Hoffmann Rózsa: „elvi alapon” mindenki egyetértett azzal, amit csinálunk

Nekem két gyermekem van. Az egyik 22, a másik 18. A az egyiknél bejött az egész napos iskola alsóban, a kisebbiknél nem. A fiam kitűnő volt, és bár nagyon szeretett iskolába járni, délre elfogyott a türelme az egész napos iskolában, mert amit a többiek 45 percig tanultak, Ő 15 perc alatt megcsinálta. Nagyon jó tanító nénije volt, mindig kapott külön feladatotm mégis helyeselte, mikor átirattam félévkor másik iskolába, ahol délig volt. A 10 év alatti gyerekek körülbelül 30 %-a bírja az egész napos iskolát. Ezt valószínű gyermek pszichológusok is alátámasztanák. Most érettségizik, azóta sem változott eredménye, kööszönhető a jó iskolaválasztásnak - és mondhatom átélem azt felfordulást, amit kormányunk okozott, pedig oylan helyre megy, ahol a felvettek számát nem csökkentették. Ellenben látom, hogy lesznek jófejű gyerekek, akiknek a szülei nagy bajban vannak. Szerintem a következményeknél kizárólag az elhelyezkedéseket vették figyelembe, a család, a gyermekek lelkivilága, a tágabb következményekre abszolút nem gondolt senki.

Én még szeretnék több információ arról is, hogy pontosan hogyan képzelik el az egész napos iskola pénzügyi támogatását. Mert erről egy szó sem esett... Egy átlagos általános iskolai tanár reggel 7-től du. 2-ig, 4-ig benn van az iskolában, attól függően, hogy a délutáni tanuló idő felügyelésére őt osztották-e be, vagy sem. Mindezek mellett, a legtöbb helyen saját maga viszi be technika órára a tanulóknak az alapanyagot, valamint nem egy olyan történetet hallottam, hogy a tanárnő csak akkor tudott táblára írni, ha maga vitt be az órára krétát.

A fenn felvázolt NAT változtatásokat teljességében feleslegesnek érzem, valamint az 'egésznapos iskola' ötletét is anyagilag nagyon problematikusnak, hiszen már jelen állapotában is idejük nagyrészét a tanárok a gyerekek nevelésével töltik (közvetett vagy közvetlen módon). Ráadásul, nem várhatják el tőlük kevesebb, mint 80 ezres bruttó fizetésért, hogy még ennél is többet áldozzanak az intézményre.

Az erkölcsösséget és jóravalóságot a gyermek vagy hozza otthonról, vagy be lehet őt idomítani az iskolában, hogy legalább csináljon úgy, 'mintha', de ez utóbbi esetben úgy érzem csak képmutatókat nevelne az oktatás. E helyett fel kéne őket készíteni a gyorsan változó körülményekhez történő alkalmazkodáshoz. Globális gondolkotásra és multikulturalizmusra kéne nevelni őket, hogy kevesebb értetlenség és gyűlölet legyen bennük, ha egyszer valaha kilépnek a világba. Ezt nyomokban sem látom az új tervezetben...

Az államtitkár asszony, valószínűleg jó régen tekinthetett bele érdemben egy átlagos oktatási intézmény mindennapjaiba, legyen az általános iskola, középiskola vagy egyetem.

...persze a lényeg lemaradt a dörgedelmem végéről:

A lényeg pedig az, hogy el kell fogadni: igen, mindig lesznek olyan semmirekellő emberek, akik kihasználják az állam és/vagy a társadalom többségének irántuk tanúsított türelmét és visszaélnek vele, de az semmire sem jó, ha a "fürdővízzel a gyereket is kiöntjük"-politikát kezdik el folytatni, és még meg is ideologizálják!!!

