szerző:
Dercsényi Dávid

Azt gondolta, hogy egy vízummentes országba utazáshoz útlevélre, érvényes repülőjegyre és elegendő pénzre van csak szüksége? Ha kicsit barnább a bőre, akkor kellemetlen meglepetés érheti. Ijesztő történetről számolunk be, amely során egy Kanadába készülő kutatót nem engedtek felszállni a repülőgépére, megalázták, és üvöltöztek vele a reptéren.

Éva utazása április 8-án úgy indult, mint bárki másé: miután korábban repülőjegyet váltott Torontóba, aznap gyerekeivel kivitette magát a bécsi reptérre, innen indult ugyanis közvetlen járata. Éva azért készült Kanadába, hogy az oda emigrált romák generációinak a kapcsolatairól készítsen felmérést. Kanada 2008 óta vízummentes ország a magyar polgárok számára, azaz elméletileg nincs korlátja a beutazásnak, ha van érvényes útlevelük, jegyük, és képesek finanszírozni a kint tartózkodásukat. Éva mindezekkel rendelkezett, így nagyon elcsodálkozott, amikor az Austrian Airlines és az osztrák reptér munkatársai az útlevélvizsgálat után félrevonták őt.

Képünk illusztráció
©

A beszélgetés Éva szerint hamarosan kihallgatás hangvételűvé vált, amelybe bekapcsolódtak telefonon keresztül a kanadai bevándorlási hivatal munkatársai is. Egy őr vigyázott Évára, kikérdezték, hogy hova, mi célból, kihez szeretne Torontóba menni. Leellenőrizték az adatait, de az Évának szállást adó ismerőst állításuk szerint nem tudták leellenőrizni, hiába hívták. (Ehhez képest az illető később azt állította, hogy telefonján nem találta nyomát annak, hogy bárki hívni próbálta volna.)

Ezen a ponton Éva úgy érezte, jobb, ha tolmácsot hív, mert elég érdekesen alakultak a dolgok. Érdeklődtek Kanadából a nála lévő anyagiak felől is, de nem kérték, hogy mutassa meg a pénzt. Évánál 1000 kanadai dollár volt, amely három hétre kellett elegendő legyen, és mivel a szállása biztosítva volt, ez a pénz nem tűnt kevésnek. Éva ekkor már kezdett kétségbeesni, kérte, ellenőrizzék le őt, a családját, hiszen így látható lenne, hogy jelentős tudományos és művészi eredményeik vannak – lányai színészek, férje zenész, rendező, nem érti, mi a baj.

A baj az volt, hogy illegális bevándorlónak, vagy potenciális menedékkérőnek nézték Évát. Olyan személynek, aki vissza akar élni a kanadai beutazással. Éva ugyanis roma.

A bevándorlási hivatal utasította a légitársaságot?

A tessék-lássék lefolytatott ellenőrzés után még érdekesebb fordulat következett: a légitársaság azt állította, a bevándorlási hivatal megtiltotta neki, hogy Évát elvigyék Torontóba, miközben a hivatal azt állította, a légitársaságra bízza a döntést.

Ezek után Évát magára hagyták, ott bolyongott egy darabig, amíg megtalálta a visszautat. Útlevelét újra ellenőrizték, majd miután volt képe visszakérni a bőröndjét, az osztrák kísérője a váróteremben tartózkodó pár száz fő jelenlétében hangosan szidni kezdte. Nem volt könnyű a csomag visszaszerzése, Éva németből perfekt vejének kétszer fél órájába tellett a bőröndöt visszakapni, miközben a kint parkoló autójukat még meg is bírságolták. „Ilyen megalázottan még sosem éreztem magam” – emlékszik vissza Éva, aki ugyan ismert roma értelmiségi, cikkünk megírásakor mégis azt kérte, vezetéknevét ne közöljük.

