Kósa „Floki” Lajos izgatott fészkelődéssel várja, mikor engedi Habony gazda vakkantani, Tarlós Bundás sündörögve kéri az agglomerációs jutalomfalatot. Itt tartunk.

Kórházban fekvő kisgyerekek nyalogatják a tálkájukat, Árpád ma nem nyers virslivel kényeztette őket, emberi ételt kaptak, köszönjük, Gazdi! Orvosok és ápolónők nyitogatják a szekrényeket, hátha Habony ma úgy döntött, kommunikációs szempontból jól mutatna, ha kevesebben halnának meg a kórházakban, és küldött némi gyógyszert meg eszközt a huszonegyedik, de legalább huszadik századi, úgynevezett gyógyítás ellátásához. Vagy nem. Kockás ingük ujjával táblát törlő tanárok lesik a dobozkát, van-e benne kréta, vagy az „ösztönös kommunikációs zseni” szerint még lehet kicsit húzni a dolgot, és nem térítette el az iskola felé az eredetileg a stadionba tartó pénzes páncélautót. A kisvasutat nem lehet, egyrészt mert sínen megy, másrészt meg az talán az egyetlen, Habonynál is fontosabb döntéshozó játékszere.

Magukat teljesen alaptalanul újságírónak nevező pincsik szoronganak a kávéházi különterem asztala körül, és csattanó állkapoccsal kapkodják a közéjük szórt csontokat, majd írják sebesen és szó szerint a lediktált véleményüket. A Nemzeti Választási Irodánál pitizési világrekord készül: ilyen hosszan és kitartóan még egyetlen pudli sem egyensúlyozott az orrán népszavazási kezdeményezéseket; Árpád gazda fújja a sípot, ők pedig hegyezik a fülüket.

A Fidesz frakcióvezetője saját farkát kergeti a mikrofonállvány körül, de jól van trenírozva, nem ugat, ha nem szabad. A fideszes főpolgármester próbál úgy tenni, mintha nem pacsit adna, hanem épp csak véletlenül tenné a mancsát a gazdi kezébe, jól van, Tyutyu, okos vagy. Nyelveket beszélő, világot ismerő diplomatákat treníroznak a bunkóság-agilityben, a közszolgálat nevében pedig a kalaptartókról a mikrofonok mögé pakolják a bólogató kutyákat.

Mindezzel pedig kevesebb gond lenne, ha 2010-ben, vagy legalább 2014-ben a Habony Polgári Szövetség nyert volna választást, Habony listavezetőre szavaztak volna, vagy ad absurdum ez az Árpád vezér vezetett volna ide minket Etelközből. De a Fidesz rossz lelkiismereteként gomolygó Tudjukki, a senki által meg nem választott, ki nem nevezett, semmilyen felelősséget nem viselő Habony gazda úgy markolja a póráz végét, hogy nem mi adtuk a kezébe.