Előre bocsájtjuk, most is egyetértünk magunkkal, és mint anno, Váncsa mesterrel valljuk: a kocsonya nem más, nem kevesebb, mint az ízek esszenciája, maga a megtestesült zamat és finomság. Amúgy pedig a lehető legjobban sikerült, cupákos, jó zsíros, enyves húsleves, ami megbízható téli mínuszokban megfelelő helyen magától bír kocsonya lenni.

Továbbra is tökéletesnek tartjuk Zilahy Ágnes úrasszony 1892-es receptje szerinti disznókörmös, marhafartős, sertésbőrrel és borjúínnal opcionált, fehér borral részegített kocsonyáját. Csak közben ránk tört már megint a nosztalgia a nagyi konyhája iránt, ahol nem kerítettek akkora feneket ennek a kocsonya dolognak.

A lényeg az volt, hogy az erkélyen vagy a fűtetlen spájzban lehetőleg egész télen fagyoskodjon pár tányér kocsonya. Egyrészt, mert a nagypapa nagyon szerette, másrészt, mert vacsorák sora oldódott meg általa vasárnaponként épp úgy, mint hétköznap. Legfeljebb a körítés változott. Hol frissen reszelt torma, hol ecetes fokhagyma, máskor csípős csalamádé, savanyított macskapöcse paprika került mellé, olykor felszeletelt kemény tojás is. S persze tea, gyereknek citrommal – a szörnyű 60-as években még citrompótlóval -, felnőttnek rummal, pálinkával, borral.

Szép, hangulatos és már remeg

gyzs

Utóbbiból néha forralt, fűszeres lélekmelegítő lett a lehető leghidegebb vacsorához. De az is előfordult, hogy hideg ellen hideget alapon, a nagypapa egy krigli sört gurított le hozzá. Másfél literes csatos üvegben hoztuk mi gyerekek a friss csapolást a két saroknyira levő kocsmából, útközben vehettünk magunknak egy téli fagyit a közértben. Szóval, akkor fejlődjünk vissza a legegyszerűbb alapkocsonyáig.

Recept

Hozzávalók:

• 1,5 kg sertés kocsonyahús (füle, farka, orra, körme avagy első csülke, darab bőrke, tenyérnyi színhús (a válogatást bízzuk a hentesre, ha bátortalanok vagyunk.)
• 1-2 sárgarépa,
• 1 petrezselyemgyökér (fehér répa),
• 1 kis fej vöröshagyma,
• 3 gerezd fokhagyma,
• só,
• pár szem egész bors,
• 1 babérlevél.

Elkészítés:

A megmosott, feldarabolt kocsonyahúst bő vízben feltesszük főni. Az első forrás után leszűrjük  róla a kicsapódott szürkésfehér habot - akár az egész vizet is cserélhetjük, csak le ne forrázzuk magunkat. Beledobáljuk a fazékba a fűszereket, megtisztított zöldségeket,sózzuk. Lefedjük, kis lángon komótosan puhára főzzük a kocsonyának valót. Ez beletelik pár órába: persze fordulhatunk most is jól bevált kuktához, de hosszú, hideg téli estén, hova a sietség. Lehet passziánszozni, sorozatgyilkosságos sorozatot nézni valamely kereskedelmin, vagy retró szörnyen unalmast a közmédián.

Ha teljesen megpuhult a kocsonyahúsunk - az illatok is megbízhatóan jeleznek majd -, kiszedjük a lábasból, hagyjuk kicsit hűlni, kicsontozzuk. Már csak a porciózás van hátra.Testvériesen vagy igazságosan mély tányérokba osztjuk, a felkarikázott, vagy hasábozott répákból is teszünk mellé, és rászűrjük a levet. Jó hideg helyre sorakoztatjuk. Ha már megdermedt, könnyen leszedhetjük a tetejéről a feleslegesnek ítélt zsírt, és szórhatunk rá kevés őrölt piros paprikát. Végső nyugodalomba helyezzük, míg meg nem esszük.