szerző:
Hadházy Ákos
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A hatalom a végletekig fogja bódítani a társadalmat, mert egy valódi kormányváltással sokan szó szerint a börtönt kockáztatják.

A kábítószerekből mindig egyre több kell, hogy a vágyott hatást elérje. Az érzékelés tompulásához, a bajok elfelejtéséhez, a rózsaszín ködhöz egyre nagyobb dózis szükséges. A folyamat életveszélyessé válhat az egyén számára is, de ugyanilyen veszélyes egy népnek, ha politikusaik nyúlnak a szerhez. Természetesen nem arról van szó, hogy a kormány drogozna, ezt nem tudjuk, ennél jóval veszélyesebb szereket használnak. Olyan politikai módszereket, amelyek alkalmasak egy ország érzékeinek tompítására. A kormány használja, de egy ország mehet benne tönkre, ha nem vesszük el tőle időben ezeket az eszközöket.

Nem tudom megmondani, mikor következik be a rendszernek bukása, csak az a biztos, hogy be fog. De az is biztos, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy lehetőleg már 2018-ban bekövetkezzen. Sajnos ez mégsem egyértelmű mindenki számára, komoly és kevésbé komoly politikusok beszélik egymás között – de egyre inkább nyíltan is –, hogy 2018-ban nem lehet, vagy nem kell nyerni. Mindkét állítás tévedés, két okból is.

Az egyik okot a CEU ellen elkövetett gyilkossági kísérlet és a civilek narancssárga csillaggal jelölése idején különösen fontos jól látni. Ez a kormány egyszerűen túl sokat, de még inkább túl nyíltan lopott ahhoz, hogy megengedhesse magának a vereséget. Napokig sorolni lehetne azokat az ügyeket, ahol a pénzes doboz átadásának leleplezése nélkül is nyilvánvaló a csalás. Ezért egy valódi kormányváltással sokan szó szerint a börtönt kockáztatják. Így egyszerűen már nem állhatnak le. Egyre többször és egyre kevésbé gátlásosan használnak majd olyan módszereket, amelyekről azt hittük, hogy kulturált politikus már nem fog használni a XXI. században. A sok-sok milliárdból folytatott uszítás, a kommunista időket idéző sikerpropaganda, a sajtó bedarálása, a választási szabályok átírása, az egyre nagyobb hazugságok mantrázása olyan, mint a drog: mindig több kell belőle, hogy még mindig elérje a kellő hatást. Ahogy nő a társadalom elégedetlensége és elkeseredettsége, egyre több és több kell ezekből a szerből, és egyre keményebb anyagra, módszerekre lesz szükség. 2018-ban a jelen állás szerint még igenis van lehetőség a kormányt 50 százalék alá szorítani. Bár a társadalmat kábító szer erős, de még nem leküzdhetetlen.

Semmi jel nem mutat arra, hogy ha ’18-ban megússzák, ne folytatnák még durvábban. Ez nem is lenne logikus. Hiszen minél nagyobb elégedetlenséget mérnek (és fognak ilyet mérni), annál komolyabb eszközöket kell bevetni. Nem veszíthetnek. A viszkető tenyér, a vérben, nyálban kirángatandó civilek, a lépcsőn nagyon is valósan lerángatott újságíró csak egy folyamat része. Nem fognak leállni a szerről önként, mert egyszerűen nem tehetik. Az elmúlt hetekben többször hallottuk, hogy éppen átléptek egy vörös vonalat, de ezek a vörös vonalak egyre gyakoribbak lesznek. A végén vörös szőnyegen fognak lépkedni, de akkor már parlamenti eszközökkel végképp megállíthatatlanok lesznek. Akkortól a parlamenti ellenzék pedig csak díszlet szerepét fogja játszani

