hvg.hu: Érdekvédőből egy hivatali apparátus elnöke lett. Milyen érzés volt átlépni a barikád másik oldalára?

K. G.: Nem hiszem, hogy barikádokról kellene beszélni. Mielőtt elvállaltam volna a posztot, három dolgot gondoltam végig. Először azt, valóban másik oldal-e az ajánlott hely, és hogy mi a célja az oktatáspolitikának a jelenlegi kormányzat alatt. Végül felmértem, hogy a PDSZ elnöki feladatai, melyeket addig elláttam, átadhatók-e, és ha igen, hogyan. Arra jutottam, hogy nincs közvetlen kapcsolat a szakszervezeti és a hatósági munka között, így nem is lehet ellentét közöttük. Továbbá a hivatal elnökeként is elláthatom az oktatók védelmét. A jelenlegi oktatási kormányzat azt vallja, hogy jó és megbecsült pedagógusok nélkül nem tartható fenn színvonalas oktatás. A PDSZ-ben én pont ugyanígy gondolkodtam.

hvg.hu: Mivel foglalkozik az Oktatási Hivatal?

Kerpen Gábor: Az OH kapocs az oktatási kormányzat és az oktatási intézmények között, a közoktatás területén, az óvodától az általános iskolán át a középiskolákig, illetve a felsőoktatási intézményekig. Az OH felügyeli, megfelelnek-e az intézmények az érvényes jogszabályoknak, mind szakmailag, mind pedig törvényességi szempontból. Az OH felelős azért is, hogy a diák ne vesszen el a közoktatásban, és azért is, hogy aki felsőoktatási intézménybe jelentkezik és megfelelően teljesít, azt fel is vegyék. Felelősek vagyunk a tankönyvek, az egyetemek és főiskolák akkreditációjáért is. A jelenlegi formában két és fél éve létezünk, de jogutódai vagyunk az Országos Képzési és Értékelési Vizsgaközpontnak, amit 1998-ban azért hoztak létre, hogy szakmai felügyeletet lásson el a közoktatásban. Munkatársaink nagyobb része a fővárosi központban dolgozik, de vannak regionális irodáink is.

Müller Judit

hvg.hu: Milyen problémákat örököltek az elődeiktől és milyen elképzelésük van a felszámolásukra?

K. G.: A PDSZ elnökeként nagyobb jogosítványom volt arra, hogy az oktatáspolitikáról nyilatkozzam, mint most. Nem vehetem el Hoffmann Rózsa kenyerét, de az OH elnökeként is támogatom az új kormányzat programjának bizonyos elemeit. Ilyen például a pedagógusok életpályamodelljének kidolgozása és bevezetése. Szeretnénk szabályozott illetmény-előmeneteli rendszert bevezetni a pedagógusok számára, és ezzel párhuzamosan meghonosítani egy szakmai ellenőrző rendszert is.

hvg.hu: Eddig az iskolák maguk döntötték el, egy tanár jól dolgozik-e vagy sem. Miért hozzák most vissza a külső kontrollt? És milyen kompetenciái lesznek a szakfelügyelőnek? Kirúgathatja-e állásukból a tanárokat, úgy, mint egykor?

K. G.: Szóba sem kerül az olyasfajta, ideológiai jellegű kontroll, mint ami a nyolcvanas évek közepe előtt működött nálunk az oktatásban. A tanfelügyelőnek lehetősége sem lesz rá, hogy egyetlen óralátogatás után az oktató felelősségre vonását javasolja a munkáltatónak. A tanfelügyelet célja a segítő szakmai ellenőrzés lesz. Ez kiterjed az intézményre, úgy, ahogy ez most is működik. Ugyanakkor a pedagógus tevékenységét is értékelni fogják, de nem egy vagy két meglátogatott óra alapján. Elképzelésünk szerint figyelmet fordítanak majd a „hozzáadott pedagógiai értékre”, tekintettel az intézmény céljaira és körülményeire, azaz nem a pedagógus adminisztrációját vizsgálják majd. Egy biztos: a jelenlegi rendszer, melyben kizárólag az iskola minősítette a pedagógus munkáját, nem vált be, hiszen annak alapján küldtek el, vagy tartottak meg tanárokat, hogy kit olcsóbb alkalmazni. Felfogásunk szerint a pedagógusi teljesítmények belső és külső mérésére egyaránt szükség van, az OH az utóbbira vállalkozik majd.

hvg.hu: A kormány új közoktatási és felsőoktatási törvényt helyezett kilátásba. Mire számíthatunk?

