A Czifray-versenykurzust a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) hirdette meg először 2008-ban, egy olyan pillanatban, amikor a korábbi hazai szakács-mesterképzési rendszer a szervezők és sok gyakorló szakember szerint gyakorlatilag alkalmatlanná vált a szakma valódi továbbfejlesztésére. A tizenkét feladatból álló kurzus ennek az alternatívájaként született: célja egyszerre az ízlésfejlesztés, a technológiai tudás bővítése, a szakmai kapcsolatépítés és a tehetségkutatás a már dolgozó, hivatásos szakácsok körében. Mintája a közel száz éve futó francia MOF, azaz a Meilleur Ouvrier de France (Franciaország Legjobb Szakembere) cím volt, amelyet 1924 óta ítélnek oda, és amelynek elnyerésére a világhírű Paul Bocuse állítólag minden Michelin-csillagánál büszkébb volt.
A verseny névadója Czifray István, az ő neve alatt jelent meg a 19. század egyik legfontosabb hazai receptgyűjteménye, a Magyar nemzeti szakácskönyv, amely 1816 és 1888 között kilenc kiadást ért meg. Ez a könyv az első olyan magyar mű, amely reális, korhű képet ad a 19. század eleji hazai konyhai hagyományokról.
A versenynek a kezdetek óta hat ciklusa futott le, és az évek alatt olyan séfek indultak rajta, mint Garai Ádám (Monokini Kantin), Széll Tamás (Stand), Pohner Ádám (Iszkor), Csillag Richárd (Lokal at the Lake) Puskás Csaba (Borkonyha) vagy Akács István (Pajta).
A hatodik ciklus
A VI. Czifray-versenykurzus szerkezete a korábbi ciklusokat követte: tizenkét feladat, hat fordulóban, fordulónként két-két témával, nagyjából negyedévente. A jelentkezőknek egy zöldségfogást kellett benyújtaniuk pályázatként – tetszőleges zöldségekből, tetszőleges technológiával, vegetáriánus öntettel –, mellékelve a recept étteremszerű leírását hat főre, egy tányérfotót és szakmai önéletrajzot. A jelentkezők száma olyan magas volt, hogy a szervezők minden egyes fordulót két külön csoportra bontottak. Tizennyolc szakács kezdte meg a versenyt, de a záró fordulóig sokan lemorzsolódtak, a végén már csak nyolcan szerepeltek: Tóth Gergő, Hárs Tamás, Otoltics Áron, Matus István, Debreceni Zoltán, Fülepi Kálmán, Mátrai Patrik és Semsei László.
A tányérokat fordulónként rotáló zsűri bírálta el, amely nemcsak pontozott, hanem szóban is minősítette, elemezte a megoldásokat. Molnár B. Tamás, az MGE elnöke mellette olyan séfek és szakértők, mint Vomberg Frigyes, Kiss O'Shea Dániel, Bicsár Attila, Bernát Dániel, Vajda Pierre, Garai Ádám, Ordasi Krisztián, Lutz Lajos, Pallag Dávid, Vidák Zoltán, Horváth Szilveszter, Náday Egon és Cseh János – fordulónként változó összetételben. A pontozásban kétszeres szorzóval számított az íz, erősen befolyásolta az eredményt a konyhai munka rendezettsége és tisztasága, ötperces csúszás pedig már pontlevonással járt. Ha egy induló épp egy zsűritag éttermétől érkezett, az adott zsűritag abban a körben nem pontozott, helyette a többiek átlaga számított.
Egy év, hat forduló
A tematikákat Molnár B. Tamásék jelölik meg, a felkészülésre pedig hetek, gyakran hónapok állnak rendelkezésre. Az egyes fordulók alatt a versenyzők számos különböző alapanyaggal dolgoznak, széles skálán mutathatják meg a tudásukat.