Jelen szituációban kijelenthető, hogy igenis léteznek léha és iszákos, az 5 éves képzést 10, vagy annál is több év alatt elvégző (vagy el nem végző) diákok, olyanok is akadnak, akik meg sem próbálnak itthon elhelyezkedni, hanem egyből rohannak külföldre, de könyörgöm, az átlag nem ez! Persze nem is a "napi nyóccórában nyomtam a melót egyetem mellett és Samsonite táskákkal a szemem alatt jártam be vizsgázni, amit mind színötössel abszolváltam és még versenyeken is részt vettem, meg kutatásokban is, ja és szakmai gyakorlatokra is jártam és három nyelven tanultam meg folyékonyan beszélni miközben neveltem a hét gyerekemet, ráadásul saját találmányommal görbítettem a téridőt, ezért egy napom nem 24, hanem minimum 38 órából állt"...
Az átlag ennél jóval prózaibb. Az átlag elmegy egyetemre, vagy mert a szülei, vagy mert ő maga úgy akarta, mérsékelten motivált, de ez az állapot könnyen változtatható - a teljes kiábrándulás és a belelkesülés esélye is adott - ezért ennél a pontnál érdemes egy pici lökést adni neki a pozitív irányba, igen, néha bulizik, mert ez is hozzátartozik az egyetemi élethez, néha megbukik, van, hogy szerencséje lesz a vizsgán pedig nem készült fel rendesen, és előfordul, hogy indokolatlanul megszivatják pedig tanult, emellett életre szóló barátságok (néha szerelmek) köttetnek, a jelszó a közös érdeklődés és a kutató, közösen gondolkodó elmék találkozása, a barátságon kívül temérdek tudományos és szakmai kapcsolat lelhető fel ott, rengeteg inspiráció, amely meghatározza a hallgató későbbi munkakörét is akár. Persze az átlag ezek után elvégzi az egyetemet egy átlag diplomával (ami a szakmai specializációjában való jártasságáról általában nem árul el sokmindent), ezután elkezd állást keresni. Egész sokan sikerrel járnak (az iskolázatlanokhoz illetve az alacsonyabb végzettségűekhez képest szignifikánsan többen), de így is maradnak jópáran. Ezek választhatnak, hogy várnak még egy darabig, vagy iknább szerencsét próbálnak külföldön, ahová nem dallal az ajkukon száguldanak ki, hanem nehéz szívvel mennek, minden este hazaszkájpolva a családnak, gyötrő honvággyal küszködve, távol az ismerős arcoktól, tájaktól, barátoktól, megfosztva saját anyanyelvük használatától. de legalább azzal a reménnyel, hogy "csak pár év itt, aztán majd hazamegyek és minden jobb lesz". Aztán hazajön, de nem talál munkát, vagy ha talál is, a kint megszokott életszínvonalat nem képes tartani, ezért visszamegy, és vállalja ezt a konstans őrlődést, amíg végül le nem teszi a voksát a szülőhazája vagy az idegen ország mellett, amely "vita" többnyire az idegen ország javára dől el valami rejtélyes okból kifolyólag.

Kérdésem a következő: Nem azon kellene-e a mindenkori kormányzatnak dolgoznia, hogy az itthoni életet javítgassák, emelgessék a színvonalat, újabb és újabb lehetőségeket nyissanak meg, stb? Vagy inkább "gyerünk, uccu neki, ne diszkrimináljunk, hanem szivassunk meg mindenkit!", hübelebalázs módszerrel, "adjuramdemindjárt" magatartással, 3-4-5 éves projektek helyett hatalmi szóval egykettőre változtatva - természetesen a mindenkori kormányzat szájíze szerint... tehát ha 2 év múlva valamely más párt lesz a kormányon, nincs kétségem afelől, hogy az is ugyanígy fog dűteni-borítani, mint ez. Persze ötletek vannak jók! Meg H.R.-val egyet is lehet érteni bizonyos kérdésekben, vagy ahogy ő mondta "elviekben"... csak az összes többiben nem. Nos akkor mégis nem volna célravezetőbb leülni, és végiggondolni ezt az egészet meg egyszer, hideg fejjel, racionális elmével, nem indulatokat fűtögetni, hanem komoly hatástanulmányokat végezni, neadj'Isten még azokat is megkérdezni, akik nem egy véleménnyel vannak a tervekről!? Hm? Hogy mondja, kedves? Hogy idealista vagyok? Hogy ilyen állam nem létezik, ahol ez így megy? Hát erre én azt mondom, hogy addig nem is lesz ilyen állam, amíg a többség elhiszi, hogy ennek felépítése lehetetlen.

"Elsősorban azokon a területeken lett lényegesen kevesebb az államilag támogatott képzési hely, amelyeken a diploma megszerzése után könnyedén el lehet helyezkedni, és a jövedelem messze meghaladja az átlagos béreket. Akik ezeken a szakokon tanulnak, azok számára az önköltség vállalása egy belátható időn belül megtérülő befektetés."
- Ez egy érdekes kérdés. Eddig nem az volt a kormányzati és kormányzatközeli kommunikáció vezérfonala, hogy "sokan vannak", meg hogy "a munkaerő-piacra kell képezni"? Remélem, csak ironizált... az önirónia ugyanis értékelendő (bár boldogabbak nem leszünk tőle). :P

Annál is inkább remek ez az egész cirkusz, mert ahogy olvastam a hsz-okat, rájöttem, hogy létezik a Nagy Társadalmi Együttélésnek egy újabb (kétségtelenül szintén javításra szoruló) szegmense, amelynek mentén újfent sikerült a magyar embereket egymásnak ugrasztani.
Tartsunk csak egy kis visszatekintést, és áldozzunk egy perc néma csendet azokért, akiket összeugrasztottak (és akik hagyták magukat összeugrasztani):

