A statisztikák, a szakmai és a hétköznapi tapasztalatok mind azt mutatják, hogy a szexualitást övező tabuk máig velünk élnek, sőt, egyre nagyobb a homály és a hallgatás. A legtöbb probléma az óvszerhasználat hiányából, és „a lényeg, hogy a férfinak jó legyen a szex” érvényesüléséből ered. Nem véletlen, hogy a magyar lakosság körében 100 élve születésre 40, a 19 éven aluliak körében pedig 80 abortusz jut. Emellett újból pusztít a szifilisz, és évről évre több a HIV-pozitív magyar is. Pedig a megoldás nem feltétlenül pénz és erőforrás, sokkal inkább akarat és szervezés kérdése.

„Doktor úr! A Kalmopyrin jó fogamzásgátlónak? – Jó, lányom! Csak a pirulát szorítsd a térdeid közé, és tartsd szorosan” – szólt a később kabarétréfává lett intelem a szocialista szexuális felvilágosítás koronázatlan királyától, Veres Páltól az Ifjúsági Magazin (IM) hasábjain. Ma már sejtjük, hogy az említett, és a „Féltem a hajam”–jeligére érkező „szabad-e menstruációkor hajat mosni?” – típusú kérdések valódisága felől nem lehetünk tökéletesen meggyőződve, de a szocialista éra egyetlen hivatalos szexedukációs fórumaként is működő lap egykori szerkesztői egybehangzóan azt állítják, hogy a lapban megjelent levelek többnyire autentikusak voltak.

©

Tóth Eszter Zsófia és Murai András történészek, a Szex és szocializmus című kötet szerzői szerint a Szex, szerelem, gyengédség és hasonló kérdezz-felelek rovatok szakértői közül Veres Pál találhatta ki a legtöbb felvilágosításért folyamodó olvasói levelet, leginkább akkor, amikor az olvasók kérdéseit nem találta elég viccesnek. Például az IM munkatársai azt a nyilvánvalóan fantázia szülte történetet is kellő komolysággal elemezték, amelyik a középiskolás lányról szólt, akinek a barátja nem tudott választani közte és egy másik lány között, ezért a riválisok az iskola tornatermében lezajlott szabályos birkózómeccsen döntötték el, hogy a fiú végül kié legyen.

Abban viszont nem volt semmi móka és kacagás, amikor kétségbeesett kamasz fiúk tömegei jelentkeztek az IM-nél: az önkielégítés valóban hátgerincsorvadást okoz-e. A 70-es évek végén szerencsére Ranschburg Jenő és Buda Béla többször is megnyugtatta őket: az önkielégítés ártatlan dolog, és minél kevesebb problémát csinálnak belőle, annál ártatlanabb marad.

Csók
A szocialista erkölcs és szexualitás éber őrei a csókolózás kérdését sem vették félvállról. Az egyik 1986-os IM-számban hiánypótló csókolózási tippekkel látták el az ifjúságot: ne gondolják azt, hogy a csók olyan, mint amikor „egy asztalhoz rögzített pohárból kell kinyalni a mézet”, és persze nem is mandulaműtét. A csókolózást elkapkodni sem szabad, rágózni sem szabad közben, cigarettázni ugyan lehet, de a füstöt érdemes még a csók előtt kifújni. A legjobb, ha a fiatalok a büdös lehelet elkerülése végett naponta háromszor is megmossák „agyaraikat”.

Kellemetlen téma

Hiába volt álnaiv, esetenként hazug vagy megmosolyogtató az Orvos válaszol és más rovatok világa, az egyébként prűd szocialista rezsim engedte, hogy legalábbis a KISZ lapjában szó essen a fiatalok nyelvén a szexualitásról. Az IM nem csak egyszerűen helyet adott és jogot biztosított a szexualitásról és a párkapcsolatokról való beszédnek, hanem elő is állította a megfelelő témákat.

A kádári iskolában emellett – általában igen kínos – úgynevezett szexuális felvilágosítás foglalkozásokon vettek részt a gyerekek, ahol a fiúk, és a lányok külön csoportban hallgathatták meg a meghívott szakembertől, hogy tényleg nem a gólya hozza a kisbabát.

