Lázár János, a közismert haditudósító egyenesen a frontról jelentkezett be, ahol szörnyű pusztulással találkozott. Nyögi a migránsok bús hadát Bécsnek büszke vára – mondá legott sápadtan. Valójában nem egészen ezekkel a szavakkal mondá, de a szerkesztőségi irányelvek nem engedélyezik a rasszista tartalmak terjesztését, ezért a pontos idézéstől eltekintünk.

Az ostrom alatt álló Bécs a második lett a világ legélhetőbb városainak listáján tavaly. Akárcsak tavalyelőtt. Legutóbb az elérhető 100 pontból 97,4-et szerzett meg abban a versenyben, amelyben a stabilitás, az egészségügyi ellátás, az oktatás, a kultúra, a környezet és az infrastruktúra színvonalát vizsgálva állapítják meg a sorrendet. A tökéleteshez szükséges 2,6 pontot valószínűleg csupán azért nem kapta meg, mert időnként megjelennek a Ring környékén magyar politikusok is, ami átmeneti visszaesést idéz elő a kulturális és civilizációs területen. A rangsor élére Melbourne került immár a hetedik alkalommal, ami kizárólag azért fordulhat elő, mert olyan rohadt messze van, hogy oda nem jár az üzleti ügyekkel nem foglalkozó magyar miniszterelnök adócsalásért elítélt üzletemberekkel korrupciós indexet rontani.

A 140 várost összehasonlító listán Budapest a 36. helyen végzett. Amiből elsőként azt a következtetést lehet levonni, hogy a pontozók biztosan nem repülőgépen érkeztek és balesetet sem szenvedtek el az itt tartózkodásuk alatt, ezért a gyorsforgalminak becézett út mellett a János kórházat is szerencsésen elkerülték, így végül is hízelgő az eredmény.

A második következtetés, hogy még így is van a két főváros között 34 helyezésnyi különbség. A 36. helyről öntudatosan belemondani a kamerába, hogy ott fenn a lista élén egy élhetetlen övezet található – ez a húzás tipikusan olyan, amelyik az ország egyik felét kiborítja, a megszeppent tábort viszont hitében megerősíti: nyugi, az élcsapat nem fáradt el, lám, még ennyi idő után is képesek szintet lépni a gátlástalanságban.

Merthogy Lázár János, amikor éppen nem a lövészárokból tudósít, akkor a Magyarország nevű kivándorlási zóna miniszterelnökséget vezető minisztereként tevékenykedik. A NER nyolcadik évében már semmin, de tényleg semmin sem lepődik meg senki, de ha valaki szerint elég barátságtalan megnyilvánulás lenne, ha az ukrán kancelláriaminiszter Budapesten posztolna arról, hogy a magyar főváros milyen egy fos hely, akkor jobb, ha tudja, hogy Lázár akciója éppen olyan volt, mintha az ukrán kancelláriaminiszter Budapesten posztolna arról, hogy a magyar főváros milyen egy fos hely.

Kérdés persze, hogy miért tette ezt. Nem az ukrán, hanem a másik. Nem azért kérdés, mert a Bécsben élő migránsok közül a hetedik legnépesebb csoport a magyaroké, hiszen az ilyen szempontok mérlegelése a realitással, az ellentmondás-mentességre való törekvéssel és a józan ésszel függ össze, ők pedig nem ebben a ligában játszanak, hanem azért kérdés, mert Bécsről a magyar választók többségének nem a migránsapokalipszis jut eszébe, hanem a kocsi tetején behozott fridzsider és az a vágyott életszínvonal, amely Lázárék kormányzása alatt még távolabbra került az ittenitől.

Ezért mennek a magyar migránsok oda, és ezért nem jönnek az osztrák migránsok ide. Ahogy mások se.

Na, de akkor mi a bánatos merverstajerért mond ez az ember ilyen nyilvánvaló baromságokat, amitől pontosan annyira látszik szánalmasak, mint amennyire visszataszítónak?

Azért, mert ez működik. Már csak ez működik. Ha bedob egy nyilvánvaló baromságot, akkor napokig azzal foglalkozik mindenki. Minél nagyobb a baromság és minél nyilvánvalóbb, annál tovább tart a hatása. Cikkek születnek róla, kitölti a felületeket előbb a hülyeség ismertetése, azután a hülyeség megcáfolása, előkerül például, hogy pár hónapja még az osztrák közbiztonságot dicsérte; de őt nem érdekli, ha idiótának tartja az ország kétharmada. Az a lényeg, hogy a migráció legyen újra a téma. Bármi áron. Ezért jelentik be, hogy az ellenzék csepeli lakásokba akarja betelepíteni a menekülteket. Vagy azt, hogy bogarakat fogunk enni a minaretek árnyékában, ha az ellenzék győz. Ők is tudják, hogy ezeket nagyon kevesen hiszik el. De az nem érdekes. Nem akarnak már meggyőzni senkit, a kormányzásukról sem tudnak mondani semmit, viszont minden egyes napot győzelemként élnek meg, amikor nem a lopásról esik szó.

Nem alaptalanul. Ha visszanézzük az elmúlt napok termését, az történt, amire számítottak. Két héten át másról sem lehetett hallani, mint az első családot érintő csalási vádakról. Lassan kezdte betemetni őket a saját szennyük. Három napja azonban eltűnt az Elios a hírekből és a közösségi oldalakról, helyette a nyilvánvaló baromságokat tárgyaljuk. – Hű, de ütős ez a mém/poszt/publi a migránsozó Lázárról, na ez most megrendíti őket – mondjuk mi. – Még, még, még, írjatok minél több ilyet és küldözgessétek egymásnak – mondják ők.

Azért ment Lázár Bécsbe hülyét csinálni magából, mert a pocakos tábornok némileg bepánikolt Hódmezővásárhely után. Feltehetően Németh Szilárd sem akkora tufa, mint amilyennek rendszeresen mutatja magát. Ő is a testével fedezi a felettesét. Ott állnak a téren letolt gatyával, nem számít, ha röhögnek rajtuk, már csak abban bíznak, hogy a látvány kitakarja Orbán vagyonát.

A legjobb, amit tehetünk, hogy a következő hónapban átnézünk rajtuk. Nem kell ugrani minden provokációra. Ha az ellenzék nyer, akkor megszavazzák a migránsoknak az első éjszaka jogát? Oké haver, lapozzunk. Karácsony Gergely valójában szír embercsempész, aki bűnös viszonyt folytat egy tevével? Persze, bubu, de hol a zsé. Szél Bernadett a Bazilikát mecsetté fogja átépíteni? Jól van, de beszélgessünk inkább arról, hogyan adjátok vissza, amit elloptatok.

Értik? A kormány második legfontosabb embere elment személyesen Bécsbe azért, hogy bemutassa mennyire borzasztó olyan körülmények között élni, amilyenre az összes magyar polgár vágyik.

Ezek tényleg félnek.