2006. december 01., péntek, 14:38
• Utolsó frissítés: 2006. december 03., vasárnap, 14:51
Szerző: hvg.hu
Imitáció, utcaszínházi kísérlet, elszabadult ágyútalp, szakadék szélén, karnevál, szomorú paródia, repríz – ezek a kifejezések hangzottak el a legtöbbször az OSA Archívum konferenciáján, amely a mostani őszi események és az ötven évvel ezelőtt történtek kapcsolatát vizsgálta. A felszólalók többsége szerint hibás vélekedés, hogy semmilyen kapcsolat nincs 1956 és 2006 ősze között.
 Tüntető zászlóval. A krisztusát neki  © AP |
Rév István, az OSA igazgatója megnyitó előadásában elsősorban azt emelte ki, hogy a mai 1956-os értelmezésünket nem az akkori események határozzák meg, hanem 1989 június 16., Nagy Imre és társai újratemetése, amely szerinte a rendszerváltás egyetlen megrázó tömegrendezvénye volt. Rév úgy véli, a „nemzeti egység” hamis látszatának nevében megvalósuló 2006-os jubileumi ünnepségsorozat éppoly hazug lett volna, mint a „mostani forradalmi repríz”. Rév szerint egyáltalán nem példanélküli, hogy a forradalmak évfordulói újraélesztik az indulatokat. Példaként hozta Forinyák Géza joghallgató halálát 1860-ban, akit egy március 15-iki tüntetésen lőttek le, majd temetése óriási tiltakozó felvonulás lett.
Ludassy Mária filozófiatörténész Condorcet XVIII. század végi forradalomértelmezését idézte fel, mely szerint csak azt a népmozgalmat nevezhetjük forradalomnak, amely a szabadságot fokozza. Tehát a mostani tüntetők, aki Szűz Mária országát akarják, vagy a Szentkorona-tan alapján rendeznék át a rendszert, aligha nevezhetők forradalmárnak. Ludassy elismerte, hogy már a XVIII. században is értelmezték úgy a forradalmat, mint valamihez, ősjóhoz, aranykorhoz való visszatérést, sőt az sem volt ritka, hogy minden status quót elvető mozgalmat is revolúcióként értelmezték, de a liberális demokráciában a Condorcet-féle megközelítés tűnik a leghasználhatóbbnak. Erről vita bontakozott ki, amely során Kende Péter politológus úgy vélekedett, minden népmozgalom, amely rendszerváltás akar, az forradalmi. Tehát helyesebb a fogalom értékelő mozzanatait kizárva inkább csak hatalomtechnikai értelemben használni.
Kornis Mihály, akinek éppen most jelent meg a könyve Kádár Jánosról, hiányolta a politikai osztály szembenézését a kádári múlttal. „Az igazi tragédia a Kádár-rendszer iránti nosztalgia” – mondta. Véleménye szerint a rendszerváltás utáni politikusok nem államférfiak, mert elhazudják a morális, etikai kérdéseket az emberek elől. Kornis szerint mára teljesült azzal Kádár vágya, hogy a társadalom nem támaszt vezetőivel szemben etikai követelményeket, és az erkölcsi nulla lett a politikusi kiindulópont. Az író mégis reméli, hogy közel a fordulópont.
Ifjabb Donáth Ferenc hozzászólásában felvetette, hogy míg a XX. században a magyar politikai puccsok – pl. Szálasié vagy Kádáré – mindig sikeresek voltak, a mostani „Orbán Viktor vezette puccs sikertelen maradt”. Többen vitatták, hogy a szeptemberben és októberben történtek puccskísérletet jelentettek volna. Kornis szerint egy szerencsétlen pr-akció szabadult el, és kapott durván erőszakos jelleget.
Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
