szerző:
hvg.hu

Hiányzó hősök címen negyvenhat 1944 utáni művész, szabadgondolkodó és politikus portréját állítja ki Rajk László. Az alkotót az új alkotmány „dühítette fel”.

„Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének” – fogalmaz az új alkotmány, az Alaptörvény preambuluma, a Nemzeti Hitvallás. 

Ez a szöveg és a benne tükröződő szemlélet Rajk László új képeinek, művészeti akciójának, a Hiányzó hősöknek a témája. A Demokratikus Ellenzék meghatározó tagjaként, majd az SZDSZ képviselőjeként is nevet szerző építész–képzőművész a Hiányzó c. sorozatának második részét a Centrális Galériában állítja ki. 

Solt Ottilia. Részlet a képből
©

A sorozat első állomása a Hiányzó paragrafus c. kiállítás volt a Mucius Galériában, ott az új alkotmányban már nem szereplő, de a ’89-esben még meghatározó rendelkezéseknek „állított emléket” a művész. Így maradt ki az Alaptörvényből például az is, hogy „Magyarország: köztársaság”. 

Rajk frottage technikával állította elő szövegképeit, ahogyan a második rész portréit is. Ez Távol-Keleten ősrégi sokszorosító eljárásnak számít: ily módon fadúcokba metszett, kőbe vésett szentszövegeket satíroztak át papírra. A frottage-t Max Ernst fedezte fel újra és újította meg – immáron nem sokszorosító eljárásként, hanem éppenséggel egyedi képalkotási módszerként. Ahogyan Rényi András művészettörténész fogalmazott Rajk sorozatának első kiállítása megnyitóján: „a frottázs képe tehát nem képmás és nem másolat, inkább misztérium: a láthatatlan megmutatkozása, a rejtett feltárulása, epifánia.” (A megnyitó szövegét az eheti Élet és Irodalom közli.) 

A pénteki, november negyediki megnyitó előtt az alkotó a hvg.hu-nak elmondta, hogy az új alaptörvény elfogadása idején „eléggé feldühödött”, és nekilátott, hogy nagyméretű képeken emléket állítson azoknak a számára fontos, már meghalt személyeknek, akik a Nemzeti Hitvallásban megbélyegzett időszaknak voltak a meghatározó alakjai. „Nem csak mint halottak hiányoznak ők, hanem szociológiai értelemben is – mint példaadó hősökre is szükségünk van rájuk. Nem portrék Pantheonját hoztam létre, hanem egy egységes művészeti akciót, amely a kisatírozott 46 esztendő hiányát mutatja meg” – magyarázta a hvg.hu-nak a művészeti akció koncepcióját. 

Szabó Miklós. Portrérészlet
©

„Meglehetősen szokatlan, hogy egy alkotmány az elhatárolódásra épít. Kivesz időszakokat a történelemből, úgy tesz, mintha hatalmában állna az idő folytonosságának megszakítása. Ráadásul mindezt olyan módon, mintha például nem számítana, hogy 1956-ban Nagy Imre deklarálta Magyarország függetlenségét és kilépésünket a Varsói Szerződésből. Pedig – igaz, csak néhány napra – aligha voltunk függetlenebbek bármikor is, mint a forradalom alatt” – véli Rajk László. 

Igazság szerint a Nemzeti Hitvallás – ha közvetett módon is – megemlékezik a nemes ’56-os hagyományról: „Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” A művész mégis egyetért Rényi Andrással, aki arról beszélt, hogy „a hivatalos propaganda persze megint forradalomról fecseg, de 2011. október 23-át nem a nagy közös újrakezdés pátosza, hanem a távlatvesztés, a bénultság, a történelmi depresszió uralja.” 

Rajk szerint a 46 férfi és nő a szabad gondolat és az emberi tartás bátor képviselői voltak a „hiányzó évek” alatt. Művészek (pl. Erdély Miklós művészetteoretikus és képzőművész, Hajas Tibor, a body art nagyhatású alkotója, Halász Péter színházcsináló) éppúgy szerepelnek Rajk „visszahozott” hősei között, mint közismert politikusok (Bibó István, Krassó György, Losonczy Géza vagy Szilágyi József) vagy a nagyközönség előtt kevésbé ismert, de a Kádár-korszak ellenzékében nagy tiszteletben álló személyek (Endreffy Zoltán filozófus, Fekete Éva szerkesztő, Nagy W. András publicista). „Ők meghaltak már, eltűntek, de a környezetből kirajzolódón hiányuk, akik ismertük őket, velünk marad” – mondta a hvg.hu-nak Rajk László. 

A kiállítás november 27-ig tart nyitva és ingyenesen látogatható a budapesti Centrális Galériában.