szerző:
hvg.hu

Amit az ellenzék rendszerszintű korrupciónak lát, az valójában az állami tulajdon és a hatalomhoz kötődő vállalkozások helyzetbe hozása, ez pedig egybevág Orbán azon politikájával, hogy minden szinten az államot akarja erősíteni - írta Tölgyessy Péter volt politikus elemzésében. Szerinte Orbán szembemegy a nyugatos hagyománnyal és a joguralom rendjével, ideológiájában keveredik a két világháború közti időszak, illetve a marxista szemináriumok világa is.

Nemcsak a jövedelmeket, hanem az üzleti és a médialehetőségeket, a művészeti erőforrásokat is a kedvezményezettjeinek csoportosítja át a Fidesz - állapította meg Tölgyessy Péter volt SZDSZ-es, majd 1998 és 2006 között fideszes politikus, elemző a Tárki A magyar polgár című kiadványában megjelent Zsákutcából zsákutcába. Az ismétlődően megrekedő magyar polgárosodás ellentmondásai című elemzésében.

Tölgyessy azt írta, a Fidesz növeli az állami tulajdon szerepét a versenyszférában is, emellett pedig a hatalomhoz ezer szálon kötődő magánvállalkozásokat preferál, ebben pedig "mindenki más jó eséllyel rendszerszintű korrupciónak lát". Tölgyessy hozzáteszi, a hatalmi eszközökkel helyzetbe hozott személyeknek önmagában még nem biztosított a sikere, ezért folyamatos állami gyámolításra szorulnak.

"A miniszterelnök, ahol csak lehet, egyébként is az államot erősíti, és az erő pozíciójából kíván mindenhová elérő befolyást gyakorolni" - írja Tölgyessy, aki szerint Orbán nem hisz a piaci automatizmusokban vagy az uralomgyakorlás indirektebb formáiban, a hatalom maga alá gyűrte a gazdaság régi erős embereit és a kormányfő ahol csak teheti, centralizál, egyetlen felülről irányított gépezetbe fogta össze a helyi közigazgatás, az egészségügy és a közoktatás csaknem valamennyi intézményét.

Eközben "módszeresen indoktrinálni törekszik az egész társadalom világlátását", a művészeket, véleményformálókat pedig az "udvari értelmiségi szerep" felé tereli.

Tölgyessy szerint Orbán a nemzet történelmi ösztöneihez, mítoszaihoz és illúzióihoz igazított, a bajokra végre „az emberek” vágyainak megfelelő megoldást ígér, és bár ez egy "eredeti alkotás", nyelvében és kategóriáiban is ott vannak a két világháború közötti időszak állításai, illetve az ötvenes–hetvenes évek
marxista szemináriumai, valamint a Kádár-korszak népi piacellenessége is.

A volt politikus hozzáteszi, az új berendezkedés a törvényalkotást többnyire a politikai akaratátvitel puszta eszközeként használja, a törvények egyénre, vállalatra és intézményre szólóan próbálják megvalósítani a központi szándékot. Ehhez hozzátartozik, hogy akár egy éven belül is változnak a jogszablyok. A jelen rendszer ezért ellentétes a törvény- és a joguralom rendjével, ami egyébként a nyugati civilizáció egyik alapelve.

Tölgyessy szerint ennek ellenére az Orbán-rendszer "betölti elsődleges feladatát: válság idején ad cselekvőképes kormányzati stabilitást", "hatalmi erejével, módszeres félelemkeltésével, valamint hallatlan bűnbakképző képességével valahogyan mégiscsak egyben tartja a kudarcaitól sérült, végletekig megosztott nemzeti közösséget", de 1989 "nyugatos közjátéka" után most a miniszterelnök visszatért a magyar társadalom korábbi előtörténetéhez.

Emellett az elemző felhívja a figyelmet arra is, hogy Orbán útkeresése egyre vonzóbb a térség más országaiban is, ráadásul a Fidesz-szavazók szerint minden rendben van, ennek ellenére Tölgyessy szerint nehéz elképzelni azt, hogy "a Nyugat évszázados tapasztalatai, a polgárosodás civilizációs vívmányai ellenében tartósan előrejuthat az ország. Félő, hogy minden diadalmasnak tűnő előrehaladás egy történelmileg újra veszélyes zsákutcának bizonyuló rendszerben történik, ami a XX. században ismétlődő lemaradást hozott az országnak".

A Tárki A magyar polgár című kiadványában Tölgyessy Péter mellett Stumpf IStván volt kancelláriaminiszter, jelenlegi alkotmánybíró is megjelentetett egy tanulmányt, ebben ő is a "csúcsra járatott hatalomkoncentrációról" írt, illetve arról, hogy a Fideszbe számos új generációs tag a hatalmi pozíciók ígérete miatt lépett be. A kötetben egyébként többek között Szelényi Iván, Tóth István György és Felcsuti Péter is jelentetett meg egy-egy tanulmányt.

Cikk megosztása
Címkék