Tisztelt Kereskedelmi és Iparkamara!

Utoljára akkor hallottam Önökről, amikor levélben szólítottak fel arra, hogy tegyek eleget a fizetési kötelezettségeimnek. Ez pontosan egy éve volt. A kötelezettségemnek eleget tettem, a kamarai hozzájárulásom befizettem, aztán Önök eltűntek, olyan diszkréten és olyan csendben, akár a Legfőbb Ügyészség a Szijjártó-közeli brókercég bedőlése után, hogy aztán egy év elteltével megint küldjenek egy levelet, és újra felszólítsanak fizetésügyileg.

Önmagában az a tény, hogy az Önök tevékenysége kimerül az évenkénti 1 db levél megírásában és postázásában, kicsit sem meglepő, a parazita szervezetek éppen arról ismerszenek meg, hogy nem csinálnák semmi hasznosat, csak élősködnek másokon.

Erre nyilván azt válaszolnák, hogy de igen, a Kamara komoly munkát végez, például üzleti tanácsokat adnak a kamarai tagoknak. Na de miért kérne üzleti tanácsot bárki egy olyan szervezettől, amelyiknek az az üzleti modellje, hogy állami erőszak segítségével beszedi az általa megállapított összeget, függetlenül az ügyfelek elégedettségétől? A piacon, amit Önök hírből sem ismernek, ezzel a szemlélettel nem lehet messzire jutni.

A piacon akkor van bevétel, ha az ügyfél elégedett. Önöknél akkor, ha a kormány. Ha a kamarai tagokon múlik, mehetnének valamennyien közmunkásnak (remélem, egyiküket sem hívják Orsósnak). Így alakult ki az a helyzet, hogy Önök a kamarai tagok pénzéből élve kiszolgálják azt a kormányt, amelyik lehetetlen helyzetbe hozza a kamarai tagok vállalkozásait.

Nem biztos, hogy az aktív semmittevés közben feltűnt Önöknek, de a kormány szisztematikusan teszi tönkre a kereskedelmi vállalatokat, amit csupán azért hozok szóba, mert a kereskedelem volna az egyik tevékenység, amit a Kamara a nevében is visel. De Önök leszarják a vasárnapi zárva tartást, az ágazatot sújtó összes különadót és korlátozást, végeredményben leszarják a saját szorongatott tagjaikat, akiket képviselniük kellene, ha az évenkénti behajtólevél elküldésén és a tagdíjak elköltésén kívül a létezésüknek lenne bármilyen célja.

Egy észrevételem van csupán. A levelükben úgy fogalmaznak, hogy „az összeg átutalásánál a közlemény rovatba feltétlenül kérjük feltüntetni a kérelmező adószámát és a kamarai hozzájárulás szöveget”.

Akkor tisztázzunk valamit úgy emberileg, mint szakmailag. A jó édes anyukátok a kérelmező. Én nem kérelmező, hanem kötelezett, kényszerített, megzsarolt, kiszipolyozott satöbbi vagyok. Kérelmező, baszki! Érezzük megtisztelve magunkat, hogy eltarthatjuk a sleppet.

Azért ne aggódjanak, küldöm a pénzt, a Vida Ildikóét is elküldtem már, a demokrácia pénzbe kerül, ahogy a mondás tartja, főleg az illiberális, ezért nyugodtan írjanak jövőre is, addig költekezzenek vidáman, ha a kereskedelem után az ipart is betiltják, akkor se zavartassák magukat. Mi pedig közben arról ábrándozunk, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor Önök néhány év letöltendőt és teljes vagyonelkobzást kérelmeznek maguknak, amit a rögtönítélő bíróság nagyvonalúan teljesít.

Addig is maradok (mert kötelező):

Egy tag