Azóta megváltozott a rendszer, (elvileg) az iskola is demokratizálódott, ám a szexedukáció továbbra sem megoldott a legtöbb helyen, ez egy olyan kellemetlen téma, amit a szülők szeretnének az iskolára, a tanárok a szülőkre testálni. Ráadásul a magyar háztartások többségében már ott a vezetékes internet (a pornóletöltésnek másfél évtizedes hagyománya van), amely lehetőséget ad a – természetszerűleg ilyen téren igencsak kíváncsi – kamaszoknak a tájékozódásra és a félretájékozódásra is.

A statisztikák, a szakmai és a hétköznapi tapasztalatok mindenesetre azt mutatják, hogy a szexualitást övező tabuk velünk élnek, sőt, egyre nagyobb a homály és a hallgatás.

Úgy könnyebb, ha a gyerekek együtt húzzák föl a gumit

Pedig a megoldás nem feltétlenül pénz és erőforrás, sokkal inkább akarat és szervezés kérdése. Abban szinte minden szakértő és laikus egyetért, hogy az iskola kiváló terep lehet a prevencióra és a szexedukációra, amit persze nem árt, ha kiegészít a szülői tájékoztató. Az oktatási döntéshozók viszont továbbra sem tartják fontosnak, hogyan alakul a diákok szexualitással való kapcsolata.

Részlet az A-HA! program bemutatkozófilmjéből
©

Ma teljes mértékben az iskolákra van bízva, hogy pedagógiai programjukban mennyire helyeznek hangsúlyt arra, hogy a diákok halljanak az egészséges szexuális életről, a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek elkerüléséről, a drog- és az alkoholtémáról és magáról az egészséges életmódról nem is beszélve. „Igény pedig lenne rá a tanárok, a szülők és a diákok részéről is” – mondja Józsa Erika, azon védőnők egyike, aki teljes állásban dolgozik iskolai védőnőként.

Ha nem elég nagy az iskola ahhoz, hogy saját főállású védőnője legyen, hivatalból akkor is rendelkezésre állnak a védőnők, akinek van jogosítványuk arra, hogy az iskolaigazgató kérésére családi életre nevelés címen párkapcsolati kérdésekről, a nemek közti különbségekről, és mindezek részeként a szexuális életről szakszerű foglalkozásokat tartsanak. Józsa Erika szerint az ő iskolájában mindenki örül és megkönnyebbül, hogy a közel ezer fiatal egy naprakész tudású szakembertől hall a tabusított témákról. Hogy országos szinten mennyire használják ki az iskolák ezt a lehetőséget, arra nincs adat, de a becslések szerint nem nagyon. A legtöbb iskola inkább a struccpolitikára esküszik e téren.

A nyugat-dunántúli nagyváros iskolakomplexumának szexedukációjában például nagy trükk a kortárs segítők bevonása, ami sokkal hitelesebb, és a diákok számára és oldottabb hangulatot teremt. „A tizedikes diákok közül néhány önként jelentkezővel kidolgozzuk például a nemi úton terjedő betegségek és a fogamzásgátlás témakörét, majd bemegyünk minden kilencedikes osztályba, kiküldjük az osztályfőnököt, így lényegében diákok tartanak foglalkozást diákoknak. Ilyenkor például együtt tanuljuk meg, hogy az óvszert hogyan kell felhúzni.”

Minél előbb, annál jobb

Erika persze maga is tart előadásokat a diákoknak, például a fogamzásgátlás témakört többször is átismétli a diákokkal. Problémáikkal ezen túl külön is megkereshetik a fiatalok, például tipikus menetrend, hogy a kelleténél jobban sikerült hétvégi bulik után „nem tudom, hogy mi történt, de terhes lehetek-e”-kérdéssel nyitják a hetet a kamaszlányok a rendelőjében. Ilyenkor persze azonnal irány a tinédzserambulancia, ahol máris belefutunk egy újabb tévhitbe: a 72 órás esemény utáni tabletta nem azt jelenti, hogy 72 órán belül ugyanúgy hat, hanem azt, hogy minél később veszi be valaki, annál kevésbé hat.

A szexedukációnak ma leginkább ennek analógiájára kellene működnie: minél előbb, annál jobb, mert abban mind az orvos, mind a védőnő egyetért, hogy a nemi érés, és ezzel párhuzamosan a szexuális élet ma egyre korábban elkezdődik. A tapasztalatok szerint a szüzesség elvesztése már sok esetben 12 éves korban megtörténik, és egyre több diák hagyja el az első szexuális élménye birtokában, egyéjszakás kalandok és partnercserék mentén az általános iskolát. A szexuális felvilágosítás tehát már az általános iskolában is létfontosságú lenne.