K. G.: Csak személyes véleményemet mondhatom el, az OH-nak ugyanis nem dolga az oktatáspolitika alakítása. Úgy gondolom, szükség van az új közoktatási törvényre, mert a jelenlegi törvény toldozott-foldozott, kevéssé közérthető, és gyakran ellentmond a végrehajtási jogszabályoknak. E túlbonyolított, belső ellentmondásokkal terhelt közoktatási törvény helyett olyan törvényre van szükség, amely megjeleníti a pedagógus életpályát, szabályozza a fenntartói irányítást, és figyelembe veszi a diákok érdekeit. Az új törvényben segítő módon kell szabályozni a szülők és az iskola kapcsolatát is, meg kell erősíteni az iskolák és a környezet kapcsolatát: többek közt a bűnmegelőző és a gyermekvédelmi intézmények együttműködését is.

hvg.hu: Az oktatásban nagy hangsúlyt kapott a kisebbségek integrációjának problémája. E téren mire készülnek?

K. G.: Az a véleményem, hogy a legsúlyosabb társadalmi problémákat nem lehet „az iskola nyakába varrni”. Az intézmények nem képesek a legsúlyosabb problémák megoldására, nincsenek rá felkészülve. Csak a szociális, az oktatási és a bűnmegelőzési háló képes együttesen arra, hogy megoldjon bizonyos kérdéseket. A feladatokat meg kell osztani, különös tekintettel, hogy az oktatásban nem lehet „kisebbségi kérdésről” beszélni. 2007-ben még Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr hívott össze egy „oktatási és gyermekesély kerekasztalt”. Ez dolgozta ki az úgynevezett „Zöld könyvet”, mely állást foglalt amellett, hogy kisebbségi kérdés nincs az oktatásban, csak szegénységi kérdés. Például a fizikai agresszió mint konfliktuskezelési mód a „szegénykultúra” része, nincs közvetlen köze a cigánysághoz. Ugyanez vonatkozik az iskolai mulasztásokra is, ami elsősorban a szülők és nagyszülők munkanélküliségével függ össze. Ami az integrált oktatást illeti, felhívom arra a figyelmet, hogy Magyar Bálint 1996 és 1998 között az elkülönített oktatás híve volt, 2002 és 2006 között viszont az integrációra esküdött. Egy biztos, a jelenlegi, a személyi, intézményi és pénzügyi feltételek biztosítása nélkül végrehajtott, „rideg integráció” nem vezet eredményre.

hvg.hu:  Egyre többen bírálják az úgynevezett „bolognai rendszert”, mely a tanárképzésre is katasztrofális hatással van. Milyen változást terveznek?

K. G.: A kilencvenes években három nyugat-európai oktatási miniszter összeült Bolognában, és megállapodott abban, hogy biztosítani kell a diplomák egyenértékűségét. Ezt a saját országaik oktatási rendszerét figyelembe véve szabályozták, és az Európai Unióban is megpróbálták bevezetni. De Bologna nem vált be, felül kell vizsgálni a hazai alkalmazását. Arról konkrét információm van, hogy azért nincsen nálunk elegendő reálszakos tanárjelölt, mert például a matematika, fizika és kémia tanári pályára készülők a három éves alapképzés alatt „elcsábulnak”, és otthagyják a pedagógusképzést. A bolognai rendszer átalakítása az oktatáspolitikusok dolga. Az OH arra való, hogy megvizsgálja az új felsőoktatási törvény végrehajthatóságát, ellenőrizhetőségét, és szakmai véleményt mondjon róla.

Pelle János