„Tudod, fiam, Ferenc József idejében volt a legjobb a parasztemberek sorsa, 30 kiló gabonát kellett adóként fizetni egy hold föld után. Horthy idejében ez a tétel már egy mázsára emelkedett, de ezt még könnyedén kigazdálkodta a földműves, hanem aztán jött Rákosi, aki lesöpörte még a padlást is, de a dolgos és ügyes gazda még akkor is eltartotta a családját, de az a bitang Kádár, jól jegyezd meg, fiam, elvette a földet, elvette a megélhetést.”

Ez a veretes megállapítás nem egy népi író novellájának hősétől, hanem Bencsik János fideszes parlamenti képviselő anyai nagyapjától származik. Az energiaügyi államtitkári posztjáról tavaly decemberben lemondott Bencsik a földtörvény keddi parlamenti vitájában idézte fel, amit állítólag nyolcéves korában hallott a kérges tenyerű öreg földművestől a békésszentandrási tanya tisztaszobájában álló, téglával alátámasztott sezlonon.

A vidékfejlesztési államtitkári posztjáról idén januárban lemondott Ángyán József mellett Bencsik lett a Fidesz belső ellenzéke a földügyekben. A képviselő 55 módosító indítványt nyújtott be a földtörvény tervezetéhez, mert úgy látják, az ellentétes saját pártjuk, a Fidesz elveivel. A kormánypárt ugyanis szóban a helyben lakó földművesek, a családi gazdaságok megerősítését támogatja, ám a jogszabálytervezetben mégsem azokat, hanem a nagybirtokokat erősíti.

MTI / Kovács Attila

Míg Bencsik a keddi vitában paraszti őseivel példálózott, az egyetemi katedráról érkező Ángyán többek közt David Korten globalizációkritikus amerikai közgazdászprofesszor Tőkés társaságok világuralma című könyvére hivatkozott. Eszerint egyfajta modern kétpártiság alakult ki a világban: ahol az egyik oldalon állnak a tőkeérdekek, a másikon pedig a helyi közösségek. Ezzel önmagában nem is lenne baj, hacsak az állam nem áll a helyiek helyett a globális tőke érdekeinek szolgálatába.

„Az állam esetében is - akárcsak a háborúk esetében - ezt a lépést, ha átáll a túloldalra, dezertálásnak hívják” – vitt be egy kemény ütést a vitában saját pártjának Ángyán. Bencsik pedig egyenesen úgy fogalmazott: „a földforgalmi szabályozás néhány paragrafusa a közérdek hamis látszatát hordozza magán”, de valójában „hatósági kényszer vonja el” a földet az agrárnépességtől, amelyet pedig szerinte az jogszerűen megilletne.

A két képviselő a módosító indítványok indoklásaiban is keményen, helyenként gúnyosan emlékezteti a kormánypártokat saját korábbi elveikre. Egyik módosítójukkal például törölnék a törvényjavaslatból a 20 kilométeres szabályt, és csak az számítana helyben lakónak, akinek állandó lakcíme legalább három éve azon a településen van, amelyikhez a föld tartozik. „A helyben lakó kifejezés jelentése a magyar nyelvben a Magyar Értelmező Szótár szerint: adott helységben élő, vagy oda való” – írják az indoklásban.

A képviselők más témákban is kioktatják a kormányt, például egyes fogalmak értelmezéséről. Azt sérelmezik, hogy a javaslat például a földvásárlásra jogosult „földműves” kategóriáját lényegében önmagával definiálja: földműves többek közt az őstermelő, de őstermelőnek a földműves számít. „Kék az, ami nem zöld vagy barna; zöld az, ami nem kék vagy barna; barna az, ami nem kék vagy zöld; stb.” – ironizálnak a képviselők a félresikerült definíciókon.

Fazekas István

A különutas fideszesek emellett az Európai Unió diszkriminációt tiltó alapszerződésére is emlékeztetik képviselőtársaikat, amikor eltörölnék azt az előírást, amely maximális birtokméret tekintetében különbséget tesz őstermelők és egyéni vállalkozók közt. Ángyán és Bencsik egyik módosító javaslata egységesen 300 hektárban határozná meg az egy ember által megszerezhető föld mennyiségét, mert szerintük semmi nem indokolja „tulajdonszerzési kasztrendszer bevezetését”.

Az eredeti, kormány által benyújtott javaslatban az áll, hogy őstermelő „tulajdonában és bármilyen jogcímen használatában” legfeljebb 50 hektár lehet, egyéni vállalkozónak legfeljebb 300, családi gazdaságoknak pedig 500 hektár földje lehet, közeli hozzátartozóknak együttesen pedig 1200 hektár. Az alkalmazottak számától függően legfeljebb 1200 hektár földet bérelhetnek a gazdasági társaságok is, de ebbe nem számít bele a tulajdonosoktól bérelt föld.

Ángyán és Bencsik eltörölnék az utóbbi kivételt, és 500 hektárra szállítanák le a közeli hozzátartozók tulajdonában lévő földterület maximális nagyságát (kiegészítve azzal, hogy a település határában lévő földek legfeljebb egyharmada lehet egy családé). A gazdasági társaságok esetében úgy változtatnának a törvényen, hogy nem az alkalmazottak létszáma, hanem annak növekedése számítana: legfeljebb 1200 hektár, illetve 24 ezer aranykorona értékű földet az a cég bérelhetne, amely vállalja, hogy a korábbi átlagos létszámukat 40 százalékkal növelik.

Bencsik János

MTI / Soós Lajos

„Itt mindenki beszél kis-, közepes és nagygazdaságokról, de jó lenne definiálni, hogy mit is értünk ez alatt” – mondta kedden Ángyán, aki az Eurostat 2011-es adataira hivatkozott. E szerint Ausztriában 19, Hollandiában 25, Belgiumban 29, Németországban 46, Franciaországban 52 hektár, Dániában 60 hektár az átlagos birtokméret. „Ezt nevezik családi gazdálkodásnak” – mondta a volt államtitkár, aki szerint ezeknek a gazdaságoknak szövetkezetekbe kellene tömörülniük ahhoz, hogy versenyképesek legyenek.

A képviselők visszacsempésznék a törvénybe az úgynevezett demográfiai földprogramot is, amit szavaik alapján korábban tervbe vettek, de a kormány által benyújtott szövegből kimaradt. A program lényege az lenne, hogy az állam földet juttatna és támogatást adna azoknak a fiatal pároknak, akik gazdálkodni kívánnak, és vállalnának legalább két gyermeket is. Ángyán és Bencsik módosítói még elővásárlási jogot is biztosítanának ezeknek a gazdálkodóknak. Pálffy István felszólalása alapján valószínű, hogy ezt az ötletet a KDNP is támogatni fogja.

A két képviselő megerősítené a helyi földbizottságok jogosítványait is, egyetértési jogot adva nekik abban a kérdésben, hogy ki vásárolhat földet (ezt az eredeti javaslat szerint a hatóság döntené el). „Biztosítsuk a helyiek helyi ügyekbe történő érdemi beleszólását, a Szent Korona szellemiségének megfelelően” – mondta a parlamentben Bencsik, aki arra is emlékeztette képviselőtársait, hogy „ha az állam részrehajló és magánérdekek kiszolgálójává alacsonyodik, magánérdekek foglyává teszi a törvényhozást, akkor saját működésének értelmét számolja fel”.