Nyugdíjasok kontra dolgozók
Személyes meggyőződésemmé vált, hogy Magyarország mindenkori kormányai a lónak sosem a nyergében ülnek (vagy ha mégis, akkor fordítva), hanem hol az egyik, hol a másik oldalán lógnak, hacsak nem a hasa alját nézik (szándékosan nem írtam ide az egyértelműnek látszó kapcsolatot azzal a bizonyos szervvel - vélhetően úgyis mindenkinek eszébe jut :D). Natehát. Volt ugye a 13. havi nyugdíj. Aztán felmerült az ötlete (kehemm) a 14. havinak is! Aztán hirtelen rájöttek, hogy BAZI SOK nyugdíjas van, a TB-nyugdíjrendszer már évtizedek óta haldoklik, tehát elvették a 13. havit is, és lekommunikálták, hogy a nyugdíjasok élősködnek a dolgozókon(WTF?). Aztán ez sem volt elég, jöttek azok, akiket kényszerrel(de könyörgöm ezt is miért így kellett!?) tereltek az öngondoskodás mezeje felé - mert ezt sem lehetett volna értelmesen megoldani, és akkor azok lettek a fő célpont. Semmi gond, letudták ezt is, mégpedig hihetetlen eleganciával.

Többségiek vs kisebbségiek
Másik kedvencem az elbaltázott politikai szent tehén, a kisebbség helyzete, ügyei. "Természetesen" itt sem lehet őszintén, lényegre törően kommunikálni, és még csak véletlenül se' bízták olyan emberekre a helyzet (előreláthatóan lassú és rögös, de így legalább hosszú távon eredményes) megoldását, a kontraszelekciót tökélyre fejlesztve és a feleket démoni indulatokkal megfelelően feltüzelve halászgatnak a zavarosban mind a mai napig boldogan.

Orvosok kontra állam
Ez is egy gyönyörű példa arra, hogy hogyan lehet minél több egy főre jutó nemzeti indulatot produkálni rövid idő alatt. Az orvosok érdekvédelmi képessége elég csekélynek bizonyult, az egészségügyi dolgozók úgy általában igen gyatrán vannak megfizetve (hozzáteszem: az állami szektorban). Kiderült, hogy az eddig praktizáló "öreg" orvosok csak azért nem pattantak még meg külföldre, mert túl sokminden kötötte őket ide, meg nyelvet beszélni sem tudtak, ezért a bűnbakok a fiatal rezidensek lettek, akik közül azért mentek külföldre többen, mert mobilak, és a nyelvtudás is adott. De az orvosok szapulása a hálapénz-tengelyen is folyik, csak hogy változatos dolgokat lehessen egymás fejéhez vágni!

(most már késő van, úgyhogy nem jut több hirtelen eszembe, ezért folytatom az aktuálissal, de ezt az ellentétpáros felsorolást végtelenítve lehetne folytatni):

Diplomások kontra szakmunkások
Gyönyörű, közhelyes népibölcsességes szidalom-dalárda az egész! Egyik fél sem képes belegondolni a másik helyzetébe, de láthatóan igénye sincs rá, hogy megpróbálja! Egyik oldalról a diplomások jelentős része ugye nem képes fölfogni, hogy ha a WC-s néni nem takarítja ki utána a klotyót, ő csakhamar megfulladna a sz@rban, a másik fél meg csak hajtja a magáét, hogy "minek ide annyi diplomás, semmire nem jók(!), és amúgy is dunát lehet velük rekeszteni, stb" mintha a megoldás kulcsa csak az egyik vagy csak a másik életformában lenne föllelhető! Emberek, még véletlenül se' jusson eszükbe, hogy ezek márpedig szépen kiegészítik egymást, mert még a végén rájönnek, hogy amúgy nem egymás ellen kéne uszulni, hanem együtt, egymás kompetenciáit (ugyebár kinek a kétkezi munka, kinek az agytorna) megbecsülve egy élhetőbb országot kellene építeni. És itt most nem valami hihetetlen demagóg lózungra tessék gondolni, hanem arra, hogy ha ezek - beleértve a fent említetteket is, és hozzágondolva még a politikai ideológiák....frászt! pártok és érdekcsoportok támogatói közt feszülő tragikomikus ellentéteket - félretennék az "én úgyis mindent jobban tudok mert az én álláspontom az egyetlen és tökéletes"-attitűdöt, akkor csak szimplán a hétköznapi dolgok jobban szervezésével, és a mindennapi élet millieujének kellemesebbé válásával élhetőbb lenne ez az egész, ami most jelenleg inkább hasonlít egy orbitális sz@rkupacra, aminek a tetején kukorékol hőn szeretett pártunk és kormányunk (most éppen a Fidesz), alatta meg ki jobban, ki kevésbé van belesüllyedve a ganajba.

abc123, már nincs szükség okos emberekre. Ők elgondolkodhatnának azon, hogy mi folyik itt.