szerző:
- esel -

A Tilosnál még gondolkodtak is azon, mekkora balhé lenne, ha ők tényleg így, közel ötszáz felesleges, üres oldallal adnák le a pályázatot. Aztán győzött a józan ész. És vesztett.

Az amerikai kitiltás-gate médiaviharában alig keltett feltűnést, hogy hamarosan egy újabb fontos kulturális intézmény lehetetlenülhet el, éspedig nettó rosszindulat, hatósági vegzálás és csúcsra járatott, nevetséges bürokratikus fontoskodás miatt. A 23 éve működő városi legendáról, a Tilos Rádióról van szó, amely egy időre kapott ugyan ideiglenes működési engedélyt frekvenciájának november 5-i lejárta utánra is – de hogy mi lesz azután, és mit hoz a közeljövő, most a távolabbi jövőről nem is szólva, azt senki nem tudja. Önnek pl. van nyugdíjmegtakarítása, későbbre? Na ugye.

A Nyüzsi műfaji keretei és saját lustaságom teljesen lehetetlenné teszi, hogy a fiatalabb generációknak kimerítően bemutassam a (fénykorában hatóságok elől háztetőkön át is menekülő) Tilos Rádió történetét, érdemeit, tessék egyszerűen belehallgatni; igen, kicsit túl sokat beszélnek, igen, néha elég pszichedelikusak a zenék, ellenben igen, zseniálisak a zenei szerkesztők, igen, nagy a káosz – a helyzet az, hogy ezek az emberek élnek, és ezt nem mindannyian mondhatjuk el magunkról.

Nem tömegműfaj, amit művelnek, nyilván, pár tízezer fővárosi hallgatóról beszélünk, akinek már számtalan közlekedési dugóját édesítette meg egy-egy (esetenként kínai vagy olasz nyelvű) beszélgetés a gyerekek államosításáról, a zen buddhizmusról vagy a baloldali ellenzék töketlenkedéséről, vagy valamiről, amit nem értettünk, de ők jót mulattak rajta. Utána pedig jött egy felejthetetlen reggae dub összeállítás, vagy például – hopp, nem is erről akartam írni.

Sokkal inkább arról, hogy miután a Tilos alapítványa keresztülment egy jogállamilag kétséges Kehi-vizsgálaton (amit azért érdemeltek ki, mert a hírhedt norvég civil alaptól kaptak pénzt egy roma közösségi rádiós projektre), majd sikeresen abszolvált egy mostanában ugye különösen hiteles adóhatósági vizsgálatot, kiderült, hogy "alaki okokból" elbukták a Médiatanács frekvencia-pályázatát. (A pályázat, csak úgy mondom, 467 oldalas, elég sok időt és energiát feccöltek bele, kinyomtatták, szkennelték, füstjelekkel leadták, még 6 db. CD-re is kimásolták, az egész so '90-s).

Úgysem fogják elhinni miért. Leginkább azért, mert "a CD-re került anyag nem teljesen egyezik meg a papíron beadott pályázati dokumentációval, ugyanis a számozott oldalak hátsó, nem számozott, üres, átlósan áthúzott, 467 oldalát nem szkennelték be." Értik, ugye? A Tilos működtetőinek le kellett volna fénymásolni és beszkennelni 467 teljesen üres oldalt, így nem lenne alaki hiányosság. Mert ez a szabály. A vicc az, hogy a Tilosnál még gondolkodtak is azon, hogy mekkora balhé lenne, ha ők tényleg így, közel ötszáz felesleges, üres oldallal adnák le a pályázatot. Aztán győzött a józan ész. És vesztett.

Legalábbis egyelőre. A magyar jogállamiság jelen helyzetében nem lehet fellebbezni a Médiatanács komplett idióta döntése ellen. Van viszont precedens: két éve a Klubrádió pályázatát is ugyanezen őrületre hivatkozva dobták vissza. Aztán győzött a józan ész. Ez a meglátás persze nem vonatkozik a NER-t fenntartó, azt kiszolgáló, ill. azzal kollaboráló állami-közigazgatási-önkormányzati stb. bürokráciára, amely napi szinten gondoskodik róla, hogy nagyon, nagyon szarul érezzük magunkat ebben az országban.