szerző:
Gergely Zsófia

Mégsem Ausztráliában fog eldőlni egy 4 éves magyar kislány és öccse sorsa, mert több mint kétéves huzavona után úgy döntött a Kúria, hogy édesanyjukkal maradhatnak Magyarországon. Már megvolt a pontos dátum, amikor a két gyereket – akár hatósági biztosítással – elviszik a kivándorolt apjukhoz, de végül a bíróság valószínűleg precedenssé váló ítéletet hozott: a gyerekek érdeke minden más törvényi rendelkezést felülír. A hvg.hu által feltárt családjogi történet utolsó felvonása.

„Még csak óvatosan merek örülni neki” – mondta K. Krisztina. Nem csoda, hiszen pár hónappal ezelőtt még úgy volt, hogy ő vesztett egykori élettársával szemben a közös gyerekeikért vívott perben, és a Fővárosi Törvényszék ítélete alapján a kicsiket vissza kell vinni Ausztráliába. Csakhogy az asszony nem nyugodott bele, újabb felülvizsgálatért folyamodott, a Kúria pedig utolsó utáni bírói fórumként június 24-i végzésében ezzel ellentétes álláspontra jutott. Így végérvényesen kimondták az apa javára döntő másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezését, és azt, hogy a 4 éves kislány és 2 éves öccse itthon maradhat.

„Már úgy volt, hogy június 29-e az utolsó időpont, jön a végrehajtó rendőrökkel és a gyámhatósággal, és elviszik a gyerekeket. Folyamatosan telefonáltunk a Kúriára, és az ügyvédnek sikerült megtudni, hogy megvan a döntés, nálam maradhatnak, de nem tudtuk, ideér-e időben a végzés. Az utolsó pillanatban érkezett meg” – mesélte K. Krisztina. „A kisfiam még kicsi, nem is érti, mit jelent most ez, a kislánynak mondtam, hogy mégsem kell elmennünk Ausztráliába. Mert korábban próbáltam neki magyarázni, hogy talán oda kell utaznunk. Azt mondogatta, hogy csak anyával megy…”

Melyik ország az illetékes?

A magyar pár megromlott kapcsolatából azért lett nemzetközi jogértelmezési hercehurca, mert 2011 őszén Sydney-be utaztak akkor kétéves kislányukkal, a kisfiú nem sokkal később már kinn született meg. Végig ment a vita arról, hogy véglegesen ki akartak-e települni, ahogy azt az apa állította, vagy csak ideiglenesen utaztak ki, végül a Kúria utolsó, júniusi végzésében is úgy találta, hogy „huzamosabb időre” szólt a költözés, felszámolva itthoni egzisztenciájukat.

Ennek azért van óriási jelentősége, mert a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló hágai egyezmény kimondja: amelyik országban a gyerekek úgynevezett szokásos tartózkodási helye van, az ott hatályos jog alapján kell dönteni az elhelyezésükről. Ha tehát már Ausztrália tekinthető a gyerekek szokásos tartózkodási helyének, akkor az ausztrál bíróság mondhatja meg az ottani törvények alapján, hogy az édesanyjuknál vagy az édesapjuknál maradjanak-e a gyerekek.

A pár kapcsolata ugyanis a kiutazásuk után megromlott, Krisztina állítja, élettársa bántalmazta, végül pedig kidobálta holmiját a lakásból azzal, hogy tűnjön el. Ekkor kérte az ausztrál rendőrségtől az ideiglenes távoltartási végzés kiadását, és egy ottani szervezet anyagi segítségével 2012 áprilisában a két gyerekkel hazatért Magyarországra. Az apa, H. Tamás viszont az asszonyt okolta tönkrement kapcsolatukért, szerinte nem gondoskodott megfelelően a gyerekekről, a bántalmazást pedig csak kitalálta, hogy a távoltartási parancs határideje alatt az ő beleegyezése nélkül hazahozhassa a két gyereket.

