Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, mondja Esterházy Péter, úgyhogy csak mellékesen jegyezzük meg, hogy egyre erősödik az intellektuális küzdelem a NER megmondó emberei között, úgy a szellemi mélység, mint a keménység és a szellemesség tekintetében.
Végett.
Bayer Zsolt választékosságát, széles érzelmi, értelmi, és tematikai eszköztárát minden bizonnyal már nem kell bemutatnunk – akit mégis érdekel az életmű legszemélyesebb gyűjteménye, annak ajánljuk a művész egészen fantasztikus blogját, a Bádogot.
Szorosan felzárkózva követi őt Ákos, akiről az Index legutóbbi helyreigazítása óta tudjuk, hogy nem a Fidesz kedvenc udvari kobzosa, s aki tegnap jelentette meg újabb korszakalkotó és iránymutató dalát, a Helyreigazítást, amely mind színvonalát, mind a mondanivaló veretességét tekintve vetekszik az életmű legfontosabb hasonló darabjaival, például a Bosszú népével. A dalban Ákos űzött vadként menekül a szinte kizárólag ellenséges taposóaknákkal megszórt hazai médiapiacon. Értik, a művészt gyilkos indaként fojtogató, szinte kizárólag ellenséges sajtótermékekkel teli hazai print-, televíziós, rádiós, és online-térképen.
A legfrissebb kontender az úgynevezett polgári oldal egyik legsokoldalúbb, legizgalmasabb figurája, a DJ Szövetségtől a hazai popkultúra körüli ügyekig, sőt mostanában a napi hazai és nemzetközi politikai megmondásokig ívelő Jeszenszky Zsolt, a haveroknak Jeszy, aki ma egy Guns N’ Roses-inspirálta nyilvános Facebook-posztban verselte el a gonosz, kötekedő, nemzetáruló újságírókkal szemben érzett indulatát. Szövegét, melyet alább teljes egészében közlünk, egy a megszólított újságírók édesanyjaira vonatkozó, kifejezetten explicit, a legütősebb amerikai gengszter-rap tartalmakkal vetekedő orális szex-vízióval zárja.
Természetesen és főleg a nemzeti-polgári-keresztény értékrend nagyobb dicsőségére.