A másik helytelen, de gyakori érvelés, hogy a magyar gazdaság néhány éven belül úgyis annyira megroppan, hogy az teljes társadalmi összeomláshoz vezet. Reményeik szerint pedig legkésőbb 2022-ben átvehető a hatalom. Ezzel a várakozással több gond is van. Egyrészt minimum etikátlan a teljes összeomlásra játszani. Másrészt, ha valóban bekövetkezik ilyen – bekövetkezhet akár, hiszen a magyar gazdaság valójában alig van jobb állapotban, mint 2008-ban –, akkor az ellenzék egy látszat-békeidő után kap egy romhalmazt. Az addig meglevő elégedetlenség a krízis hatására még inkább fokozódik majd. A több százmilliárd lopott pénzen és a kiépített médiabirodalmon ülő Fidesz pedig pillanatok alatt visszaveheti a hatalmat. A katasztrofális helyzetet öröklő új kormány ellen ugyanis könnyű lesz a lopott milliárdok és a lopott sajtó segítségével hergelni az embereket. Ha visszajönnek, az végérvényesen évtizedes lecsúszáshoz vezethet. A végleges, lassú, de folyamatos lecsúszás tehát a tét. Aki a 18-as választásokkal szórakozik, egyáltalán nem biztos, hogy "csak" újabb négy évet vesz el az életünkből.

Hogy sikerül-e kisebbségbe szorítani a kormánypártot, nagyon sok mindentől függ, itt egyet emelnék ki. Az egyik legfontosabb tényező az, hogy hajlandóak vagyunk-e a következő szűk egy évben valódi és lényeges problémákra adandó valódi megoldási javaslatokról beszélni. A műsoridő drága, és abból egyre kevesebb van a tárgyszerű sajtóban. Azokat a lehetőségeket, amelyek a közmédián és kitartott kormánypárti sajtón kívül megmaradnak, jól kellene kihasználni.

Az LMP tartani fogja magát ahhoz, hogy a következő évben nem szabad az ellenzéki pártoknak egymással, egymás minősítgetésével foglalkozni. Az ellenzéki pártok egyetlen kormánypárti szavazót sem győzhetnek meg azzal, ha egymást piszkálgatják. Az sem lehet az egyetlen és minden mást kiszorító téma, hogy ki kivel hajlandó összeállni, és ki kivel nem. Ehelyett célokról kell beszélni, arról, hogy mit tudunk ajánlani és erre milyen garanciákat tudunk adni. Triviálisnak frázisnak tűnik ez, de a frázisok sokszor akkor is igazak, ha közben unalmasak. Hogy ez megvalósul-e, közös felelősség, nem csupán az ellenzéknek, de a sajtó el nem esett részének és a civileknek is.

Ki beszél például –teljesen véletlenszerűen kiemelve – a devizahitelesek nagyon is valós és nagyon is megmaradt problémájáról, vagy a stikában megszüntetett OEP-től vagy ÁNTSZ-ről?? (És persze az sem baj, ha beszélünk arról a kevés dologról is, ami megtartandó. Nem hiszem, hogy pl. a családi adókedvezményekhez bárki hozzá szeretne nyúlni az esetleges bővítésen kívül.)

Amennyiben az ellenzéki pártok képesek kicsit elfelejtkezni egymásról, ha hajlandóak valóban lényeges dolgokról beszélni, és a megmaradt független sajtó hajlandó ezt meg is mutatni, akkor igenis lehetséges 2018-ban kormányt váltani. Akkor is, ha tudjuk már most, hogy az a választás tisztességtelen lesz. Egyedül a Fidesz által alkotott játékszabályok szerint zajlik majd, és olyan szabálytalanságokra is módot ad (például a kamupártok indításával), amelyekre hivatkozással egy esetlegesen számukra nem kedvező eredményt meg lehet semmisíteni. Azután ott van a kormánypropaganda. Miközben ők sok tucat milliárdból fényezik magukat, a legutolsó falut is kiplakátozva, addig az ellenzéknek ennek a töredéke áll rendelkezésre, hogy elmondja, miért nem erősödik Magyarország, és mit kellene tenni, hogy valóban erősödjön.

Ennek ellenére meg kell próbálni nyerni, mert igaz, hogy temérdek pénzük van, prostituált médiájuk, hatalmas reklámfelületeik, megbuherált választási rendszerük, nekünk viszont igazunk. Ezért hatalmas felelősségünk is.

A szerző az LMP társelnöke, parlamenti képviselő.