A koncertre invitáló soraiban Földes László (Hobo) visszatekint az 55 éves pályájára, azt írja, többek között, hogy ha a csavargót lehet hobónak nevezni, ma is az: műfajok között csavarog, a zene, az irodalom és a színház Bermuda-háromszögében.

„Volt tizenkét boldog évem a Hobo Blues Bandben, jól éreztem magam a Katona József Színházban, vagy a Szkénében. Kínos körülmények miatt hagytam el az Újszínházat, de szerencsére itt ismerkedtem meg Vidnyánszky Attilával, és ez a folyamatos zenélés mellett nagyon nehéz, de értékes változásokat hozott. Beregszászon és Debrecenben dolgoztam vele, majd 2013-ban ő hívott a Nemzeti Színházba, ahol lenyomtam tíz évadot. Eddig 17 közös bemutatónk volt, ebből 6 a Nemzetiben és áprilisban jön a következő, az 'Utcazenész' monodrámám.”

Úgy érzi, bár több, mint fél évszázadot eltöltött a zenei világban és csak tízet a Nemzetiben, mégis az utóbbiban jobban el- és befogadják.

„Március elsején lenyomunk itt egy koncertet, amit ők kértek és ez nem színházi jellegű buli lesz, esetleg valamiféle 'adaptáció', hanem megszelídíthetetlen rock és blues.”

Hobo: „Lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van?"

Dalszövegeit koldusok éppúgy idézik, mint Orbán Viktor. Sehova nem tartozik, ezért mindkét oldal számára gyanús, de ezzel nem foglalkozik. Hé, Magyar Joe! címmel új darabbal és az ahhoz kapcsolódó új albummal jelentkezett, jövő márciusban életműkoncertet ad az Arénában. Földes Lászlóval, azaz Hobóval beszélgettünk a köztünk élő angyalokról, a kultúrharcról, és arról, miért nem érzi magáénak Magyarországot, és miért imádja mégis a hazáját.