Legalább abban szerencséje volt, hogy az őt Bécsbe kifuvarozó gyerekei még a városban voltak, így vissza tudtak menni anyjukért a reptérre. Kis tanakodás után a bécsi kanadai konzulátusra mentek, a reptérihez hasonló kihallgatás következett. A munkatárs kedvesen felajánlotta Évának, hogy igényeljen bevándorlási vízumot, mire ő próbálta elmagyarázni, hogy nem akar letelepedni. Miért, mi célból menne Kanadába?, hangzott a kérdés. „Sajnálom, hogy nem azt válaszoltam, lopni szeretnék” – mondja utólag Éva. Ott derült ki, hogy Kanada állítólag már büntetett meg légitársaságokat azért, mert az utóbbi időben 500 illegális bevándorló utazott ki Magyarországról. Éva tehát nem repülhetett.

Kanada: minden jogszerű volt

Bár anyagi kára is volt, hiszen a bécsi kiutazás költségén kívül elbukta az utasbiztosítását (a repülőjegy árát időközben visszatérítette a társaság), de elsősorban méltóságában sértették meg. Éva most pert fontolgat a légitársaság ellen, jogi képviseletét a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) látja el, amely az Európai Fogyasztói Központ békéltető testületéhez fordul – céljuk sérelmi díj kifizettetése. Az esetről nem készült jegyzőkönyv, Évát annyira megdöbbentette a folyamat, hogy nem is jutott eszébe ezt követelni.

Képünk illusztráció
©

Megkerestük a kanadai szerveket az esettel kapcsolatban. A Kanadai Bevándorlási Hivatal (CIC) és a Kanadai Határszolgálati Ügynökség (CBSA) válasza alapján minden, ami történt, jogszerű volt: a kanadai állam harcol az illegális bevándorlás ellen, ez ügyben együttműködik más országok határőrizeti szerveivel, sőt légitársaságokkal is. Utóbbiaknak meg kell tagadniuk az utaztatást bizonyos dokumentumok hiányában: a Kanadába látogató magyar állampolgárok jobb, ha rendelkeznek szállásigazolással, meghívólevelekkel, még akkor is, ha hat hónapnál rövidebb időre mennek (mert annál hosszabb időtartamra már vízum kell).

A kanadai magyar konzulátus is így ír: „Feltétlenül szükséges a beutazás céljának megfelelő dokumentumokkal történő alátámasztása”. Baráti meghívás esetén is szükség lehet a kanadai lakcímet és elérhetőséget is tartalmazó meghívólevélre. Turisztikai célú látogatás esetén pedig szállodafoglalás igazolását kérhetik. A beutazást a kanadai határőr mérlegeli, elutasítás esetén az első lehetséges módon el kell hagynia az országot, a döntést kérésre felülvizsgálja a határőrség, de ennek idejére őrizetbe kerülhet az érintett akár több hétre. Évának ugyan nem volt meghívólevele, de a szállását ténylegesen nem ellenőrizték le, volt elég készpénze is, amelynek meglétét szintén nem ellenőrizték le, és megvolt a jegye a visszaútra is.

Vízum nincs, de…

Kanada bevezetett ezeknél már drákóibb beutazási szabályokat is, 2001-ben például vízumkényszert Magyarországgal szemben, mivel a menedékkérők számára megengedő jogi szabályozás és befogadó környezet miatt sokan érkeztek Magyarországról, akik csak a menedékkérőknek vagy menekülteknek járó juttatásokra pályáztak. A vízumkényszer 2008-ban megszűnt.

2011-ben újabb, jellemzően roma migrációs hullám indult Magyarországról: abban az évben tőlünk érkezett Kanadába a legtöbb menedékkérő, mintegy 3000 fő. Mivel a megengedő szabályozással visszaélő esetek száma nagy volt, a közhangulat a szigorítás felé mozdult, pedig több olyan esetben is elutasító volt a hatósági határozat, amikor a menekültkérelem megalapozott volt. (Egy szövetségi bírósági döntés szerint a gyöngyöspatai Rácz család 2011-es menedékkérelmét például be kell fogadni.)

