Mit ér a tudós, ha magyar?

Öt itthon tevékenykedő magyar tudós, Csörgő Sándor matematikus, Freund Tamás és Palkovits Miklós neurobiológusok, Schubert András információkutató, valamint Szabó Csaba gyógyszerkutató szerepel a hatezer legidézettebb kutató nemzetközi listáján. Sok ez vagy kevés? A hvg.hu annak járt utána, hogyan vitézkedik a magyar tudományosság a globális tudáspiacon.

Vizsgálat a SOTE-n. Terheléses próba © Túry Gergely

Eötvös Loránd a XIX. század végén még azt javasolta, hogy csak az menjen tudósnak, akinek megvan hozzá a pénze is. Korunkban a tudomány már sokszor kifizetődő üzlet, és millióknak biztosít megélhetést, különösen azoknak, akik nemzetközi színtéren is bizonyítanak. Ha már a fizikus Eötvösnél tartunk, ő írta azt is: „csak az az igazi tudomány, amely világra szól”.

Amióta ekkora pénzek forognak a tudományos életben, illetve ennyire éles a verseny a tudósok és a műhelyek között, egyre fontosabb lett, hogy egzakt módon tegyék mérhetővé a tudományos teljesítményt. Több, s egyre pontosabb indexet dolgoztak ki ennek érdekében, de általános vélekedés, hogy egyetlen számmal aligha ragadható meg tudományos produkció. Ezzel együtt a mérés már önmagában is teljesítménynövelő hatású. Mióta a Szegedi Biológiai Központban elvégezték az első tudománymetriai felmérést, nőtt a minőségi publikációk száma, s vele együtt töredékére csökkentek a gyönge folyóiratokban megjelent írások.

Az impakt faktor

A kutatói teljesítmény értékelésében az ún. impakt faktor alkalmazása terjed leginkább. Szegedi könyvtárosok a Magyar Tudomány idei januári számában Olaszországot, Németországot, Finnországot és Spanyolországot említik, mint amelyeknél intézményesen szerepet kap ez a mutató. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az egyetemek is használják kinevezések, támogatások és tudományos fokozatok odaítélésénél - egy mutatóként. Brazíliában vagy Lengyelországban pedig már át is estek a ló túloldalára: a doktori disszertáció önmagában már nem fontos, ami igazán számít az a nívós folyóiratban közölt cikk.

De mi is ez a sokak által istenített, mások által elátkozott mutató? Az impakt faktor (magyarul: hatástényező) a tudományos folyóiratok átlagos idézettsége alapján létrehozott mutatószám, azon alapul, hogy az idézettséggel mérni lehet az orgánumok hatását. A mutató megalkotója Eugene Garfield, a philadelphiai (PA, USA) Institute for Scientific Information (ISI) alapító elnöke. A Science Citation Index (SCI) kiegészítő köteteként megjelenő Journal Citation Reports (JCR) kiadványban először 1976-ban publikálták az impakt faktorokat. Azóta évenként jelennek meg a JCR kötetei – kezdetben nyomtatva, majd mikrofilmen, CD-ROM-on és legújabban interneten hozzáférhető adatbázis formájában. Alapesetben tehát a folyóiratoknak van impakt faktoruk, de – mint arra éppen az egyik legidézettebb magyar tudós, Schubert András figyelmeztet – mind gyakrabban használják ezt a mutatót egyének vagy csoportok tudományos teljesítményének értékelésében. Ilyenkor általában az értékelt egyén vagy csoport publikációjegyzékén szereplő folyóiratok impakt faktorait összegzik vagy átlagolják, és az így kapott értéket tekintik mértékadónak az értékelés során. Schubert a hvg.hu-nak elmondta, nem tartja szerencsésnek az impakt faktorok alkalmazását személyekre, mert önmagában egy neves folyóiratban történt publikálásnál hosszabb távon sokkal többet mond, hogy a cikket mennyit idézik.

Ezek a számok biztosan nem alkalmasak eltérő tudományterületek művelői teljesítményének összevetésére, tehát például egy búzanemesítő vagy egy halmazelmélettel foglalkozó matematikus összehasonlítására, viszont bizonyos tudományterületeken eredményesen használható. Ilyenek például az élőtudományok vagy a kémia. Egy tudósnak annál nagyobb az impakt faktora, minél többet publikál nívós folyóiratokban. A jórészt magyar nyelven publikáló, nemzeti témákkal foglalkozó társadalomtudósok nemezetközi folyóiratokban gyakorlatilag alig gyűjthetnek pontokat. Így természetesnek kell elfogadnunk azt is, hogy például a szakmai körökben elismert Sárközy Tamás jogászprofesszornak nulla az összesített impakt faktora.