Van a TV2-n egy új műsor, „Appra magyar!’ a címe. Lendüljünk túl azon, hogy mit kapna az RTL Klub egy ilyen nemzetellenes szóviccért, kérem itt gyalázzák a Nemzeti dalt, sorosmigráns zsidók; Andy tévéjében nem gáz, mehet. Maga a koncepció egy felturbózott Gesztiméter: van adásonként több kérdés, a stúdióban mindenféle celebek megbeszélik, a mobilalkalmazások végén ülő nép pedig eldönti, hogy legyen-e olimpia, izé, azt nem, de hogy a felkínált válaszlehetőségek közül melyikkel értenek egyet. Röviden összefoglalom a legelső adásból azt a részt, ami miatt ez a cikk született.

Kérdés: Ön szerint adhat egy pofont a szülő a gyerekének?

Válaszlehetőségek:

A: Igen, nekem se lett bajom a pofonoktól

B: Igen, de csak nagyon indokolt esetben

C: Nem, tilos megpofozni a gyereket

A stúdióban Soma Mamagésa, Kasza Tibor, Fresh Andi, Schobert Norbert és Szandi tárgyalják meg a válaszokat. Alapvető kérdések sem merülnek fel: például csak a B válasznál jelenik meg, hogy „nagyon indokolt esetben”, ez alapján az A talán a kevésbé indokolt vagy indokolatlan verést is pártolja? Ugyanígy nem járják igazán körül az okos celebek, hogy mi számíthat „nagyon indokolt” esetnek. Szandi gyerekkorában azt mondta anyukájának, hogy „hülye”, ezért Szandi mama visszajött az ajtóból, pofont adni. Hát…ez a nagyon indokolt?

Aztán azt se fejtik meg, hogy mikortól és meddig pofozható a gyerek szerintük. Már a csecsemőt is üssük, vagy csak kábé 10 kiló fölött? És mondjuk egy 14 éves, 185 centis, 85 kilós, vízilabdázó srácot mennyire kell megütni? Hiszen ő masszív, kisebb legyintést meg se érez. Vagy olyankor jön az eszközhasználat? Vagy megbízottként egy választási szakértőbe ojtott tájépítész a Kubatov Securityből?

Szerencsére akad szakértő segítség, egy bejátszás jön Jávori Ildikóval, aki „pszichopedagógus”. A szakmai megnevezés elejét a látottak alapján meg tudom erősíteni, de ha a másik fele is igaz, az óriási baj. A hölgy ugyanis előbb elmondja, helyesen, hogy a pofonütés nagyon megszégyenítő és megalázó a gyermek számára, és rombolhatja is annak önbizalmát (én még tudnék további problémát is mondani ezzel kapcsolatban). Aztán ráteszi a gyerekverési tippadó szakértő, hogy

természetesen az életben vannak olyan helyzetek, amikor egy szülőnek muszáj egy darab, ritkán elcsapódó ütéssel a gyermekét figyelmeztetnie, vagy megállítani valamiben.

És praktikus tanácsokkal is szolgál, hogy miként üssünk a gyermek fenekére, karjára, combjára. A közönséggel pedig megtapsoltatják a gyerekverési ötleteket, fortélyokat.

Visszatérünk a celebek roppant kifinomult vitájához, elhangzik a „hisztinél hideg víz vagy pofon”-kitétel. Claudia most jut el odáig, hogy elmondja, hogy egyébként 2005 óta tilos gyereket verni, a hitetlenkedő szereplők úgy forgatják a fejükben ezt az információt, mint centrifuga a blokktéglát. Van szavazási eredményünk is, az alkalmazást használók 12%-a az A, 59% a B, míg 28% a C válaszra szavazott, a celebek felszabadultan örülnek, na, hát tényleg, az arany középút, az eseti verés lett kétharmados, mint minden jó ebben az országban, hiába, kiegyensúlyozott a magyar ember, csak indokoltan veri a gyerekét - de ha kell, veri, és büszkén meg is szavazza a tévében.

Bólogatnak, ez az, ez az, vernek, na, oké. Az ezotéria ősasszonya, a lelkiség finom szövedékét a humánum korpuszára masnizó Soma Mamagésa lesz a leglelkesebb, mondja is extázisban, hogy akkor innen üzenjük a kedves nézőknek, hogy érdemes megfogadni, amit a szakember mondott, más testrészt választani, és közben mutatja is a kezével, hogyan kell a gyereket verni, üti, üti a levegőt a tenyerével. És itt már nincs megállás, nevetve rálicitál Claudia is, hogy:

Ott, ahol aztán nem látják a ruhában!

Jól olvasták, igen, ez hangzott el. Hogy Liptai Claudia szerint ott üssék a gyereket, ahol a ruha takar. Abban az országban, ahol a családon belüli erőszakba hetente belehal egy nő, havonta egy gyerek. Ahol TÉNYLEG gond az, hogy úgy tönkretették a gyermekvédelmi jelzőrendszert, hogy borzalmasan sokszor nem derül ki az „okosan” (fedett részen) vert gyerek tragédiája. Sem a fényevéssel halálra éheztetett, sem a szexuálisan kihasznált, zaklatott kicsiké.

Biztos volt már, és még lesz is olyan Tények-adás, vagy valami alávaló kooperáció más, fideszes propaganda-felületekkel, egyéb disznóság, amikor az ember olyat mondana vagy írna, hogy tisztességes ember már nem dolgozhat ennél a csatornánál. Én eddig se jöttem ezzel, mert minek, ezután se fogok szerintem. Annyit jegyzek csak meg, kiemelten Liptai Claudiának, aki egyben édesanya is, és mindenkinek, aki ezért az adásért felel, hogy csak egy picit gondoljanak bele a felelősségükbe.

Vajon hány olyan család volt, ahol az adás után apa-anya a felmentés biztos tudatában, hát hiszen bemondta a tévé, a Claudia meg a cukormentes töpszli is, hogy lehet ütni, farkasmosollyal ráfordult a gyerekre? Vajon hány gyerek pisilte össze magát a félelemtől, hogy már a tévében is, már a szórakoztató műsorokban is arra biztatnak, amitől az ő élete pokol?

Vajon tényleg minden felelősség megúszható azzal, hogy „én csak szórakoztatok” meg „én nem politizálok” és „nem én döntöttem”? Tényleg Orbán Viktorig minden szinten előadható, hogy „nem tehetek róla, parancsra cselekedtem”?

Ne hazudj magadnak.