Ezt követően indult el egy sor eljárás, az apa kinn és Magyarországon is feljelentette az asszonyt többféle indokkal – a szexuális zaklatástól kezdve a gyerekek veszélyeztetéséig. K. Krisztina szerint így utólag a jogi csatározás egyik legdurvább mozzanata az volt, amikor rabosították. Az egyik, gyermekelhelyezés megváltoztatása miatt szintén ellene kezdeményezett eljárásban ugyanis a rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki. „Lefényképeztek szemből, oldalról, hihetetlenül megalázó volt. De megtévesztette a hatóságot, úgyhogy rövid időn belül meg is szüntették ellenem az eljárást.”

Jogellenesen tértek haza, mégis maradhatnak

Eközben folyt a gyerekek jogellenes hazahozatala miatti eljárás is, amelyben egymás után születtek az egymásnak gyökeresen ellentmondó ítéletek: első fokon az apának adtak igazat, gyakorlatilag gyermekrablásnak minősítve a hazatérésüket, és elrendelték, hogy a két kisgyereket vissza kell vinni szokásos tartózkodási helyükre – ami Sydney. A Fővárosi Törvényszék viszont másodfokon arra jutott, a család még nem illeszkedett be Ausztráliában, így nem volt jogellenes, hogy az anya magával hozta a gyerekeket. Az apa azonban megtámadta ezt a döntést, új eljárás indult, amiben ismét az ő javára döntöttek. Ezért idén tavasszal már biztosnak tűnt, hogy vagy ki kell adni a gyerekeket H. Tamás ügyvédjének, vagy Krisztinának vissza kell térnie velük Ausztráliába, míg itt végső határozat nem születik az elhelyezésükről.

Végül a Kúria júniusi végzése lett a döntő: a legfelsőbb bírói szerv egyetértett azzal, hogy jogellenes volt az asszony hazatérése a gyerekekkel, mert az apa ebbe szülőként nem egyezett bele. Csakhogy az előbbi hágai egyezmény azt is kimondja, hogy a „gyerekelvitel jogellenessége ellenére sem kötelesek elrendelni a visszavitelüket”, ha ez a gyerekeket „testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számukra”.

Márpedig a végzés – amelyet tanácsvezető bíróként Kőrös András, az új Ptk. családjogi könyvének egyik kidolgozója jegyez – indoklásában az áll: túl sok idő telt el a jogellenes hazatérés óta. Főleg, mert a gyerekek még kicsik, két éve kizárólag az anyjukkal vannak, ezalatt az apa egy alkalommal, pár órára látogatta meg a kislányát, a kisfiú pedig – aki 5 hónapos koráig élt vele együtt – egyáltalán nem is emlékszik rá. Ezért a Kúria szerint az „anyjuktól való elválasztás lelkileg rendkívül megterhelné őket”. Minden ügy egyedi, és van, amikor a gyerekek érdeke elsőbbséget élvez a szülői felügyeleti jog helyreállításával szemben, ugyanis a kiskorú gyerekek nem felelősek szüleik jogellenes cselekedeteikért – olvasható a bíróság indoklásában.

Természetesen megkerestük az édesapát, H. Tamást is, aki korábban többször és részletesen nyilatkozott lapunknak, válasza azonban csak a cikk megjelenése után érkezett meg. E szerint „egy anyának, két gyerekkel, főleg, ha csecsemőkorúak senki nem tud nemet mondani, igen is van anyaközpontúság.” Szerinte Magyarországon sárba tiporták apai jogait, mert hiába igazolta „sok milliós költség árán a hágai egyezmény keretein belül, hogy a gyerekeit elrabolták tőle.

„A per két évig húzódott, mire jogerősen kimondták, hogy igen, elrabolta tőlem a két gyerekemet, akiknek Ausztráliában lenne a helyük, de mivel nem ismerik az apjukat, jobb, ha az anyánál maradnak. Hat hét volt a döntésig, amit elsőfokon meg is nyertünk, de Magyarország két évet és gyerek elhelyezési pert csinált a hágai egyezményből, hivatkozva a kapcsolattartás hiányára, amit természetesen ők sem biztosítottak” – közölte. „Én végigjártam az utat, tapasztalatlanul kezdtem, időközben sokat tanultam. Hiába a fele-fele szülői jog, egy anyától senki nem fog elvenni gyereket. Kíváncsi lettem volna, a történetem fordítottjára, ha én raboltam volna el két gyereket és folyamatosan törvényt szegtem volna, meddig tudtam volna magamnál tartani őket?” – írta.

