Magyar hit: nem a tisztesség győz, nincs esélyegyenlőség és korrekt meggazdagodás

A magyar középosztály a rendszerváltást követően korábbi mérete 70 százalékára zsugorodott, az elit és a felső-középosztály aránya ugyanakkor közel megduplázódott – derül ki a Tárki idei Társadalmi riportjából. A kötet megállapítja azt is, hogy nem bízunk a politikában és a közintézményekben, nem nagyon hiszünk a versenyen alapuló piacgazdaságban, ahogy abban sem, hogy a kemény munka elvezet a sikerhez.

Key Account Sales Specialist Álláshirdetés

Tanulságos és részletgazdag tükröt állított a magyar társadalom és a poltikai elit elé a Tárki Társadalmi riport tanulmánysorozatának 11., 2010-es kötete. Az 1985-ben az elsőként megalakult magán társadalomkutató intézet az elmúlt 25 évben összegyűjtött empirikus adatok alapján mutatja be a magyar társadalom legfontosabb trendjeit, változásait. A tanulmánykötet szerint Magyarországon a rendszerváltás alapvetően sikeres volt, hiszen a térségben a leggyorsabban nálunk alakult ki a parlamenti demokrácia és a magántulajdonon alapuló piacgazdaság intézményrendszere, itt volt a legjelentősebb a külföldi tőke beáramlása. Utóbbi még akkor is fontos, ha ez sok tekintetben negatív következményekkel járt együtt, például a közvagyon egyes szektorokban túlzott mértékű külföldi kézbe kerülésével, és a folyamat nem vezetett egy erős magyar középosztály létrejöttéhez.

Felemelkedők és lesüllyedők

Az előző rendszerben mesterségesen felduzzasztott, nagyon nagy létszámú, jelentősen differenciált középréteg a rendszerváltás során erőteljesen átalakult – derül ki a Kolosi Tamás és Keller Tamás által írt Kikristályosodó társadalomszerkezet című tanulmányból. A középosztály mérete 2009-re az 1982-es szint 70 százalékára zsugorodott. Ebben az időszakban körülbelül ugyanakkora embermennyiség – nagyjából 6-7 százalék jutott felsőbb társadalmi osztályokba, illetve süllyedt lefelé – magyarázta a hvg.hu-nak Keller Tamás. A legeszegényebb rétegek, az úgynevezett depriváltak társadalmi aránya emiatt nem sokat változott, a viszonylag kislétszámú elit ugyanakkor megduplázódott. Az elitben meghatározó szerephez jutottak a nagy- és középvállalkozók, létrejött egy létszámában kicsi, de vagyonát illetően koncentrált nagytőkés osztály.

A rendszerváltás előtti középosztály – a társadalomtudósok megfogalmazása szerint – meglehetősen „státusinkonzisztens” volt, ami azt jelenti, hogy számos tagja valamilyen szempontból kilógott a sorból: például vagyona alapján a középosztályba tartozott, de ezt jövedelme nem indokolta, vagy lakáshelyzete alapján a társadalom közepén helyezkedett el, de foglalkozása szerint nem. A TÁRKI legfrissebb kutatása azt mutatja, hogy a magyar középosztály a rendszerváltást megelőző állapothoz képest sokkal homogénebb lett, soraiban jóval kisebb a differenciáltság (és a különbségekben is inkább a választott életstílus dominál), mint a társadalom legtetején és legalján.

A szerzőpáros keresztmetszeti adatok használatával elemzi az elmúl közel 30 évben lezajlott társadalomszerkezeti folyamatokat (1982 és 2009 közötti időszak). A TÁRKI más kutatásaiból azonban lehetőség van a nemzedéken belüli társadalmi osztály mobilitás vizsgálatára is, noha rövidebb időperiódusban, 1992 és 2007 között. E kutatásoknak alapján megállítható, hogy a társadalmi felemelkedés sikere elsősorban az iskolázottsági szinten és a foglalkozási pozíción múlik, ami mellett persze szerepet játszanak az egyéni kognitív és nem kognitív képességek is – magyarázza Keller Tamás.

A köztudatban élő extrém társadalmi egyenlőtlenségeket ugyanakkor megcáfolják a kutatások – derül ki Társadalmi Riport legfrissebb kötetének elemzésiből. A közhiedelmekkel szemben Magyarországon nem nagyobbak a jövedelmi különbségek az európai átlagnál. Bár a skandináv államokban kisebb az olló, de Dél-Európában nagyobb, Magyarország a középmezőnyben található, nagyjából a franciaországihoz hasonlóak a jövedelmi különbségek – magyarázta nemrég a kötet bemutatóján Kolosi Tamás, a Tárki alapítója és elnöke.