Ha az iskola ebben nem partner, akad néhány jó tanács Erikától a szülőknek, azon túl, hogy jobban figyeljenek a gyerekekre, és hallgassák meg őket. Fontos, hogy próbálják meg a zavarukat leküzdeni, és a felvilágosítást ne a tiltó, az „én szóltam, megmondtam, most már letudtam” hozzáállásra alapozzák, mert a szigor csak távolságot szül. A szex témakörében első sorban érzelmi biztonság, bizalom, szülő és gyermek közti partneri viszony kell.

Évente 700 új szifiliszes és 300 új HIV-pozitív

Hogy mennyire fontos lenne a szexuális felvilágosítás, arról Tamási Béla bőr- és nemibeteggyógyász orvost kérdeztük, aki szerint az általános fogalmatlanság ugyanúgy jellemző a felnőttekre, mint a fiatalokra. A Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikájának munkatársa úgy látja, hogy a tabusítás leginkább a tévesen megcsontosodott asszociációkból fakad. „Még ma is gyakori elképzelés, hogy a legtöbb nemi úton terjedő fertőzést a WC-deszkán, és a medencében lehet elkapni. Nagy ritkán előfordulhat ez is, de ezek nagyrészt, ahogy a nevük is mutatja, nemi úton terjednek. Emellett a nemi bajok terjedését sokan kötik össze valamilyen szexuális devianciával, noha ezeket bárki elkaphatja, aki él szexuális életet.”

Az iskolai felvilágosító foglalkozások, a nagy országos kampányok hiánya, illetve a magyarok általánosan alacsony egészségügyi műveltsége folyamatos esetszám növekedést produkál. „Évente nagyjából 700 új szifiliszes és 300 új HIV-pozitív beteget diagnosztizálnak, de a chlamydiás és a tripperes esetek is egyre gyakoribbak. A HIV halálos betegség, a szifilisz pedig megfelelő kezelés hiányában az. A HIV ráadásul a chlamydiához hasonlóan rendkívül alattomos, mert akár évekig is tünetmentesen lappanghat, úgy, hogy a fertőzött nem is tud róla. A tripper és a chlamydia a nőknél pedig például meddőséget okozhat.”

Gumit nem, mert az nem kényelmes

A legtöbb probléma az óvszerhasználat mellőzéséből ered. Sok kiskamasz, kamasz fiú hivatkozik a gumi kényelmetlenségére, sőt, a partnerek közül újabban egyre többen választják az anális szexet, mert így akarják megtartani a szüzességüket, és elkerülni a nemi betegségeket. Ez nagy hiba, mert óvszer nélkül ilyenkor ugyanúgy el lehet kapni a trippert, a szifiliszt, a HIV-et, a méhnyakrákot is okozó HPV-t, gyakorlatilag majdnem mindent”.

©

A felmérések szerint a hanyag óvszerhasználat nem csak a tizenéveseket érinti, a magyar férfiak jelentős része húszas és harmincas évei során sem gondolkodik sokkal felelősségteljesebben a védekezésről. A Szülészeti-Nőgyógyászati Prevenciós Tudományos Társaság friss felmérése szerint jellemzően „a lényeg, hogy a férfinak jó legyen”-elv érvényesül a szexben a magyar fiatalok körében. Felmérésük szerint a magyar férfiak 80 százalékát zavarják az óvszer használatával járó kellemetlenségek, és döntő többségük úgy gondolja, hogy a védekezés a nők dolga. A kutatásból az is kiderült, hogy a férfiak mindössze ötöde nem tudja teljesen elengedni magát a szexuális együttlét során, ha nem elég biztonságos a védekezési módszer.

Az adatok fényében a nők többsége ennek elszenvedője: a nők harmada számolt be arról, hogy feszeng, amikor nem elég megbízható az alkalmazott módszer. Az is kiderült, hogy fogamzásgátló tabletta szedése esetén a nők közel fele tapasztalt már libidócsökkenést, súlygyarapodást vagy bőrproblémákat. Az alkalmazás és a mellékhatások miatt fellépő szorongás az intim együttlétekre is árnyékot vethet, így sok nő végül inkább lemond a biztonságos együttlétekről. A probléma a riasztó hazai statisztikákban is tetten érhető: a teljes lakosság körében 100 élve születésre 40, a 19 éven aluliak körében pedig 80 abortusz jut.

Cikk megosztása
Címkék