Képünk illusztráció
©

A nemzetközi családi jogi ügyekkel is foglalkozó ügyvéd, Illés Blanka szerint nemcsak magyar, de nemzetközi szinten is probléma, hogy a gyermekek visszavitelére irányuló eljárást a tagállamok hatóságai nem tudják befejezni az erre előírt hat héten belül. „Ha az eljárás időtartamához még hozzáadjuk azt az időt, amire az eljárás valóban elindul, illetve – önkéntes teljesítés hiányában – a hosszadalmas végrehajtási szakaszt is, akkor kiszámolható, hogy 1-2 év is eltelhet a jogellenes külföldre vitel és a gyermekek tényleges visszavitele között. Valóban nem szolgálja egy gyermek érdekét sem, hogy ha évekig nem találkozik a másik szülővel, és beilleszkedett az új környezetébe, akkor innen kiszakítsák” – mondta a családjogász.

Viszont a hágai egyezmény célja szerinte pont az lenne, hogy a gyerek minél előbb – lehetőleg 6 héten belül – visszakerüljön abba a környezetbe, ahonnan az egyik szülő jogellenesen elvitte. Ezért sem enged a nemzetközi jogszabály tág teret bizonyítási eljárásnak: dőljön el, hogy melyik állam az illetékes, és utána majd ott lefolytatják a gyermekelhelyezési pert. Viszont a gyakorlatban az egyezmény nem működik hatékonyan, ezért szerinte hamarosan felül fogják vizsgálni, az Európai Bizottság pedig várhatóan előkészíti a vonatkozó EU-rendelet módosítását.

Külföldre költözők, figyelem!

Illés Blanka független ügyvédként a Krisztináék ügyében született végső magyar ítélettel nem ért egyet, szerinte „nem az a megoldás, hogy ha túl sokáig tart a visszaviteli eljárás, akkor ne rendeljék el a gyermekek visszavitelét”. „Ez a kúriai határozat számtalan visszaélésre adhat okot a jövőben, még akkor is, ha tagadhatatlanul az érintett gyermekek érdekét szolgáló döntés született” – magyarázta. Ugyanakkor szerinte az is igaz, hogy a Kúria döntése egy régóta fennálló jogalkalmazási problémára talált egy újfajta megoldást. „Eddig ugyanis pont az volt a jellemző a magyar bírói gyakorlatra, hogy szinte semmilyen kimentési okot nem fogadtak el. Például akkor is elrendelték a gyerek visszavitelét, ha bizonyított volt, hogy ott bántalmazták, csak mert az adott országban működik gyermekvédelmi intézményrendszer” – mondta.

K. Krisztina ügye tehát precedensértékű lehet. Főleg, mert egyre többen települnek külföldre, és közülük kevesen vannak tisztában azzal, hogy az Európai Unió és számos más állam szabályai szerint a kiköltözéssel az új ország joghatósága alá kerülnek. Azzal sem számolnak, hogy ha az egész család költözik másik államba, akkor a kiskorú gyerekkel később már csak mindkét szülő egyetértése esetén lehet visszajönni Magyarországra. Aki ezt megszegi, az ellen nemcsak a gyerekek jogellenes elvitele miatt indul eljárás, de sok államban rögtön elkezdődik a gyerekrablás miatt elrendelt büntetőügy. Az ügyvéd szerint ezt egyedül azzal lehet megelőzni, ha a pár már a kitelepülés előtt részletes szerződésben szabályozza, hogy a felmerülő jogvitáknál fenntartják a magyar állam joghatóságát és rögzítik, hogy a magyar jogszabályokat tekintik magukra nézve kötelezőnek.