A kanadai bevándorlásügyi szabályozás 2013 elején változott: hogy a menedékkérők ne sokáig élvezhessék az ország bőkezűségét, a menedékkérelmet elbírálásának átlagos 21 hónapos időtartama 45 napra csökkent a biztonságosnak számító küldő országok esetében. Magyarország 2012 decemberétől számít ilyennek, előtte Kanada olyan helyként kezelt minket, mint ahol sérülnek az emberi jogok és a kisebbségek tagjait megkülönböztetések érik.

Hogyan bántak a kanadai magyar menekültekkel?

2008 és 2011 között 11 ezer magyar menekültkérelem érkezett, ebből összesen ezret találtak megalapozottnak a hatóságok – áll abban a kutatásban, melyet a Kanadai Magyar Hírlap ismertetett. Eszerint az elbíráló bizottságok sokszor nem vették figyelembe az ügyek egyediségét, más elutasító végzések szövegét ollózták ki az indokláshoz, és sablonérvelést használtak. Sok esetben el sem olvasták a kérelmeket, és a romák jogi képviselete is hézagos volt: a kirendelt ügyvédek kulcsfontosságú dokumentumokat nem csatoltak a kérelmekhez, és adott esetben meg sem jelentek a tárgyalásokon. „A menekült kérelmezőknek joguk lett volna ahhoz, hogy igazságos elbírálásban részesüljenek. És hogy a kanadai politikusok ne démonizálják őket” – vonta le a következtetést a jelentés.

Ötvenesek is az emigrációt választják

A HVG alig egy hete írt arról, hogy idén ismét megnövekedett a kiköltöző magyar romák száma. A leginkább miskolci kitelepülőknek az önkormányzat 2014 májusában hozott, ún. nyomornegyed-szanálási rendelete tett be: ennek keretén belül számos bérlakás bérleti viszonyát egyoldalúan felmondta Miskolc, a lakásokat pedig ledózerolták. Az újrakezdési támogatást (kétmillió forint) kevesen fogadták el, a lakáspályázati feltételek szigorúak, aki viszont hajlék nélkül marad, attól elveheti a gyámügy a gyerekeket – sokan úgy érezték, nem marad más hátra, mint pénzzé tenni, ami van, aztán kimenni, például Kanadába.

Számozott utcák, Miskolc
©

Váradi Gábor, a Miskolci Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke meglett, ötvenes embereket említ, akik az emigrációt választják kényszerből – az elmúlt három hónapban 100 család döntött így, és indult neki. Természetesen a határátlépés szabályai mindig egy adott ország belső ügye, de Éva története alapján Kanada elsősorban bőrszín alapján szűri a magyar bevándorlókat, a beutazók vizsgálata felületes és előítéletes, nem alkalmas a valós élethelyzet feltérképezésére.

A magyar államot képviselő torontói konzulátus a hvg.hu-nak adott válaszaiban többször leszögezte, mindezt kanadai belügynek tekinti: „A magyar konzuli szolgálatnak nem áll módjában ilyen jellegű panaszt továbbítani a kanadai hatóságok felé”, „a kanadai beutazási (…) feltételek meghatározása a kanadai hatóságok kizárólagos hatáskörébe tartozik”. Megkeresésünkre a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) sem látta a saját illetékességét az ügyben.

Egyfelől tehát a magyar állam nem képes olyan helyzetet teremteni, hogy polgárai egy része ne érezze családját súlyos bizonytalanságban, másfelől ha a kivándorlók miatt hozott szigorú szabályok méltánytalanul sértik más polgárait is, akkor sem lép fel az érdekükben. 

Éva utazásának napján, április 8-án volt egyébként a roma kultúra nemzetközi világnapja.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék