe, de kívánom, hogy mindenki rajtatok spóroljon, gyűjtsön. És majd ha nem tudsz a szeretteiddel lenni egy ünnepen se... tudd megmagyarázni, hogy kik miatt! Szívből kívánom!”

A bejegyzésre rögtön érkeztek a válaszok:

„Hadd döntsék már el a gyerekek, hogy segíteni akarnak a rászorulókon, vagy a virágárusokat akarják gazdagítani. Ez az Ő döntésük és én szépnek tartom.”

„Olyanoknak kívánsz rosszat, akik nálad rosszabb helyzetben lévőknek akarnak segíteni...”

„Mi szülők és nagyszülők biztos megtaláljuk a módját, hogy más ünnepeken a virágosok se maradjanak ki. Ez nem ellenük szól, hanem a gyerekek olyanokra is gondoltak, akik nemhogy virágot nem kapnak, de sokszor kaját vagy ruhát sem.”

Ki a virágot szereti…

Később egy szintén virágkötő foglalkozású kommentelő írta, hogy a drága szalagavatós és ballagó ruhák a fölöslegesek, nem a virág – inkább az ezekre szánt pénzt kellene odaadni az alapítványnak. Az egyik hozzászóló közben lelkendezett: szerinte az, hogy a végzős gimisek fogyatékos fiatalokon szeretnének segíteni „zseniális gondolat! A virágot úgyis kidobja az ember pár nap után, de így egy csomó embernek lehet segíteni!”

Túry Gergely

Ekkor viszont kisebb háború alakult ki, amelyből kiderült, hogy a hozzászólók egy csoportja a fiatalokat minimum szupergazdagnak hiszi. Itt már nagyjából ott járt a vita, hogy a jótékonykodó (!) diákoknak igazából a ruha-, vagy a vacsorapénzüket kellett volna felajánlaniuk, felmerült továbbá a „virágcsokor ellenes csoport” fogalma is.

„Ha egy virágcsokorról legtöbbnek az jut eszébe, hogy drága, kidobjuk 2 nap után, felesleges és még sorolhatnám, akkor nagy a baj... Nekem a szeretet, (…) a szerelem a jóérzés, a boldogság, a tisztelet jut eszembe... Mert életünk része, hozzánk tartozik. Mert öröm adni és kapni.... Ki kell ölni a jövő generációból ezt az érzést! Adjunk a kezükbe inkább újabb telefont, amivel szelfizhetnek a ballagáson, tömjük őket drága ruhákkal, vigyük őket sznob helyekre, mert attól gazdagabb lesz ez a generáció. Akik itt a virágcsokor ellenes csoportba tartoznak, remélem nem kézfogást visznek Anyák napjára...”

„Szomorú, hogy ilyen társadalom nő fel!--aki nem értékeli a virágot! Milyen emberek lesznek ezekből a középiskolásokból? Hogy fogják ezek a Mozgáskorlátozottakat, az Embereket Becsülni!?”

„Lenne még ötletem, hogy hatékonyabban menne a jótékonykodás! Fiatalok mondjatok le:

- italról;
- külföldi nyaralásról;
- ékszerekről;
- drága ruháról és cipőről;
- autóról;
- vacsoráról puccos étteremben;
- több tízezer forintos szépségkúráról...

Esetleg valakinek lenne még ötlete, hogy min lehet még spórolni????

Ha ezekről lemondanának, akkor nem csak ennek az alapítványnak jutna! Virág ebben a felsorolásban igen is filléres dolog!”

Túry Gergely

„Gondolom ez a mérhetetlen büszkeség itt néhány embertől, hogy hazája ilyen nemzedéket nevel, nem felejti el, hogy itt ezek a hazafias fiatalok a 2- 3000 ft-os virágról mondanak le és adományozzák el. De nem mondanak le a csináltatott ruha több tízezréről, a fodrász, kozmetikus, műkörmös tízezréről, az ajándékok 50- 100 ezréről, a kp-ról a borítékban, a bankett szintén tízezres nagyságáról, stb. És gondolom, arról a csokorról sem mondanak le, ami az új divat, hogy 20-50 ezer forintot köttetnek bele a virágkötővel /mert akkor azért jó, ha van/ papírpénzben egy zöld csokorba. Na ezek lennének a szép gesztusok, ha ezt is beadnák a közösbe. Ez csak látszat hablaty!”

Mitől is lesz jó egy társadalom?

Néhányan persze igyekeztek csillapítani a kedélyeket: „A felajánlás, a segítő szándék tiszteletet érdemel, a virág pedig ilyen vagy olyan mértékben és formában hozzátartozik az ünnephez és a hétköznapokhoz is, de úgy látszik, sokat kell még megélni ahhoz, hogy mindezeknek meglegyen a kulturált formája kommentek nélkül is. Miért veszik ezt a virágkötők ellenük szóló támadásnak? Ez nem erről szól!”

És természetesen manapság semmilyen vita nem múlhat el úgy, hogy ne sorosozna valaki: a fogyatékos embereket segítő Kézenfogva Alapítvány szemet szúrt egy hozzászólónak:

„Ez is egy Soros alapítvány... Már csak azért is, mert a saját honlapjukon hirdetik, hogy a norvég Civil Alapítvány támogatásával működnek, amit meg a Soros Nyitott Társadalom Alapítvány támogat. Az érettségi szóljon a ballagásról, virágokról, feldíszített termekről, a lopott orgonacsokrokról, a megszáradt ballagási csokorról, amire évek múltán is büszkén tekint a diák. A fogyatékosok támogatása meg maradjon a fogyatékosok támogatása apropóján. Így kell szétverni egy társadalmat, tradíciókat, szokásokat, gesztusokat, emlékeket, gyökereket. A sok ember meg egyből tapsikol hozzá, hogy milyen szép gesztus, de nem is látja át, hogy mi a végső cél. Gratulálok!” – írja.